Emilio és Tina, avagy szülinapi és házassági évfordulós koncert Szakcsival és Plutóval

Több mint 40 éve rajongok Szakcsi Lakatos Béláért. Az én korosztályomat ő vezette be a jazz zenébe. Első találkozásaim a Syrius hajón történtek vele, ahol gyakran ült a Fenderhez az első részben. (A Rákfogó tagjaként…) A hírhedt három „T” (tiltom, tűröm, támogatom) enyhülő időszakában, a hetvenes években, a jazz a „tűröm” kategóriában kapott helyet. A hírek áramlása nem volt ilyen gyors, mint napjainkban, de azért elég naprakészek voltunk itt a vasfüggöny mögött is. Ő hozta el nekünk és mutatta be a legújabb zenéket. A jazz-rock, az akkor indult új zenei áramlat legjobbjaitól játszott, általa ismertük meg a Weather Report, a Return To Forever világát. Csodáltuk a Rákfogóban, követtük a peremkerületi művelődési házakba, és türelmesen álldogáltunk a Petőfi Sándor utcában kígyózó sorban, az Építők bejárata előtt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már nem csak az elektromos zongorán játszó Szakcsit szeretjük. A „régebbi” stílusokra is kinyitotta fülünket. Valami megfogott, amikor a nagyzongorához ült. Azóta szeretem a jazzt.

A mindig megújulásra képes örökifjú zenészt ezúttal a fiatal korosztályból kérték fel játékra. A Budapest Jazz Clubban Jellinek Emilio és Horváth Plútó József társaságában lépett fel.

Emilio nemrég ünnepelte 38. születésnapját (augusztus 14.) és házassága 2. évfordulóját, így a koncert hangulata is duplán ünnepi lett. Az ünnepelté volt a főszerep végig, de azért gyakran tapsolhattunk Plútó fergeteges öthúros basszusgitár-szólóinak, és természetesen Szakcsi zongora játéka is magával ragadta a közönséget. Ha Big Band szervezésébe fognék, biztos elsőként Emilio-t szerződtetném, aztán nem is biztos, hogy több zenész után kéne néznem. Énekelt és scat-elt, valamint szinte az összes hangszer imitációját bemutatta hanggal. Örökzöld témák feldolgozása mellett elhangzottak saját szerzemények is, így a második részben a balesetben meghalt Mohay András emlékére írt kompozíció, és az a ballada, melyet Emilio cigány nyelven énekelt. Érzésem szerint ez volt a koncert csúcspontja. A sok bravúr szóló után itt szólalt meg igazán a zene. Ekkor jött el az a varázslat, ami Szakcsi koncertjein mindig hatalmába kerített. Az a csoda, amelyik képes volt egy Winebar-os koncerten egy vacsorázni bevetődött zajos turistacsoportot elhalkítani úgy, hogy kezükben megállt a kés és a villa evésközben, és áhítattal figyelték a zenét. Jó, hogy ezen az estén is akadtak ilyen pillanatok. A ráadásként előadott „Besame Mucho” után mindenki elégedetten távozhatott. A Jazzma.hu munkatársai nevében kívánok születésnapjára és házassági évfordulójához Emilio-nak sok boldogságot!