MOHAY ANDRIS, SOHA NEM FELEDÜNK

Lutring Maggie költeménye

MOHAY ANDRIS, SOHA NEM FELEDÜNK

Ó drága Andris, a sorsot ezeregyszer kihívtad magad

Ellen, de a sors úgy döntött, neked bölcsen még

Most az egyszer megkegyelmez, s segítő kezet ád,

Mert sok a barát, ki szól, hogy ne, ne tedd

És ahelyett, hogy makacskodnál, csak az történik, hogy

Szépen te szót fogadsz, és aztán

Már csak a dobnak élsz.

Tanulsz, olvasol, hallgatsz, ha felraknak neked

Bármilyen lemezt, te megnevezed, ki játszik, kivel és

Hol, mikor.

Jeszy Gyuri meséli, hogy még régen, hozzá is mentél

Tanulni, s bármit, amit csak mutatott, azonnal

Megcsináltál, nem kellett sokat neked magyarázni,

Mert csak egyszerűen, csak úgy, minden úgy sipp-supp

Csak sikerült.

Mindenki, mindenki ó nagyon téged, édes Andris, de

Nagyon szeret…

Játszani veled, de jó volt, te édes, te kedves…

Egyszer már régen, mikor valaki véletlen naptárát

Elnézte, lemondta, s én meg megtudtam számod,

Beszéltem Papáddal többször, majd nagy nehezen

Veled, és megbeszéltem, hogy jössz, és játszol velem.

S mi lett? Kicsi volt az a hely, s te megjelentél egy

Haknidobbal, én meg magamban megbántódtam,

Igen, hogy nekem tán jó a kis haknidob is, no persze.

S hogy mi lett a haknidobból? Egy tüneményes,

Szikrázós, édes este, amikor te, Andris úgy

Megvicceltél és e haknidobbal annyira sziporkáztál,

Ütöttél mindent, kis csavarocskát, a cinnek a lábát, a

Doboknak szélét, mindent, ami csak egy dobon van, és

Annyira, annyira édes voltál, jól szórakoztál, söprűztél

Nekem, beintettél amikor kellett,  és soha, de soha ezt a

Csodás,  szép estét, nem soha, nem feledem s őrzöm a

Szívemben, hogy milyen volt veled, veled, te édes

Andris, ha csak is egyszer, de játszani.

Játszottál mindenkivel, mindenkivel, ki jó itt Pesten,

Világsztárral, nem eggyel, te, ki a jazz szcéna fontos

Része, az voltál, és most, hogy már nem vagy,

Írja barátod, hogy mindent tudtál, de magad sem hitted,

Hogy az első ötben, bizony ott bent vagy, és

Nem véletlen, hogy most a Budapest Jazz Orchestrával

Éppen te voltál ott Debrecenben, világsztárral

Doboltál, s a zseniális, a remek zenekari tagok

Mind feldobva voltak, Joe Lovanotól és attól,

Hogy annyira, de annyira már összeszoktak  és

Nem először emlékezetes koncertet remekbe szabottan

Leadtak.

Hazafelé a sötétben, váratlanul elébetek került egy

Kisodródott kocsi, s kiszálltatok segíteni.

Sem sárga mellény, sem elakadásjelző

Eszébe senkinek nem jutott ekkor, csak az, hogy

Gyorsan, de gyorsan, segíteni.

S akkor a sötét országúton a másik kisbusz a

Barátaiddal elcsapott, sőt öt zenésztársad is

Megsebesült, de te, te rögtön meghaltál

S most kiborult mindenki, mindenki,

Mindenki gyászol, hogy miért, miért büntetett téged és

Minket ó így a nagy ég ???

Józsika írja már hajnalban, hogy búcsúzik, és mindenki,

Mindenki csak értetlenkedik, hogy mi van ???

Viktor megírja, s azóta egyfolytában, csak rád, csak rád

Gondol mindannyiunk, te édes Andris, ki már csak fönt,

A Mennyben dobol, s fejével megint szerényen elhajol, s

Immár Jávori Vilivel leszól, én sem felejtlek ám el titeket,

Ott lenn, szomorú, jó híveim.