AZ ŐSZI SZEZON ÚJABB NAGY VILÁGSZTÁRJA A HOLLÁN ERNŐ UTCAI JAZZ SZENTÉLYBEN - A Christian McBride Trio koncertje október 29-én (szerdán) este 8-kor a Budapest Jazz Clubban

Christian McBride-ról már feltűnése pillanatától a legnagyobb elismerés hangján írt az amerikai, majd pedig a nemzetközi szaksajtó. De egy olyan bőgősnél lehet valamiféle zsenialitás a környéken, aki 22 éves korára több mint 70 nagylemezen működött közre, és mint akkoriban írták Amerikában „ezzel a teljesítménnyel olyan ismertségre tett szert, ami inkább a fúvósszólistákra jellemző”. Azóta pontosan húsz év telt el, lemezeinek száma pedig mára meghaladja a 300-at!!!

Nyolc évesen kezdett basszusgitáron tanulni autodidakta módon, igaz, hogy apja és jó néhány rokona is ezen a hangszeren játszott. James Brown, valamint a Memphis-i Stax kiadó nagy fekete előadóinak muzsikáján nőtt fel, akik persze a soul, az R&B és a fekete pop zene legkiválóbb művelői voltak, de éppúgy érdekelte Ray Brown jazz játéka is. Mindez Philadelphia-ban történt és az az iskolatársa, aki bátorította a jazz iránti érdeklődésében nem más volt, mint Joey DeFrancesco.  Érdekes, hogy 17 évesen – 1989-ben – aztán nem a bostoni Berklee-be, hanem a New York-i Juillard zeneiskolába vette az irányt, ahol jazzt és klasszikus zenét egyaránt tanult. De mi is történt a tanulmányok idején, mindjárt megtudják tőlem egy régi írásomból… Profi pályája legelején mindjárt a mélyvízbe került, hiszen elsőként a Benny Golson Sextet-tel mehetett európai körútra, majd Bobby Watson-nal, Roy Hargrove-val, Freddie Hubbard-del dolgozott, ezután pedig Benny Green, majd Joshua Redman következett. (Budapesten először 1992. október 17-én koncertezett a Philip Morris Super Band egyik felállásában! – A szerk.) De hogyan is értékelte McBride szereplését e sorok írója a Benny Green Trio „These Are Soulful Days” című lemezéről írott kritikájában másfél évtizeddel (!) ezelőtt?  „… McBride – persze nem érdemtelenül – éppenséggel sztárzenésznek minősíthető. Mindenesetre az biztos, hogy minden idők legfoglalkoztatottabb bőgőse. A még csak 27 éves zenész mindössze egy évtizedes karrierjének eddigi mérlege: koncertek, fesztiválok tömkelege Joshua Redman, Freddie Hubbard, Benny Green, Jimmy Smith, Diana Krall együtteseiben – no és vagy száz lemezfelvétel! Tíz évvel ezelőtt azért kellett otthagynia – mindössze egyévi tanulás után a híres Juillard zeneiskolát, mert annyi felkérést kapott, hogy nem tudta folytatni tanulmányait. Korát messze meghaladó érett játéka, tökéletes, már-már valószínűtlenül szépséges hangszíne, kiváló ritmusérzéke ezen a lemezen is remekül érvényesül.” Eddig az idézet, ami világosan mutatja, hogy McBride már akkor is a figyelem középpontjában volt. Példaképei között egyébként Ron Carter-t, Paul Chambers-t, Ray Brown-t és Jaco Pastorius-t nevezte meg. 1994-es saját lemeze, a „Gettin’ to It” már csak azért is érdekes, mert a formációk a trió felállástól a szextettig változnak és egy track-en két legendás bőgős Ray Brown és Milt Hinton is közreműködik. Később aztán még további jazzikonok együttesében szerepelt, csak néhányukat felsorolva: Jimmy Smith, Diana Krall, Pat Metheny, vagy Chick Corea. De a mindössze 42 éves művész sokoldalú munkásságának ismertetése egy komplett tanulmány lehetne, így hát csak arra biztathatom olvasóinkat, hogy győződjenek meg személyesen a McBride Trio feledhetetlen játékáról. A műsor oroszlánrészében legújabb „OUT HERE” című albumuk számait hallhatjuk.  McBride társai Christian Sands zongorista és Ulysses Owens Jr. dobos lesznek.

Biztos vagyok abban, hogy ez a projekt az immáron három és fél éve tartó és igazi világsztárokat felvonultató koncertsorozat kiemelkedő eseménye lesz és sokáig fogunk emlékezni a három fekete amerikai ragyogó játékára. Mert ismerik szlogenemet: „Az élőzenét semmi sem pótolja!”