Lüdemann, Hans: On the Edges 4 2026. június 26., Szegedy-Maszák Blanka
Hans Lüdemann TransEuropeExpress Ensemble feat. Burcu Karadağ - On the Edges 4 (BMC Records, 2026)
Borító: Anna Natter
Hans Lüdemann – zongora, virtuális zongora, zeneszerzés
Yves Robert – harsona
Angelika Niescier – altszaxofon
Alexandra Grimal – tenorszaxofon, szopránszaxofon, szopraninószaxofon
Régis Huby – hegedű, elektronika
Ronny Graupe – gitár
Clara Däubler – bőgő
Dejan Terzic – dob, ütőhangszerek, harangjáték
Burcu Karadağ – ney fuvola, zeneszerzés
Páratlanul különleges hangszerösszeállítást, számtalan műfaj összhangját hallhatja a befogadó az „On the Edges” albumsorozat 4. részében. A TransEuropeExpress Ensemble minden lemezén a világ más tájait tárja fel, ezúttal törökországi utazásra hív.
Hozzátesz az album egyediségéhez Burcu Karadağ, a lenyűgöző ney fuvolaművész. A bambuszból készült ney fuvola a keleti klasszikus és tradicionális zene egyik legjelentősebb hangszere. A hangszer megszólaltatása eltér a más fuvolákétól, még több erőfeszítés, támasz és kontroll kell hozzá.
Clara Däubler melankolikus, érzelmekben telített, lírai bőgő improvizációt játszik a lemez kezdéseként. Gomolygó téma indul. A zongora borongós, mély regiszterében együtt szól a bőgővel, a többi dallamhangszer együtt pulzál hosszú, keserű hangokon. Szívverés ritmusával fokozódnak a szólamok. Zuhan a dallam, a dob együtt zeng az új zongoramotívummal. Régis Huby szerteágazó, szenvedélyes, színekben pompázó hegedűszólót játszik. Azonos ritmusban, széles harmóniákban menetelnek a hangok. Kiáltó, magas akkordon lehetne a mű vége, ha nem a „Monumenti”-ról lenne szó. Hans Lüdemann kontemplatív zongora improvizációval nyit új fejezetet a kompozícióban. Az életre hívott motívumok áramlanak, hullámoznak, fodrozódnak. Egy hosszú szünet zárlatnak hat. Ezt követően a zongoraszóló szellemiségében improvizatívan, visszafogottan lép be a zenekar. Hosszú, meditatív hangok szólnak. A ritmusszekció elindítja a témavisszatérést. Ismét felépül, majd lezuhan a téma. Felemelkedik a feszült csúcsakkordig, ami most valódi befejezés.
A „Different Dimensions” különös hangú, szabad bevezetés után sejtelmes karakter van hangokba öntve. Érdes félhangsúrlódások zengnek. Kollektív improvizáció alatt művészeti káosz teljesedik ki. A téma kitisztul, harmonikus hangzás mesél az örömről.
Az „Istambul Infernal” a szekundokat járja körül. Vidám, játékos táncot járnak a nagyszekundok a kompozíció elején. A következő szakaszt sóhajmotívumok uralják. Patetikus, síró hegedű hozza az egyik csúcspontot. Elcsendesül a melankolikus rész, majd visszatér a mozgékony téma. A zenekar elemeire bontja a motívumokat és újra illeszti. Hans Lüdemann szárnyaló lendületű, fantasztikus, leleményes improvizációt zongorázik. Alexandra Grimal szaxofon improvizációjában hatalmas lendülettel játszik. Csúcspontot hoz létre, mikor egyszerre két hangot fúj. Angelika Niescier szaxofonszólójában rendkívüli sebességben pattognak a hangok, kanyarodnak a motívumok. Megírt hangzatforgatások zengnek. A ney fuvola lírai lezárást játszik.
A „Sedaraban Variations”-ben Dejan Terzic harangjátékkal fűszerez tovább egy egzotikus hangsort. Burcu Karadağ ney fuvolán szenvedélyesen improvizál. Rejtélyes, távoli, rendkívül különleges hangszíneket hoz létre. Hans Lüdemann zongora improvizációjában kibontja, ezer irányba viszi és kontrasztálja a témát virtuóz technikai tudással és érzelmekkel telítve. Visszatér a téma, majd lassan véget ér. Új szakasz kezdődik a mű felénél. Míg az első rész lebegő, a második közelebb jön. Yves Robert a harsona halkabb oldalát is megmutatja. Nem harsog, hanem kifejezi a legszebb zeneiséget. Ötletgazdag improvizációjában gyönyörű íveket rajzol, beszédszerű frázisokat alkot. Visszatér és kiteljesedik a fájdalmas, de lélegzetelállító második téma. Trilla remeg egyszerre zongorán és ney fuvolán. A befejezés díszes, ízes.
A „The Shins” egyik slágerének, a „Simple Song”-nak interpretációja is megtalálható a lemezen. Az ismert dal még soha nem volt hallható ney fuvolán és zongorán. Hans Lüdemann megnyugtató karakterű, csillogó, virtuóz improvizációt játszik. A visszatérés harmonikus, otthonos.
Az „Ada S.” cím az Adalarra utal, Isztambul környékén a Herceg-szigetekre. Dejan Terzic rendkívüli érzékenységgel válaszol a dallam ritmusára.
A „Kader” zárómű zongoraszólóval indul. Rejtélyesen, fokozatosan úsznak be a hangok. Komplex hangközpont épül a szóló egyik csúcsán. Negyedhangos, messzi hangok is megszólalanak. Erős oktávok zengnek az aszimmetrikus témában. Ronny Graupe improvizációjában végigszárnyal a gitár hangterjedelmén. Lejátssza a lejátszhatatlant, motívumai nyugalmat és lendületet adnak. Újra játssza a zenekar a témát, csúcshang ragyog a zárómotívum felett.
Látogasson Törökországba a zenén át, ismerje meg a ney fuvolát, hallgasson jazz interpretációjú The Shins-t, rendeljen CD-t itt:
https://bmcrecords.hu/albumok/hans-ludemann-transeuropeexpress-on-the-edges-4
