But Syriusly, avagy a Syrius Legacy komolyan gondolta…
Mármint azt, hogy lehetséges a lehetetlen, azaz 2014-ben élő koncerten tökéletes és ma is érvényes hitelességgel visszaadni az egykori Syrius együttes legendás albumát, az 1971-ben megjelent „Az ördög álarcosbálja” című remekművét. Azt a jazz-rock albumot, amely annak idején páratlan külföldi (és később hazai) sikert hozott a progresszív rockzenét játszó formációnak, hiszen korát megelőzve, akkori füllel hallgatva felfoghatatlanul modern, igényesen meghangszerelt és maximális precizitással megalkotott, egy 1970-es ausztrál turné alkalmával elkészített felvételről van szó, amelyet a Hungaroton hozott forgalomba Magyarországon. (Az eredeti angol cím: „Devil’s Masquarade”.)
Álljon itt mindenekelőtt tisztelgésként az album alkotói előtt a Syrius akkori, legendás felállásának névsora:
Baronits Zsolt - altszaxofon, zenekarvezető, Ráduly Mihály – tenor- és szopránszaxofon, fuvola, Pataki László – orgona, zongora, Orszáczky Miklós - basszusgitár, ének, Veszelinov András – dob.
Amikor azt mondom, tökéletes hitelességgel reprodukálni, valójában nem fogalmazok pontosan, mert itt ennél jóval többről van szó. A fiatal, 25 év átlagéletkorú, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen jazztanszaki végzettséget szerzett, vidéki illetőségű zenészekből álló Syrius Legacy zseniálisan csomagolta a zenei anyagot (és még két további magyar nyelvű Syrius nótát) olyan finoman jazzes produkcióba, hogy az a muzsikát azok számára is közel hozta, akik (mint jómagam 8 évesen) annak idején nem ismerték a Syriust.
A kitűnő technikai körülményeknek is köszönhetően lemezminőségben elhangzott koncerten az eredeti hangszereléseken túl virtuóz hangszeres szólókat hallhattunk, különösen a billentyűs hangszereket kezelő és Ted Neeley (Jesus Christ Superstar 1973), de még inkább Orszáczky hangszínén éneklő Szebényi Dániel, valamint a Ken Smith márkájú remek basszusgitárjával elképesztő mértékben „összenőtt” Fonay Tibor részéről. A fúvósszekcióban Vidákovich Izsák és Ludányi Tamás a legjobb Syrius-időket idézte, csak éppen jazz üzemmódban, a mellettem ülő Ráduly Misi (akit egy veszprémi buliban történt közös muzsikálás óta barátként tisztelhetek) is elégedetten mozgatta végtagjait a zene ritmusára. Rendkívülit produkált továbbá a rendületlen pontossággal és kreativitással doboló és emellett a koncertet hibátlanul és rockosan frazírozva végigéneklő Benkó Ákos is.
A koncerten, amint azt az ötletgazda és a projekt megvalósításáért felelőssé tehető, ezesetben produceri minőségben megszólaló Maloschik Robi felvezetőjéből megtudtuk, megjelent az egykori Syriusból Pataki László orgonista is, valamint külön megemlékeztek a „Psychomania” felidézésével a zenekar néhai dobosára, Veszelinov Andrásra. Természetesen felidéződött bennem rövid ismeretségem a másik néhai Syrius legendával Orszáczky Miklóssal, aki annak idején 1990 környékén felajánlott nekünk kiadásra egy felvételt az MMC-nél, de az őszi anyagtorlódás és eltérő kiadáspolitikai irányultságunk miatt nem tudtunk vele foglalkozni.
A Budapest Jazz Club teltházas közönségénél elsöprő sikert aratott az előadás, a ráadásként duplázott „Devil’s Masquarade” most is a fülemben motoszkál, és remélhetőleg készült valamilyen felvétel a koncertről, mert itt olyasvalami történt, amit érdemes lenne lemezen is megjelentetni. A zenekar felállása a nevek a jövőre vonatkozó, alapos megtanulása végett:
Vidákovich Izsák – fuvola, tenorszaxofon, Ludányi Tamás – szoprán- és altszaxofon,
Szebényi Dániel – billentyűk, ének, Fonay Tibor – basszusgitár, Benkó Ákos – dob, ének.
(Mivel a kezdeti idők valamennyi próbáján, majd a debreceni és tatabányai koncertjükön is ott voltam, bátran mondhatom, eddig ez volt a legeslegszuperebb! Aki nem hiszi, annak alább a tegnapi ráadásszám látható/hallható változata, amelynek linkjét Szebényi Dani küldte át! – A szerk.)
https://www.youtube.com/watch?v=YbOxSUrXgLM
Look who's talkin'
