Amerikából jöttünk, mesterségünk címere – magyar jazz zenész (East Gipsy Band) – II. rész
Balázs Józsi állta a szavát. Amerikai turnéjuk előtt megígérte, hogy visszatérésük után elsőként a Jazzma.hu olvasóinak számol be a koncertsorozat élményeiről. Ma délutánra beszéltük meg a találkozót, mivel a hétfő esti Mezzo koncert fáradalmait is ki kellett pihennie. A Csaba utcai legendás helyen Berkes Balázzsal adott koncertet, ott, ahol a zongoránál a feledhetetlen Vukán György ült…
A folytatásra Amerikát idézve egy „mekiben” került sor. A világot behálózó gyorsétterem étlapjáról ezúttal semmi nem került asztalunkra, mivel zongorista zenekarvezetőnk is az egzotikusabb ételeket kínáló konyhák hódolója. A Balassi Intézet segítségével induló turné sikertörténetéről számolt be a főnök. Először is a repülőn nehézkesen és borsos áron szállítható cimbalom kapcsán dicsérte az intézet munkatársait, mivel az ő segítségükkel sikerült bérelniük New York egyetlen cimbalmát, amely működő képes is. Egyébként az egész kontinensnyi országban három hangszerről tudnak. Talán visszatértükkor már több lesz ebből a csodálatos hangszerből, mert az együttes igencsak népszerűvé tette fellépései során. A kiutazó csapat Balázs József – zongora, Balázs Elemér – dob, Balogh Guszti – ének, Sárközi Lajos – hegedű. Orbán György – bőgő és Oláh Vilmos – cimbalom összeállításban lépett pályára az Egyesült Államokban és egy kis kitérővel Kanadában is. A speciális vendég Tim Ries volt, aki a helyszínen csatlakozott, és alapos szervező munkájával is segítette fiainkat.
Ők a világ legjobb zenészei! – kezdte a felkonfot minden egyes alkalommal Tim. Ő tudja, hogy a bevezető szöveg nem szükséges rossz, amin gyorsan elhadarva, minél előbb túl kell esni. A közönséget már az első pillanattól meg kell fogni, és a koncert végéig ámulatban kell tartani, ez az elv következetesen végig kísérte útjukat. Az együttes amerikai mentora az East Gypsy Band összes koncertjén fellépett a fiúkkal. Joe Henderson, Jack DeJohnette, Maria Schneider zenésztársa ma az egyik legkeresettebb szaxofonos az Államokban, kár, hogy a magyar közönség még mindig „csak” a Rolling Stones kültagjaként ismeri. Ő szeretett bele az együttes egyedi hangzásába, és neki köszönhető, hogy a magyar konzulátuson kívül, az East Coast, azaz a keleti part legrangosabb klubjaiban léphetett föl a magyar zenekar.
Ezek nem bevételes bulik voltak, ami azt jelenti, hogy jószerivel bárki fölléphet egy előre egyeztetett időpontban a klub színpadán, és a belépőjegyekből kapja a gázsit. Azokban a klubokban, ahol ők léptek fel, a tulajdonosok vállalják a rizikót, és a megállapodás szerinti fix összeget fizetik. Nagy kockázatot nem vállalnak, Keith Jarrett nevére ott is garantált a telt ház, Józsi ugyanis azon a zongorán játszott, ahol előzőleg jelen korunk zenéjének egyik legnagyobbja. A Dear Head Inn műsorában világsztárok szerepelnek hétről hétre, az ismeretlen magyarokat Tim közbenjárására tették a műsornaptárba, de az előlegezett bizalmat meghálálták, tomboló sikerrel zárult az este. A klubban dolgozó Stan Getz lánya is felállva tapsolt a többiekkel. Az előző napi showcase is sikerrel zárult, a menedzsereknek tartott mustrán is elégedetten bólogattak a booking agency, azaz a turné szervező ügynökségek munkatársai, így talán még lehetőség nyílik ebben az évben a visszatérésre. Ez már egy hosszabb másfél hónapos koncert sorozatot jelentene, több államot érintve. Nemcsak itt, az Alegrias En La Nacional – ban rendezett bemutatón szimatoltak a zenekar után a támogatók, több koncertjükön tűntek fel neves ügynökségek képviselői, hogy élőben is megismerhessék Józsiékat. Tim Ries előzőleg több CD-t küldött ki a fontos embereknek, így azok kíváncsisága érthető volt az élő zene iránt. Volt, aki az élményért Los Angelesből repült át a fiúkért. Chris Potter, Wynton Marsallis és Joe Lovano biztató szavai adtak bátorítást a bostoni Regatta Bar előtt, ahol a négycsillagos hotel jazz klubjában léptek fel. Itt Kenny Garrett, Dave Holland járt előzőleg, de a Philadelphia Museum sem lebecsülendő helyszín, mivel ide már több százan is befértek a lépcsőkre is ülve. Itt havonta egyszer rendeznek jazzkoncertet, az állandó kiállítások mellé. Kanada és Toronto következett, itt a Jóisten is rámosolygott zenészeinkre, mivel a hazai híradásokból is megismert tomboló tél megenyhült, így a kilencedik járatot, ahová a jegyük szólt, már nem törölték, mint az első nyolcat. Gond nélkül érkeztek vissza New Yorkba, ahol a turné talán legpatinásabb helyszínén, a Jazz Standard-ben léptek fel búcsúként. Itt kötöttek barátságot Jeff „Tain” Watts dobossal, aki csodálattal élvezte Elemér játékát, persze a zenekarról is elismerően beszélt.
Két kiadó szerződés kínálatával, és egy nagy amerikai turné lehetőségével tértek haza. A befutó egyelőre titok, de mindketten az élvonalat képviselik a jazz szülőhazájában. Tim már alig várja a Rolling Stones világkörüli turnéjának végét, hogy áprilisban újra az East Gypsy Band csapatával zenélhessen itt, Magyarországon.
Talán lesz végre világhírű zenekarunk. A magas színvonalon előadott jazz, magyar ízekkel fűszerezve meghódította Amerikát. Kellett hozzá Tim Ries profi menedzsmentje, aki nem akármilyen segítséget nyújtott, a legapróbbnak tűnő részletek megszervezésében is. Nem önzetlenül segített, ő ezzel a zenekarral is be akar törni a világ élvonalába, ahol őt már, mint szaxofonost tárt karokkal fogadják. Biztos vagyok abban, ismerve a zenekar hozzáállását, hogy ez sikerülni fog.
