Stevie Wonder sokadmagával (Jazz à Juan Fesztivál, július 18.)
Májusban a fesztivál honlapján szembesültem a hírrel, hogy idén Stevie Wonder is fellép. Érdekes módon az nem szerepelt a neve mellett, hogy mely zenészekkel jön. Felhívtam hát a fesztivál sajtóreferensét, aki azt mondta, hogy szólókoncert lesz.
Július 18-án Gregory Porter kezdte az estét. Sajnos ezen a koncerten nem tudtam ott lenni. Az átállásra a szervezők 45 percet számoltak. De még további fél órába telt a dolog. Wonder ugyanis nem egyedül lépett fel, hanem tizennégy zenésszel az oldalán! A szervezők a kétezer szék mellé még ötszázat raktak be erre az estére. Nekem állóhelyem volt. De azért is meg kellett küzdenem. Soha nem látott tömeg volt, egy idő után nehézzé vált a helyváltoztatás. A fél óra csúszást nehéz volt kivárni a feszengés miatt. A koncert első húsz percéből nem tudtam élvezni semmit, mert előttem két méterre valaki felállt egy becsempészett székre, és teljesen kitakarta a színpadot. Emiatt sajnos az ezalatt elhangzott számokat nem jegyeztem meg. De sebaj, a koncert ugyanis 2 óra 17 percen át tartott!
Amikor végre elém tárult a színpad, nem akartam hinni a szememnek. Annyi hangszer volt a színpadon, hogy megszámolni is nehéz volt. A dob mellett a hátsó sorban ketten ütőhangszereken játszottak. Ketten billentyűkön, ketten gitáron. Szaxofon, trombita, és négy háttérénekes egészítette ki a csapatot. A csodás basszusgitárosnak is volt egy billentyűs hangszere. Így már érthető volt, mi telt ennyi időbe a koncert előtt. Nem lettem volna a hangosítók helyében! (A zenekarban voltak kimondottan jazz zenészek is: Munyungo Jackson ütőhangszeres weboldalán ez szerepel: „He has performed with Miles Davis, Stevie Wonder, Herbie Hancock, Dianne Reeves, the Zawinul Syndicate, Marcus Miller”. Tariqh Akoni gitáros a következőkkel játszott többek között: Herbie Hancock, Al Jarreau, David Sanborn, Natalie Cole. Dwight Adams trombitás James Carter „Live at Baker's Keyboard Lounge” című lemezén fúj. De játszik a Columbus Jazz Orchestra-ban (CJO) is.)
Wonder sajnos meg volt fázva. Egy alkalommal felhajtott valami italt, ami azt volt hivatott elősegíteni, hogy gördülékenyebben menjen az éneklés. Azt mondta nem tudja mi ez a kotyvalék, ezért inkább nem is néz oda. A jókedv és poénkodás végig jellemezte a konferálásait.
A jókedvet egy alkalommal tette csak félre. A „Visions” című számot kezdték játszani mögötte a zenészek, míg ő kifejtette, hogy sajnos ma nagyon szomorú. „Tonight I am brokenhearted. Not because of anything you have done, but what we all have done. 298 people lost their lives in ruthless and Godless activities.” A maláj gépre utalt, mely egy nappal korábban járt szerencsétlenül. A szám közben megénekeltette a közönséget. A következő szöveget ismételtette velünk: „No war! No terrorism! No more!” Ezután kiteljesedett a „Visions” című dal, hogy 16 percre duzzadjon fel.
Az elhangzott dalok címeit a cikk végén sorolom fel. Az „Ebony and Ivory” című számnál magához hívta a háttérénekesek közül lányát, Aisha Morrist, és vele duóban énekelt. Majd megénekeltette a közönséget. Ezután kis átrendezés következett. Fausto Cuevas és Munyungo Jackson ütőhangszeresek előrejöttek, és mindketten dobozon (cajón) játszottak. Egy egyszerű, egyben húzós ritmus indult be. Eközben Wonder felkonferálta Gregory Portert, és arra kérte, hogy énekeljen, amit akar. Porter kis gondolkodás után az „Amazing Grace” című himnusszal indított. Az improvizálós párbeszéd az „Ain’t No Sunshine” (Bill Withers) és a „The Ghetto” (Donny Hathaway-Ric Powell) című számokkal folytatódott. A produkció lenyűgözte a közönséget, számomra ez volt a koncert fénypontja. Gregory Porter búcsúzott, és következett az „I Just Called to Say I Love You”. Ez a dal a A piros ruhás nő (The Woman in Red) című film betétdala 1984-ből. A film a Sokat akar a szarka (Un éléphant ça trompe énormément) című 1976-os francia film remake-je. Stevie Wonder ezért a dalért Golden Globe-ot és Oscar-díjat is kapott.
A zenekar vezetője a basszusgitáros Nathan Watts volt. Detroitban nőtt fel. Gyermekként sok időt töltött a Motown kiadó hangstúdiója környékén, barátaival sokszor kukucskált be az ablakon. 1959 és1972 között ugyanis ebben a stúdióban vettek fel több tucat dalt, amelyek listavezetők lettek az USA-ban. A stúdiózenészek beceneve The Funk Brothers volt, és a róluk készült dokumentumfilm szerint több listavezető dalt vettek fel, mint a The Beatles, Elvis Presley, The Rolling Stones és a The Beach Boys együttvéve. A Funk Brothers zenél ugyanis ebben az időszakban a The Supremes, a The Temptations, Marvin Gaye, Stevie Wonder felvételein. Néhány számcím a legnagyobb sikerekből: „I Heard It Through the Grapevine”, „Baby Love”, „Ain’t No Mountain High Enough”, „Papa Was a Rollin’ Stone”. Nathan Watts az ablakon kukucskálva láthatta Stevie Wondert, és a basszusgitáros James Jamersont. Ekkor Nathan Watts még trombitán játszott, később áttért a basszusgitárra. Tanár híján a Motown dalokat hallgatta, így Jamerson játékát. Watts a Detroit Soundot örökíti tovább. 1975 óta játszik Stevie Wonder-rel. Aki kicsit többet szeretne tudni Watts-ról, annak ajánlom az alábbi cikket, melyből az is kiderül, miként történhetett meg, hogy Nathan Watts játszik a világ leghíresebb basszusgitárosának (Paul McCartney) egyik albumán: http://www.ricksuchow.com/press-group-304.html
A koncert a „Superstition” című számmal zárult. A dal végén Wonder bemutatta a zenészeket. Majd még egyszer megénekeltette a tömeget: „All I wanna’ do is have a good time tonight!” Az biztos, hogy mindenki jól szórakozott!
A koncerten elhangzott számok:
As If You Read My Mind (Stevie Wonder) a „Hotter Than July” albumról
Fever (Eddie Cooley-Otis Blackwell)
Day Tripper (Lennon-McCartney)
It Hurts to Be in Love (Rudy Toombs-Julius Dixon)
You’ve Got It Bad Girl (Stevie Wonder-Yvonne Wright) a „Talking Book” albumról
Knocks Me Off My Feet (Stevie Wonder) a „Songs in the Key of Life” albumról
Golden Lady (Stevie Wonder) az „Innervisions” albumról
Overjoyed (Stevie Wonder) az „In Square Circle” albumról
Don’t You Worry ’bout a Thing (Stevie Wonder) az „Innervisions” albumról
Signed, Sealed, Delivered I’m Yours (Wonder-Garrett-Wright-Mae-Hardaway)
Sir Duke (Stevie Wonder)
Visions (Stevie Wonder)
Living for the City (Stevie Wonder)
Ebony and Ivory (McCartney)
Amazing Grace (keresztény himnusz – John Newton)
Ain’t No Sunshine (Bill Withers)
The Ghetto (Donny Hathaway-Ric Powell)
I Just Called to Say I Love You (Stevie Wonder)
Superstition (Stevie Wonder)
a zenészek:
Stanley Randolph drums
Munyungo Jackson percussion
Fausto Cuevas percussion
Roman Johnson keyboards
Edward Brown keyboards
Tariqh Akoni guitar
Yohei Nakamura guitar
Dwight Adams trumpet
Ryan Kilgore saxophone
Nathan Watts bass, keyboards synthesizer
Aisha Morris vocals
LaNesha Latimer vocals
Jasmin Cruz vocals
Keith John vocals
special guest Gregory Porter
A fotókat Gilles LeFrancq készítette. Sajnos, idő híján csak Stevie-re koncentrált, a többi zenészről nem készült kép. Sőt, ezeket a képeket is nehezen sikerült megszereznem. Gilles-nek külön egyeztetnie kellett a képek megjelentetéséről Stevie úgy nevezett production teamjével.
