81 évesen meghalt Kőszegi Imre – A szakma emlékezik rá
Pályatársai és egykori növendékei visszaemlékezései!
Imit az 1970-es években ismertem meg személyesen. Aztán a Bartók Rádióban 1995-ben indított Jazz a Márványteremben sorozatomban sokszor felléptettem. De szerepeltettem a Zsámbék Jazz Openeken és Debrecenben is!
A megemlékezéseket beérkezési sorrendben közlöm.
Eddig 8 írás jött.
Balázs Elemér
Kőszegi Imre 2 évig a tanárom volt még a kezdeteknél a vasutasok zeneiskolájában! Meghatározó alakja volt a magyar jazz életnek!
Humora sajátos volt és mindig mosolyra derítette az embert!!!
Nyugodjon Békében!
ifj. Szakcsi Lakatos Béla
Kőszegi Imre a magyar jazz nagy generációjának az egyik nagyon fontos szereplője volt. Egy igazi ikon, egy legenda, egy mentor.
Imre azok közé tartozott, akik kihozták a szórakoztatóiparból ezt a műfajt.
Ami még nagyon fontos és erre a generációra jellemző, hogy úgy sajátítottak el ezt a műfajt, hogy alig állt rendelkezésükre valami, amibe kapaszkodhattak volna.
Tehát a lehető legtermészetesebben, ahogy minden népzene viselkedik szájról szájra és kézről kézre, nem pedig tankönyvekből.
A jazzt amúgy sem lehet tanítani. Imre sem tanulta és nem is tanította, hanem ahogy beszélt róla, ahogyan szerette, vagy ahogy játszott, az volt hatással a környezetére!
Kiváló, mindig vidám és jó humorú ember volt, nagyon fog hiányozni.
Isten veled Imre, köszönök mindent!
Biztosan találkozunk még egy sokkal jobb környezetben!
Horányi Sándor
Nekrológ-féle Imre emlékére!
Nem is tudom…, játszottunk több zenekarban is együtt. Sokat a Pegénél és utoljára a „Kőszegi New Five”-ban. Imádtam azt a muzikalitást, ahogy a dobokon kifejezte magát. Az egész személyisége zenei megfogalmazást nyert a játékában. Apropó játék: számomra örökérvényű tanítása ez volt: „ a zenész a hangszerén JÁTSZIK! Soha ne felejtsd el!” És persze a nap utolsó pohár vörösbora után még igyál egy kis vizet – ezt is Tőle tanultam…
Ég Veled Drága Imi!
Bacsó Kristóf
Imre....nagy ajándék az élettől, hogy utolsó zenekarának tagja lehettem, mely nem is akármilyen csapat ......minden egyes együttjáték ünnep volt: kapcsolódás a magyar jazz nagy generációjához! ...hiányozni fog a játéka, a humora, a történetei, a bölcsessége, no meg a koccintások....köszönök mindent, amit az évek során adtál nekünk...Jó utat Imre!
Orbán György
Imre a Generációja kiemelkedő tagjaként maradandó nyomot hagyott a magyar jazz történetében. Számomra különösen nagy megtiszteltetés volt, hogy tinédzser koromtól kezdve, egészen életének végéig, közösen játszhattam vele az ő kvartettjében, mint jazzbőgős. Mellette nevelkedtem fel, és Szaakcsi Lakatos Bélával is szorosan együtt zenéltünk. Nemcsak kollégám, hanem barátom is volt, és hatalmas zenészi nagyságként tekintek rá. Hiányzik a jelenléte, de örök emlék marad mindannyiunk számára.
Bágyi Balázs
Kőszegi Imre tanárom volt a jazztanszakon a '90-es években. Akkoriban rengeteget jártunk le esténként utána a különböző jazz klubokba, figyeltük játékát, hallgattuk a sztorikat. Megmondom őszintén ilyenkor többet tanultunk, mint nappal az iskolában. A jazztanszak elvégzése után, mikor már én is befutott zenekarvezető lettem, nagyon jóban lettünk. Rengeteget beszélgettünk, rendszeresen találkoztunk. Egyszer voltam fent nála, néztünk dobos videókat, koncerteket és adott egy zakót, gyönyörű, finom ruhadarabot. Kapta valahonnan, de neki túl nagy volt, nekem meg pont jó. Nekem ajándékozta, a mai napig őrzöm.
A fesztiválokon, ha egymás után játszottunk, mindig elkérte az Ayotte dobot. Imádta azt a hangszeremet. Összekötött minket a Magyar Jazz Szövetség is. Két dobos elnök. Sokat viccelődtünk ezzel. Különleges szarkasztikus humora volt, az öltözködése fiatalos, színes, vagány, vitalitása egyedülálló. Később unokája, Dávid (Abigél kisebbik fia) dob tanulását is rám bízták, nagy megtiszteltetés. Zenei mentorom, atyai barátom volt (édesapámmal pont egy évjárat is -1944), nagyon szerettem.
Halála hatalmas veszteség a magyar jazz szakmának. Személyében egy ikonikus muzsikust veszítettünk el, a nagy generációból. Humora maradjon velünk, nyugodjék békében.
Gárdonyi László = Laszlo Gardony (Boston)
Imre 1979-ben meghívott a zenekarába. Hallott engem játszani egy diákegyüttesben, és a koncert után odajött hozzám: "Te, jössz velem Németországba!". Az a turné két héttel később volt! Ezt még egy tucatnyi követte Németországban, Görögországban és más európai országokban - sok koncerttel és több felvétellel 1983-ig, amikor Bostonba mentem a Berklee-re. Mentor volt, barát volt.
Fantasztikus lehetőség volt ez akkor egy fiatal zenésznek.
Nemcsak a 2–3 hetes külföldi utazások miatt – amelyek akkoriban csak kevesek számára voltak elérhetők –, hanem azért is, mert egy zenekarban játszhattam Jack Gregg-gel, Sulaiman Hakim-mal (Max Roach szaxofonosa), Zbigniew Namyslowski-val és sok magyar zenésztársammal. Plusz, élőben hallhattam ugyanazon a színpadon játszani Art Blakey-t, Jack DeJohnette-et, Abdullah Ibrahim-ot, McCoy Tyner-t, John Scofield-ot, Lester Bowie-t, hogy csak néhányat említsek.
Nehéz elhinni az elvesztését. Mindig tele volt energiával, szerette az életet, és félelem nélkül élte. Az a fajta ember volt, akiről azt gondolja az ember, hogy örökké fog élni.
És örökké élni is fog — az emlékeinkben és a zenében, amelyet maga után hagyott.
Snétberger Ferenc = Ferenc Snetberger (Berlin)
Kőszegi Imre egy Nagy meghatározó egyéniség volt Magyarország jazz életében.
Nekem óriási öröm volt hallgatni koncerteken dobolását, de a legnagyobb volt a humora, amit nem lehet elfelejteni, sokáig fogjuk még emlegetni. Sokat foglalkozott fiatal dobosokkal, szinte majdnem mindenkit tanított, akik most ismertek lettek.
Nyugodjon békében!
