Péntek tizenharmadika a jazzben nem szerencsétlen nap
Luca napjának estéje sem múlhatott el jazz nélkül Budapesten. A Fonóban a Lukács Miklós vezette Cimbiózis zenélt, míg a BMC tetőterében az idei Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjasok „számoltak be”.
A Fonó nagytermében, családias hangulatban adott koncertet Lukács Miklós cimbalmos, Orbán György bőgős és Baló István dobos. A Cimbiózis névre keresztelt projektben a legfontosabb a zenészek közötti összhang volt, akik minden mozdulatukban egymás rezzenéseire koncentráltak, szinte együtt lélegeztek a dalokkal. Lukács messze túllépett az ethno kategórián, a modern kamarazene és az útkereső, improvizációkban témákat keresgélő jazz határait feszegette. Zenéje a széles kontrasztok közötti árnyalatok összesűrítése-összefűzése, a legfinomabb, éteri, dallamos és halk cimbalomzenétől a ritmusszekció túlfűtött, hangos és makacs osztinátóin átszűrődő gyors rögtönzésekig, kísérletezésekig a hangszerrel, annak minden lehetőségét kihasználva és bemutatva (sokszor ezt egyetlen kompozíción belül). Lukács és Orbán összhangja a finomabb témákban csúcsosodott ki, Baló sokszínűségét szólóiban bizonyíthatta. A zenekarvezető bejelentése szerint a koncert hamarosan lemezen is megjelenik majd!
A BMC tetőtermében pedig az idei Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjasok kápráztatták el a közönséget. Először Lachegyi Máté zongorázott (erről lemaradtunk), majd Fenyvesi Márton gitáros adott elő két szerzeményt, az állandó ritmusszekció, Barcza Horváth József bőgős és Juhász Márton dobos közreműködésével. Az első a „Vágy Villamosa” című darabra reflektáló kísérőzene volt, kreatív, széteffektezett, elszállós téma, majd Chris Isaac popslágerét, a „Wicked Game”-et dolgozta fel hasonló módon. Utána a Japánból frissen hazatért Oláh Tzumo Árpád lépett színpadra egy Ron Carter standard-del, és saját, „Deja-Vu” című kompozíciójával. Stílusában az új nemzetközi trendeket követi az egyik legtehetségesebb ifjú jazz zongoristánk, egyéni hangja megkérdőjelezhetetlen, ezeket két dal hosszúságában is sikerült bizonyítania. Szerencsére Lachegyi Mátéról sem maradtunk le teljesen. Egy közös rhythm changes alapra még mindhárman tekertek egy nagyot (Sonny Rollins „Oleo”), ezzel búcsúzva az estétől.
