Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 25. rész: Dizzy Gillespie - Dizzy Gillespie’s Big 4
Ez a sorozat kéthetente keddenként mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Huszonötödik rész: Dizzy Gillespie - Dizzy Gillespie’s Big 4.
A huszonötödik részben az 1975-ben megjelent Dizzy Gillespie’s Big 4 című alkotásról olvashatnak, amelyet az amerikai Pablo Records gondozott.
A vinyl kiadásokat még ugyanabban az évben az audió kazetta, majd először 1987-ben a CD változat (kicsit színesebb borítóval, és Dizzy’s Big 4 címmel) követte - a három formátum összesen 38 verzióban látott napvilágot.
A közreműködő muzsikusok:
Dizzy Gillespie - trombita,
Joe Pass - gitár,
Ray Brown - bőgő,
Mickey Roker - dob.
Az elhangzó darabok címei és időtartama:
1. Frelimo (8:14)
2. Hurry Home (6:24)
3. Russian Lullaby (6:51)
4. Be Bop (Dizzy’s Fingers) (4:31)
5. Birk’s Works (8:55)
6. September Song (2:48)
7. Jitterbug Waltz (6:55)
A lemezen szereplő zenészek a jazz legnagyobb alakjai közé tartoztak: Dizzy Gillespie (1917-1993) minden idők egyik legkiválóbb trombitása volt, Joe Pass (1929-1994) ugyanez a kategória - és gitáros, Ray Brown (1926-2002) szintén a legjobbak közül való bőgős, Mickey Roker (1932-2017) egy remek dobos - szóval nem véletlen a Big 4 kitétel.
A felvételeket 1974 szeptemberében, két nap alatt (!) rögzítették.
Három Gillespie szerzemény mellett négy feldolgozást hallunk: a Hurry Home Meyer, Emmerich és Bernier; a Russian Lullaby Irving Berlin; a September Song Anderson és Weill, a Jitterbug Waltz Fats Waller kompozíciója.
Az amerikai muzsikus, zenekarvezető, zeneszerző Dizzy Gillespie - aki több, mint száz éve született, és harminc esztendővel ezelőtt hunyt el - nagyon ritkán játszott (a quartet-nél) kisebb létszámú társulásokban. Csak két példa: duó a dobos Max Roach-csal (Max + Dizzy: Paris 1989, A&M, 1990); trió az akkor gitározó Toots Thielemans-szal és a dobos Bernard Purdie-vel (Digital at Montreux, 1980, Pablo Live, 1981).
A korabeli kritikák közel maximálisra, vagy ötcsillagosra értékelték a Nagy Négyes albumát.
