A szakma emlékezik Lattmann Bélára
2026. január 26-án 65 évesen elhunyt a basszusgitáros Lattmann Béla, aki a magyar jazzélet és a pop-rock szakma egyik közkedvelt alakja volt. Oktatóként számtalan mára már befutott növendéke van. A 80-as évek elején a Kaszakő tagjaként ismertem meg. Attól kezdve haverok voltunk.
Írtam egykori zenész társainak és növendékeinek, hogy írják le gondolataikat Béláról. A válaszokat beérkezési sorrendben közlöm.
Eddig tizennégyen írtak!
László Attila
Isten áldjon, ég Veled drága Lattmann Béla Barátom!
Ma elmentél közülünk, de a derűd itt marad velünk továbbra is, mint ahogyan az a sok öröm is, amit a zenéléseddel szereztél nagyon sokunknak.
45 éven át folyamatosan együtt játszottunk, ezalatt rengeteg közös élmény gyűlt össze, most mégis keresnem kell a szavakat, mert az érzést, amit a hiányod okoz, nem könnyű szavakkal kifejezni...
Szerencsére a szavakon túl ott vannak a jó zenék, amikben részt vettél, a fantasztikus játékod, emberi hozzáállásod és a nagyszerű ízlés, amivel igazi "basszus emberként" mindig felemelted a muzsikálást.
A közös zenekarok sorában első volt a Kaszakő '80-ban, aztán jött a Things, a László Attila Band, Charlie Band, Fusion Circus.
Jártunk együtt sok helyen a világban, de mi Itthon is nagyon jól tudtuk érezni magunkat…
Élmény volt a társaságodban lenni, igazi ajándék ez a sok év az élettől, amit barátságban és zenéléssel együtt tölthettünk.
Nyugodj békében!
Horváth Kornél
Drága Béla, nyugodj békében!
Csanyi Zoltán
Bélával 20 éves koromtól kezdtem játszani. Egyidősek voltunk, és így hamar megtaláltuk egymást, mind a zenében és mind a barátságban is. Rendkívül jó zenész volt. Minden stílusban rögtön a legodaillőbb hangokat játszotta, nem beszélve a kiváló ritmusáról. Azóta is több formációban játszottam vele, mind élőben, mind lemez felvételeken is. Mint ember, nehéz nála jobbat találni. Elvesztése, mély fájdalmat okozott nem csak nekem, de az egész magyar zenész társadalomnak.
Oláh Kálmán
Drága Bélám, Drága Barátom!
Nagyon fogsz hiányozni! A zenei és emberi alázatosságod, a humorod, a jókedved és mindig pozitív kisugárzásod! Az a rengeteg együtt muzsikálás, sörözés, utazás! De tudom, hogy jó helyen vagy már! Isten szerető karjaiban és a régi barátokkal, akik korábban előrementek. Te is csak előre mentél, mindannyian ugyanoda megyünk és találkozunk hamarosan! Isten Veled, Jó utat Barátom!
Horváth Plutó József
Amikor Eszterházán játszottunk a Stúdió 11-gyel a Pastorius emlék estét, akkor Billy Cobham volt a sztárvendég. Hárman játszottunk basszusgitárosok, Lattmann Béla, Szappanos Gyuri és jómagam. És amikor Szappanos Gyuri muzsikáját csodálták az emberek Billy Cobham-mel, addig Béla bácsi elmondta nekem, hogy ő hogy gondolja a basszusgitározást, az együtt zenélést. Életem egyik legtanulságosabb beszélgetése volt.
Sajnos már ő is az égi kávéházban játszik Gyurival.
Nagyon-nagyon fog nekem hiányozni.
Bartók Vince
Üresebb lett mától a világ... Sosem fogom elfelejteni a vele töltött basszusgitár órákat, a legjobb pillanatokban elsütött poénjait, a megannyi történetét és az elképesztő tudását. Nehéz most szavakat találni...
Nagyon köszönöm, hogy ismerhettelek, Béla bácsi!
Boros Attila
A Béla nekem 5 évig volt tanárom és ezért most nem is, mint basszusgitárost, vagy mint embert méltatnám (sokan megteszik ezt helyettem), hanem kiemelném, hogy mekkora zenetanító mester volt. Mester, aki nem irányítja, okítja a tanítványokat a saját ízlése szerint, hanem terelgeti, közben meghagyva nekik a legnagyobb szabadságot. Ő soha nem hitt (a manapság egyre divatosabb, interneten is terjedő, gyorstalpalós metódusokban), ő a ZENÉT tanította. Óráin gyakran nem is vett basszusgitárt a kezébe, a zongoránál ülve kísérte a növendéket, hagyta, hogy az a saját ízlése szerit bukdácsoljon végig a maga által választott anyagon. Soha nem próbált meg befolyásolni senkit játéktechnika, vagy stílus szempontjából, csak akkor szólt, ha valami nem volt “zenei”.
Örök hála és köszönet neki,
nyugodjék békében!
Szentgallay György
Lattmann Bélát sokáig csak zenészként ismertem távolról: Charlie koncertjeiről, László Attila zenekarából és a róla szóló történeteken keresztül.
A 2010-es évek elején, amikor a konzervatóriumban Nagy Péter bőgőművésznél tanultam, az első év után kíváncsiságból jelentkeztem a Zeneakadémiára, ahol először találkoztunk személyesen. Bár akkor nem vettek fel basszusgitárost, eldöntöttem, hogy vissza fogok térni.
A felkészülés során Fodor Zsófihoz és Megyaszay Istvánhoz jártam, akik szintén Lattmann tanítványai voltak, majd magához Lattmann Tanár Úrhoz is elmentem, hogy meghallgassa a felvételi anyagomat. Nemcsak pontos szakmai tanácsokat kaptam tőle, hanem valódi biztatást is.
A következő évben hármunkat vettek fel: Bartók Vincét, Mihalovics Dávidot és engem. Mivel később egy fél évet egészségügyi okokból passziválnom kellett, összesen négy évet tanulhattam nála.
A legfontosabb, amit tőle kaptam, a zene mély megértése volt: a nagyok játékának elemzése, a transzkripciókészítés és a pontosság iránti alázat. Ennek köszönhetően ma bármit meghallok, azonnal értem, le tudom írni és meg tudom tanulni. Ez nemcsak tudás, hanem ajándék, amelyből egy élet munkája épülhet. Lattmann Tanár Úr pótolhatatlan, legendás magyar zenész, aki nemcsak tanított, hanem irányt is mutatott sok-sok generáció számára.
Részvétem a családjának és köszönök szépen mindent!
id. Kleinheincz Gábor
Nem könnyű bármit is mondani, bennem van egy végtelen tisztelet azokkal a zenészekkel kapcsolatban, akik olyan magasságokba értek el, ahová átlag muzsikusok nem jutnak el.
Nagy megtiszteltetés, hogy Pege Alit, Vukán Gyurit, és ma Berkes Balázst a barátaimnak tarthattam, tarthatom.
Béla is ilyen volt, szerény, kedves közvetlen ember, de a hangszerén megszólaló csodák egy másik dimenzióba helyezték számomra. Mind egy földre szállt hihetetlen érzés, olyan volt nekem a zenéje.
Nagy dolog, hogy személyesen ismerhettem, kedvessége, közvetlensége sokat jelentett nekem.
Amikor a Morgan Workshop egyet vettük fel a Dorozsmai stúdióban, Béla basszusgitárján játszottam, nem volt gond, hogy elkértem tőle.
Sajnálom, hogy ilyen fiatalon elment, sok gyönyörű érzést adhatott volna még az embereknek.
Gárdonyi László = Laszlo Gardony (Boston)
Nagyon szomorú hír Béla halála.
Fiatal, tehetséges basszusgitáros volt, alig 22–23 éves, amikor megismertem. Nagyon jó időt töltöttünk együtt a zenekaromban Lakatos Pecek Gézával és Zbigniew Namysłowskival – különösen a Reggae for Zbiggy album felvételein. Játszottunk együtt Deseő Csaba zenekarában is. Sok vidám, közös együttlétre emlékszem Bélával. Kedves, őszinte, egyenes személyiség, rendkívül tehetséges zenész és jó barát.
Ezen a régi képen, Pecekkel és Csabával, azt hiszem egy erdélyi utunk előtt, átsugárzik a barátságos, egymást támogató hangulat.
R.I.P.
Lakatos Antal = Tony Lakatos (Frankfurt)
Drága Béla!
Óriási veszteség a magyar zenei élet számára, hiszen talán a Béla volt a legmegbízhatóbb, a legprofesszionálisabb basszusgitáros.
Minden helyzetben megállta a helyét, úgy mint a jazz vonalon, és úgy mint a popzenében egyaránt.
Kitűnő ember volt óriási humor érzékkel és igazi Jóbarát!
Nekem nagyon sokszor volt szerencsém vele játszani, inkább a fiatal éveinkben. Mindig óriási élmény volt.
Nyugodjon békében!
Bori Viktor
1980 szeptemberében egy osztályban kezdtük a jazztanszakot - Csepregi Gyuszival, Szacsky Robival, Illy Dorkával, stb…
Már akkor kiemelkedett tehetségével, hiszen elsőként őt "vitték" az olyan befutott zenészek, mint Deseő Csaba, vagy Ablakos.
Az akkor filigrán Béla magabiztos bőgőzésével hamar helyet szerzett magának az akkori jazzkrém berkeiben, pedig alig telt el még egy, vagy két év, hogy váltott klasszikus zongoráról bőgőre, de valahogy egyből értette, hogy miről van szó.
Mindig is csodáltam ezért… minden helyzetben helytállt és mindig ugyanazt a magas színvonalat hozta - ami a nagyság jele!
Aztán a Bacillus zenekarban Gárdonyival, Tónival, stb… igazi szupercsapat jött össze.
1990-ben, amikor visszatértem Hollandiából, ő ajánlott be a Things-be, majd hívtam és jött a triómba Szendőfi Petivel.
Ebből lett aztán a Better Times Band, lemezzel, turnéval.
Aztán a számtalan út Tirolba, ahol Demeter "Dodó" Laci szervezett bulikat - felváltva vezettünk és végtelenül jól éreztük magunkat, mert Béla alaptermészete pozitív volt és nem kellett több a boldogsághoz, mint az együttzenélés öröme, meg persze néhány jó sör;-)
Egész életében keményen dolgozott, élvonalbeli popprodukciókban (Zorán, Charlie), session zenészként és legfőképp László Attila nevéhez kötött projektekben, zenekarokban - önmagát, egészségét nem kímélve.
Vajon hány ezer koncert és hány tízezer kilométer jönne ki, ha valaki össze tudná számolni ezeket egyáltalán?
Szíve csücske mindig is a jazz volt, tűpontosan értve-tudva az egyes hangszerek szerepét, illetve az összprodukciót nézve - beszélgetéseink főleg a nagyok felvételeinek kiértékelésében merült ki.
És hogy mennyire elkötelezett volt, arról az az epizód ugrik be, amikor BMC-s szervezőként Miroslav Vitous-t hoztam-vittem két napon keresztül - amikor a közraktárakban rendezett jazzfesztiválon lépett fel - és Bélát fölhívtam, hogy ha találkozni akar vele, akkor tíz percen belül legyen ott, mert kezdődik a beállás. És persze jött és boldog volt, boldogak voltunk, mert közös bálványunkat láthatjuk/hallhatjuk ilyen intim szituációban.
Most hogy már nem hívhatom fel, összeszorul a szívem, de hálát érzek, hogy ismerhettem.
MINDENT KÖSZÖNÖK BÉLÁM, ISTEN NYUGOSZTALJON.
Bakaja Péter = Peter Bakaja (London)
Utolsó évben egy óra után Béla azt mondta: (miközben nézte, ahogy
összepakolok) Miután lediplomáztál ugorj be egyszer, megtanítom neked,
hogy kell feltekerni a kábelt. Be is mentem, meg is tanította. Pár évvel
később összefutottunk egy bulin, megmutattam mennyit fejlődtem. Nem volt
elégedett, adott egy 4-est (lehet, hogy inkább 3-ast).
Azóta tervezgettem, hogy ha megint összefutunk, megpróbálok javítani. Most már késő...
Mindent köszönök Béla!
Tzumo
Drága Lattmann Béla!
Először 16–17 éves lehettem, amikor felhívott telefonon, és kedvesen megkérdezte, lenne egy koncert vidéken, ráérnék-e.
Már akkor hatalmas öröm volt, hiszen Béla a kedvenc muzsikusom volt. Igen, muzsikus – mindenekelőtt.
Azért emelem ezt ki, mert bár zseniális bőgős és basszusgitáros volt, soha nem játszott többet vagy kevesebbet annál, mint amit a zene megkívánt.
Megkérdeztem, kik lesznek a zenekarban.
Mondta:
Lakatos Pecek Géza – dob
Bontovits Kati – ének
Ő és jómagam.
Majdnem elejtettem a telefont.
Béla mondta, hogy Kati hozza majd a kottákat, és a mikrobuszban, útközben átnézzük őket.
Hatalmas élmény volt minden egyes perc az úton: nagy sztorik, jó hangulat, de közben nagyon izgultam, hogy pontosan átnézzem a számokat, mert mondták, sokan lesznek a koncerten, figyelni kell a hangnemekre, mindenre.
Béla mesélte, hogy Géza nagy inspiráció volt számára, amikor elkezdett játszani, és vele szeret a legjobban muzsikálni. Géza pedig azt mondta a buszban, hogy Bélával azért szeret különösen játszani, mert olyan jó a tempója.
Amikor elkezdtünk muzsikálni, abban a pillanatban Amerikában éreztem magam.
Semmi felesleges hang. Csak a nagybetűs ZENE.
Kati elképesztő profizmussal énekelt, mint Chaka Khan, vagy bármelyik nagy amerikai énekesnő. Úgy vezette a zenekart, hogy közben semmire nem kellett külön figyelni – minden a helyén volt.
Hosszú műsor volt. Kati és Géza számolták be a számokat. Géza az egyik szám elejére olyan intrót dobolt, mintha egy teljes bigband szólalt volna meg.
Őszintén megvallom: amikor Roy Haynes-t hallottam Los Angeles-ben, Géza pergőjének hangja jutott eszembe.
Béla pedig úgy játszott, mintha ott sem lenne – közben mégis hatalmas nyugalomban, tökéletesen kísért.
Számomra ez a közös muzsikálás volt a legnagyobb iskola. Hálás vagyok, hogy utána hosszú éven át játszhattam vele a László Attila Quartetben, és sok-sok más formációban, lemezeken együtt muzsikálhattunk.
Hatalmas veszteség a magyar kultúrának.
Nyugodj békében, drága Béla.
