Deseő Csaba 75. születésnapját sokan ünnepeltük a Háló Jazz Klub 50. jubileumi gála koncertjén, február 11-én
A Háló közösség egy, (több mint húsz éve működő) a határainkat is átívelő, keresztény szellemiségű szervezet. E szervezet keretein belül, összejövő klubesteken önkéntes szervezők működtetik, 2008 óta a Háló Jazz Klubot. A minden hónap második keddjén összegyűlő közönség nagy része törzsvendég, mondhatni baráti közösség. A klub önkéntes alapítója szervezője és zenei vezetője a hamarosan (február 15-én) 75. születésnapját ünneplő Deseő Csaba hegedűművész. A több mint kétszáz érdeklődő a kitűnő (Artisjus-díjas, Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, Szabó Gábor-díjjal és más elismerésekkel kitüntetett) művészt köszöntötte, valamint a Háló Jazz Klub is az 50., jubileumi gála koncerttel ünnepelt.
A jól működő klub élete 2011-ben megtorpant, úgy tűnt, hogy anyagi nehézségek miatt végleg be kell zárni. Az utolsó, akkor 33. záró koncerten (az azóta elhunyt) Vukán György Kossuth-díjas zongoraművész adott szóló koncertet. (Eljátszotta a mára legendává vált "Last Message" című szerzeményét is. Micsoda szimbólum...) A nagyszerű művész úgy búcsúzott akkor (2011. 12. 14-én), kéri az égieket, hogy segítse ezt a remek közösséget a folytatáshoz. Akkoriban a JazzMa.hu olvasóit én tudósítottam a koncertről és a bezárás szomorú tényéről. Neki búsultamban azt írtam: ...remélem, hogy mint ahogy a tiszta forrás is utat talál magának a sziklás hegyoldalon, a Háló Klub is újra éled!” Hála Istennek úgy is lett, mert a fáradhatatlan szervezőknek köszönhetően 2012 tavaszán új helyen, a Horánszky utcai Loyola Cafe-ban újra indulhatott a Háló Jazz Klub. (Sajnos, ahogy én tudom a többit, a képzőművészeti, a népzenei, a kamarazenei klubokat nem sikerült még újraéleszteni, pedig összesen vagy 160 koncert hangzott el és számtalan kiállítás volt az egykori Háló Klubban, a Ferenciek terén.) Tehát a 2008-as indulástól és a 2012-es újra indulástól napjainkig így jutottunk el a mostani jubileumi, 50. gála koncerthez. Az érdeklődés olyan nagynak ígérkezett, hogy nem a szokásos Loyola Cafe adott otthont a rendezvénynek, hanem a szomszédos Párbeszéd Háza fogadta be. (Ezúton is köszönet illeti azokat, akik elősegítették a gála koncert létre hozását.) A belépő jegyeket így is előre regisztrálva kellett biztosítani, a nagy érdeklődésre való tekintettel.
Ezen az ünnepi gála koncerten Deseő Csaba játszott hegedűn, Illényi Katica hegedült és thereminen játszott (játékát egy régi kedves évfolyamtársa kísérte zongorán), valamint énekelt is, Gyárfás István gitározott, Berkes Balázs bőgőzött, Mohay András dobolt. A est különlegessége volt, hogy Csaba és Katica öt év után most lépett együtt pódiumra újra, és az is, hogy Katica a ritkán látható teremin hangszeren is bemutatkozott. (Ez a különleges hangszer egy szovjet fizikus feltaláló, Léon Theremin-től származik /1919-ből/. Az elektromosan előállított hangokat a játékos érintés nélküli kézmozdulatai vezérlik, hangolják át ritmikában, hangmagasságban és hangerőben, ezért csak kevesek vállalkoznak a nem könnyű feladatra, ezen a hangszeren játszani.)
Már a kezdés előtt egy fél órával teljesen megtelt a Párbeszéd Háza díszterme. Már újabb pótszékek sem fértek be. A műsorvezető felkérte Vértesaljai László jezsuita atyát, hogy a ház szellemét megidézve köszöntse a szép számú hallgatóságot és a fellépő művészeket. Az atya a párbeszéd és a zene kapcsolatáról mondott egy néhány szót és azt kívánta, hogy a hallgatóság nyissa meg szívét a felhangzó jazz muzsikának, amit ő maga is szeret. Majd pódiumra szólították az alap trió tagjait. Gyárfás Istvánt, Berkes Balázst és Mohay Andrást. Három számból álló blokkban eljátszották Bob Timons "Moanin’" című szerzeményét, egy Charlie Christian darabot (Seraf), valamint Luis Bonfa "Black Orpheus"-ával (Orfeo Negro) összefűzve egy vérpezsdítő szambát. Ezzel megteremtette a trió már kezdésnek a végig jelen levő forró hangulatot.
A műsorvezető Deseő Csabát köszöntötte a jeles alkalomból. Turi Gábortól idézve felolvasott, "A jazz magányos lovagja" címmel, a hegedűművész életútját méltató írásból. Elmondta, hogy anno Csabától tanult hegedülni, onnan datálódik barátságuk. Ennek apropóján jókora meglepetést okozva a trió kíséretével eldúdolta a "Just Friends" című standard-et. Ezt követően Deseő Csaba lépett a trió elé és négy darabból álló blokkot játszottak. Az első Csaba "Tale" című szerzeménye volt, ami úgy hangzott az együttestől, mint bármelyik örökzöld. Azután a "Stardust" gyönyörű, érzékeny finomságokkal előadott ballada hangzott el. Ezt a "Honeysuckle Rose" vidámabb nóta követte. Végül egy fergeteges "Night in Tunesia" Gillespie-től nyűgözte le a közönséget, amit Csaba korát meghazudtoló lendülettel, frissességgel, a kísérő trió pedig nagy érzékenységgel, precizitással játszott. (E szám címét Csaba úgy "magyarította", hogy "Egy éj a Horánszky utcában", nagy derültséget keltve.) Már itt is izzott a levegő a közönség kirobbanó tapsaitól.
Berkes Balázs, Csaba igazi jó barátja lépett a mikrofon elé és elmondta, hogy ők már 1957-óta ismerik egymást, és 1959-ben játszottak először együtt. Felköszöntötte Csabát és egy megható baráti ölelésnek lehettünk tanúi. Ezután kellemes beszélgetésekkel, egymásra találásokkal telt a szünet. (Márton Attila barátom például két egyetemi évfolyamtársára talált rá nagy örömmel.)
A szünet után Illényi Katica bekonferálása nagy tapsot aratott. Kifinomult eleganciával lépett a kísérő trió elé a művésznő. Öt számból álló blokkban eljátszották Stéphane Grappelli-től a "Minor Swing"-et. A szerzőt Katica nagy példaképének tartja, olyannyira, hogy ezt a számot hangról-hangra idézte a mester felvételéről. Ezután a "Tea for Two", az "It Had to Be You" (ezt a dalt nagyszerűen énekelte is Katica), a "Nuages", végül az "I Can't Give You Anything But Love" című örökzöldek következtek, a művésznő hajlékony, kifinomult előadásában, nagy sikert aratva.
Itt egy rövid technikai szünet következett. A theremin nevű hangszer elfoglalta a helyét középen, a kísérő zongorista hölgy is helyet foglalt és megkezdődött a "varázslat". Katica lágy mozdulatú kezeivel, egy függőleges és egy vízszintes antennához közelítve, távolodva varázsolt elő éteri hangokat. Megszólalt Giacomo Puccini "Gianni Schicchi" című operájából egy jeles ária. Ezt követte Camille Saint-Saëns "Állatok farsangja" című művéből a "Hattyú" lenyűgözően szép melódiája. Végül a hely szellemének megfelelően Gounod "Ave Maria" című himnikus dala, kristály tisztán, egyetlen elcsúszás nélkül. Kirobbanó taps kísérte a művésznő nem minden napi kitűnő produkcióját.
Az est zárásaként mikrofon elé állt Illényi Katica, Deseő Csaba és a nagyszerű kísérő trió: Gyárfás István, Berkes Balázs és Mohay András. A "Sweet Gerorgia Brown"-nal indítottak, majd a "My Old Little Shoes" következett, játékos vidám előadásban. De a közönség vastapsa nem tágított. Így eljátszották még Stéphane Grappelli "Le Valseous" című darabját, amiben a két hegedű finoman, lágyan simult egybe, és a pizzicato résznél óramű pontossággal, de játékosan ölelkezett a két pengető kéz a húrokon. A hosszan tartó vastapsot csak a két rakétával és gyertyákkal feldíszített ünnepi torta (valójában rengeteg kókuszos golyócska, amiben mindenkinek része lehetett) begördülése csendesítette el. Deseő Csaba még egy csokorral is köszöntötte, a február 17-én születésnapját ünneplő Illényi Katicát. A gyertyák közös elfújásával ért véget az emlékezetes gála koncert.
Még azt is megtudhattuk, hogy az egy hónap múlva esedékes Háló Jazz Klub koncertjén a Chet Baker Emlékzenekar fog közreműködni március 11-én.
A JazzMa.hu nevében Illényi Katicának és Deseő Csabának boldog születésnapot, jó egészséget és további sok hasonlóan nagy sikerű koncertet, az ötvenedik rendezvényét elért Háló Jazz Klubnak pedig még további ötven hasonlóan sikeres, közösség építő koncertet kívánunk!
