Baló István 60!
Pistát minimum 35 éve ismerem. Hogy mennyire becsülöm életművét, arra talán jó példa az alábbi interjú. Happy birthday dobibalo!
1) Pista, volt a családodban előzménye a zenélésnek? Pláne a dobolásnak? És még plánébb a jazz-nek?
Nem, nincs zenész a családomban. Szüleim és testvéreim újságírók voltak, illetve azok most is. Igaz, Édesapám nagyon szerette a zenét.... Én is csak 20-22 éves koromban döntöttem véglegesen a zene mellett. Akkor, szüleim nagy bánatára, abbahagytam egyetemi tanulmányaimat.
2) Hát akkor hogy lettél jazz zenész?
...így lettem jazz zenész. De már 12-13 éves koromban elkezdtem dobolni tanulni. Sőt, emlékszem, talán 15-16 éves lehettem, amikor Lerch István "megkeresett", és elhívott első zenekarába. Talán ő már nem is emlékszik erre....Nem mentem el, mert akkor már Rátonyi Robival próbáltunk, és néha felléptünk....
3) Kik voltak a dob tanáraid?
Első dobtanárom Bor Kálmán volt, akinél egy évig tanultam, aztán átkerültem Kovács Gyulához, akinél kb. 10 évet töltöttem el. Közben jártam kb. egy fél évig Kőszegi Imréhez is. Amikor megalakult a Dimenzió együttes, és az első lemez felvételére készültünk, 1981-ben, akkor megismerkedtem Steve McCraven dobossal, akivel néhány napot együtt töltöttünk a Belvárosi Ifjúsági Házban. Akkor 26-28 éves lehettem. Ő volt az, aki egészen új távlatokat nyitott meg a számomra, és elindított az "önoktatás" útján. Azt gondolom, hogy minden jó és rossz oldalával együtt: igazi autodidakta voltam és vagyok mind a mai napig.
4) A konziban kikkel játszottál együtt?
Az ott tanuló évfolyamtársaim közül sokat játszottam Pleszkán Frigyessel és Gayer Ferenccel, Csikós József zongoristával, Dés Lászlóval, Gőz Lászlóval és Becze Gáborral.
Ezen kívül Regős István bízott bennem annyira, hogy elhívott saját zenekarába is, ahol Román Péter bőgőzött. Ez a zenekar később némileg átalakult, és Dresch Mihály lett a szaxofonos.
Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Regős Pista nem csak a zenekarvezetőm volt, de olyan tanárom is, akitől nagyon sokat tudtam tanulni. Mesterem volt. Köszönöm neki....
Ha nem is ilyen mértékben, de ez vonatkozik mindenkire, akivel együtt játszottam, vagy hallottam játszani: mindig, mindenkitől igyekeztem tanulni.
5) Hogyan jött létre a Dimenzió? Ami ugye egészen más stílust képviselt.
A Dimenzió már a tanszaki évek után alakult meg, Dés László megpróbált a régi zenésztársaival egy új formációt létrehozni, mely az ő kompozícióit játszotta. Nem az én tisztem, hogy erről többet mondjak. Tőle is, és Másik Jancsitól is nagyon sokat tanultam, habár nem volt minden pillanat gond, küzdelem és fájdalom nélküli, de ez is hozzátartozik az élethez és a tanuláshoz.
6) El tudnád sorolni, hogy az elmúlt 30 évben milyen magyar formációkban játszottál?
A Dimenzió után - szinte rögtön - a Binder Kvartettbe kerültem: Dresch Mihály, Binder Károly, Benkő Róbert, és - néha - Friedrich Karcsi is csatlakozott hozzánk.
A Binder zenekar feloszlása után alakult meg a Dresch Q, melynek jelenleg is a tagja vagyok, habár volt 10 év, amikor nem játszottam Dresch Misivel együtt, csak Szabados György zenekarában.
Ez utóbbi igen jelentős , több éven át tartó rendszeres kereső-kisérletező munkát és fellépéseket is jelentett, melynek során Szabados György megosztotta velünk mély filozófiáját zenéről és életről egyaránt. Visszatekintve azt gondolom, hogy egyik mesterem volt. Köszönöm.
Volt szerencsém játszani egy évig Szakcsi Lakatos Bélával - köszönöm neki. Aztán Babos Gyulával is játszottam egy évet kb., és neki is köszönöm. Az, ahogyan most játszom - hogy hogyan, döntse el más - köszönhető nekik is.
Hirtelen ennyi a múltamból. Jelenleg a Dresch Q., a Borbély Műhely, a Cimbiózis (Lukács Miki zenekara), a Neumann Balázs trió, valamint Földi Gergő együttese azok a zenekarok, ahol játszom.
Többször próbálkoztam "saját" zenekarral, valamikor volt egy "dobzenekar" is. Jelenleg is próbálok két gitárossal és egy bőgőssel, majd , ha kész leszünk, jelzem...
7) Sorold el azon külföldi jazz muzsikusokat, akikkel volt lehetőséged együtt muzsikálni!
Erre most nem tudok válaszolni, vagy nem akarok, nem tartom lényegesnek... de Archie Shepp mestert mindenképpen meg kell említenem. Az élet olyan meglepő dolgokat tud produkálni: 1978-ban Varsóban lenyűgözve hallgattuk őt Dresch Misivel, és aztán megadatott a lehetőség, hogy közösen készítsünk vele lemezt, és többször is játszhattunk együtt. Archie Shepp olyan zenész, művész, varázsló, aki - tapasztalataim és élményeim szerint - nem hagyja zenésztársait a saját szokásaikba süllyedve játszani, hanem elemi erővel rántja ki őket onnan belevonva a belőle kiáramló energiák forgatagába, és így tölti fel őket energiákkal...
Mostanában az a megtiszteltetés ér, hogy a Dresch Q. tagjaként Chris Potterrel is van lehetőségem játszani: a mai zenei világ kiemelkedő művésze.
8) Mikor kezdtél tanítani?
A pontos dátumra már nem emlékszem. Talán 25 éves lehettem, amikor Salgóbányán egy "KISZ" (Kommunista Ifjúsági Szövetség) táborban elindult egy 10 éven át tartó nyári pop-rock tábor. Hát, itt... Felejthetetlen idők voltak: Viktor Máté, Lakatos Gabi, Berki Tamás... és az akkor még fiatalok: Mohai Győző és Tamás, és még sokan, akikre nem emlékszem már, mert olyan tökfej vagyok...
9) Jelenleg mely zeneiskolákban oktatsz?
Jelenleg a Kodolányi János Főiskolán Székesfehérváron, a Dallam Alapfokú Művészetoktatási Intézményben Tatabányán, és - habár itt van a legkevesebb órám - büszke vagyok rá, hogy a Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolában is taníthatok. A tanítás arra kényszerít, hogy önmagam folyamatosan vizsgáljam és fejlesszem, ezért növendékeimnek is hálás vagyok.
10) Mik a terveid a következő 60 évre?
Erre a kérdésre igazán könnyű válaszolni: én leszek a világ legjobb dobosa.
Ilyen volt (1977)...
...és ilyen lett!
