Tatabánya-McLaughlin viszonylat back and forth

Tatabányai barátunk, Nagy Lajos az alábbi levelet küldte az imént nekem, s mivel az egy életre jazzrajongóvá válás receptje is ott olvasható a sorok között, arra gondoltam, közkinccsé teszem Lajos írását! – A szerk.

Szervusz Robi!

Élvezettel olvastam ihletett hangú beszámolód a Shakti koncertről, melyen negyeddmagammal képviseltem a tatabányai szekciót, a sorrendben harmadik (MÜPÁ-san C sorból).

Szerencsésnek mondhatom magam a sok átélt csodálatos koncert-élményért. Most valami olyannak lehettem részese, amihez hasonlónak még nem. De amiért a fenti címet adtam levelemnek, az az, hogy amidőn a ráadás-szám során néztem McL-t, igen festői öltözetében, eszembe jutott itthonról elszármazott festőművész barátom, Magyar Miklós, ki későn induló pályafutását akvarell jazz-zenész portrékkal kezdte volt. És aki örökre megfertőzött a jazz-zel, lehetőséget adván bakelit lemezei kazettás magnóra való átvételére.

Emlékszem a múlt évszázad hetvenes éveinek derekára, mikor először hallottam meg a Return To Forever zenéjét, no és persze a Mahavishnu Orchestra legendás lemezeit - még most is beleborzongok abba a villámcsapásszerű élménybe.

Ui 1.: Birtokomban van egyébként egy McL akvarell Miklóstól, amit - no láss csodát - anno egy, a MaJazz-ben közölt fénykép ihletett.

Ui 2.: Érdekes, hazafele autózván a Zsámbék Jazz Open megszűnte felett keseregtünk - bocs, ha ezzel szűdbe márték éles pengét...

(Lajoskám! Egyszer minden véget ér, így szűm sem sajg már Zsámbékért. Bezzeg Gabié… - A szerk.)