2014. 10. 25. - Kanizsa Big Band, vendég: Horváth Cintia
Tegnap este rohammal vette be szülővárosát Horváth Cintia. Persze ezt jelentősen megtámogatta a Vámos Béla vezetésével működő Kanizsa Big Band! Nagykanizsai tudósítónk, Goór Gábor jelenti! – A szerk.
A Kanizsa Big Band novemberi "külsőse" egy vérbeli nagykanizsai, aki bizony kicsit távolabb esett város(fáj)átol és Budapesten képezi tudását a jazz szakon. Nem is sokan tudják kis városunkban, hogy létezik egy Horváth Cintia, aki remekül énekel, így hát igazán itt volt az ideje, hogy megismerkedjünk ezzel a "helyi nevezetességgel", akiből, ha a dolgok így mennek tovább, talán még a jeles jazzmúlttal bíró településünk egyik "nagykanizsaikuma" is válhat.
A Big Band vezetőjének, Vámos Béla felvezetőjéből megtudhattuk, hogy a hölgy erőteljes tanulási fázisban van és nagy lökés adott neki az, hogy az egyik jazzkritikus (félelmeihez képest) a vártnál sokkal pozitívabb véleményt fogalmazott meg az előadásával kapcsolatosan. (Vajh ki lehetett az? Csak nem, én??? – A szerk.)
Az első dallal a két nap eső után némi napfényt (Miles Davis - Solar) próbáltak a szívünkbe-lelkünkbe csempészni, majd a vendég bemutatkozója következett a „Fever” érzelmekkel túlfűtött strófáival.
„Watch What happens”, „Doxy”, „Route 66”: itt egy régi csapattagot köszönthettünk új szólista szerepben Billege Barni személyében. A következő nótaként a „The Look of Love” érkezett, mely számomra kicsit érdekesen emelt tempóval hangzott el.
Ezután a Big Band adott elő egy frissen tanult Gordon Goodwin szerzeményt, a „Backrow Politics”-et. „Cheek to Cheek”, majd a „God Bless the Child” érzelmes, énekhangokat csillogtató előadásában vájtfülűsködhettünk. Herbie Hancock „Cantaloupe Island”-jét a klasszikus „All of Me” követte, mely a koncert utolsó dalaként aposztrofálódott... volna, ha a teltházas közönség nem adott volna hangot elégedetlenségének és kicsikarta a „Haven't Met You Yet”-et az örömzenélő Big Bandtől.
A koncert hangulatát tovább fokozta, hogy a teremben egy nemzetközi fotópályázat, a Határtalanul kiemelt fekete-fehér fotográfiái díszítették, s adtak egyfajta képi élményt a lüktető zenének. A teremből kisétálva már az pörgött a fejemben: vajon mivel rukkol elő a csapat novemberben? Majd megtudjuk, folyt. köv.!
