Exkluzív interjú Szandai Mátyással
Szandai Mátyás (1977) 2004-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus nagybőgő szakán. 16 éves kora óta játszik jazzt, a hosszú évek során rengeteg formációban tűnt fel, az egyik legkeresettebb bőgős lett. Játszott a hazai elit minden tagjával, de sok külföldi ikonnal is. Nehéz lenne mind felsorolni a jelentős állomásokat, de a Dresch Quartet, a Balázs Elemér Group, az Oláh Kálmán Sextet tagjaként feltétlenül beírta magát a magyar jazz nagykönyvébe. Természetesen ebből a felsorolásból nem maradhat ki a Bacsó Quartet sem, Kristóffal közös, a Bacsó-Szandai Reunion Quartet nevű formációval lépett fel egy felejthetetlen koncerten a múlt szombaton, az Opus Jazz Club-ban. Öröm volt újra látni az évek óta Párizsban élő bőgőst, aki sajnos ritkán játszik magyar színpadon. A végén, a vastapsot megköszönő meghajlás után szerencsére sikerült szóra bírnom a teljesen elfáradt muzsikust, aki minden erejét kiadta társaival együtt a koncerten.
Mesélj valamit a francia kapcsolatodról! Hogy kerültél Párizsba?
- Először is nem volt semmilyen „francia kapcsolat”. Nem kaptam ösztöndíjat, nem hívtak meg. Négy és fél éve indultam el. Egyszerűen más, friss levegőt akartam szívni. Változásra vágytam, semmi többre. Három hónapra terveztem az utat, ez elég idő a feltöltődésre, és arra is, hogy szétnézzek. Aztán úgy gondoltam, amíg van lehetőség az ott tartózkodásra, addig maradok.
4 és fél év lett a három hónapból, ezek szerint akadt lehetőség…
- Igen, de ezekért keményen kell dolgozni. Párizs nagyon drága, sok zenész él itt, és közülük sok amerikai. Ahhoz képest, hogy mekkora a város és milyen sok a zenész, kevés a lehetőség a fellépésekre. Nem könnyű megélni jazzből, főleg úgy, hogy a családom, a feleségem és a kislányom is velem vannak.
Milyen különbséget látsz az ottani és a hazai jazzélet között?
- Talán az átjárhatóság, amit említek elsőként. Nincs olyan hierarchia a zenésztársadalomban, mint itt. Itt az elit kialakult köreibe nehezebb bekerülni, mivel tagjai nem nagyon játszanak a csúcs felé kapaszkodó kezdőkkel, ott ez nem szokatlan. Igaz, ennek oka a francia állam támogatási rendszerének is köszönhető.
Tehát ott állami támogatást kapnak a zenészek?
- Igen, aki igazolni tudja, hogy dolgozott és befizette az adóját, utána 8 hónapra kap támogatást. Ez alatt a 8 hónap alatt megvalósíthatod, de legalábbis elkezdheted a terveid megvalósítását, lemez, klip, egyéb project. Persze ez alatt az időszak alatt is gyűjtögetned kell az igazoló cetliket, mert különben kikerülsz a rendszerből. Tehát ha hosszabb ideig nincs munkád, vagy azt nem tudod igazolni, támogatást sem kapsz. Visszatérve az átjárhatóságra, így tudják a nagyok segíteni a kicsiket. Igen gyakoriak a helyettesítések. Egy befutott formációba beugrik valaki helyettesíteni, valamelyik hangszeren. Így gyűjthet igazolást, és kellő szám után így kaphat jogosultságot a támogatásra. Sajnos azonban sokszor a helyettesítés a minőség rovására megy.
Abszolút igazságos és jó rendszer nem létezik, de legalább kitaláltak valamit… Milyen stílusok hallhatók a klubokban?
- A free-től a dixielandig minden stílus jelen van a város életében. Színes a paletta. Sok kubai, indiai, arab, de mondhatom, hogy az egész világról ideérkező zenészek mind hoznak valamit a saját hagyományaikból. Mindent kell tudni játszani, és mindenkivel tudni kell játszani! Egyik nap world music egy szíriai fuvolistával, másik nap akár Archie Shepp zenekarával.
Őt még a közös munka során Dresch Misi zenekarával ismerted meg?
- Igen, többször hívott játszani itt Párizsban is.
Befogadtak a franciák?
- Elfogadnak, de én sok nációval játszom, nem csak velük. Nem akarok francia lenni! Magyarországon még mindig sokan úgy gondolkodnak, hogy aki külföldön él, az elhagyja hazáját, hazát cserél stb. Ma nyitottak a határok, nincs szögesdrót, vasfüggöny. Szabadon utazhatunk és dolgozhatunk. Én nem hagytam el semmit, nem akarok kint élni. Egyszerűen addig akarok Párizsban maradni, amíg vannak lehetőségek számomra. Hazajárok édesanyámékhoz is Balassagyarmatra, a hónap végén Kristóf családjával jövünk össze gyerekestől. Közben egy hetet Párizsban töltök. A jövő héten játszom a Marciac Jazz Fesztiválon Mourad Benhamou nevű dsobos zenekarában, és nemrég Németh Ferenc barátommal játszottunk együtt Kenny Werner-rel, majd Gilad Hekselman New York-ban élő izraeli gitárossal is. Most így élünk.
