Wayne Krantz, Jazz Alley, Seattle, Washington, USA
Wayne Krantz (1956) New York-i gitáros "power trio"-jával lépett fel március 24-én a Jazz Alley-ben. James Genus basszgitáros (Brecker Brothers zenekar, Bob James Trio, Dave Kikoski Trio, Daft Punk és sok más zenekar) és Cliff Almond dobos (Michel Camilo Band, Manhattan Transfer, és sok más zenekar) voltak az együttes tagjai.
A zenét stílusilag nehéz elhelyezni és elnevezni, talán rock-jazz-funk-punk. A kiindulási téma után közös improvizációban, organikusan fejlődtek a motívumok, mutáltak a "riffek", néha hirtelen ritmusváltásokkal, néha meglepő fordulatokkal, és sokszor egy kis humorral. Markánsan szólt az elektromos gitár, rengeteg torzítással, mindenféle effektekkel. A koncert intenzitása a "nagyon intenzív" és a "még intenzívebb" között váltakozott, a hangerő a "nagyon hangos" és a "még hangosabb" között. Mihez lehet ezt a zenét hasonlítani? Magyar fülnek: talán a European Mantra koncertjeihez. Vagy esetleg a Boom Boom koncertek legdinamikusabb, legimprovizatívabb részeihez. Wayne Krantz szándékosan nem játssza már a korábbi lemezein megszokott fémesen csillogó, kissé magamutogató szólókat, hanem egy organikusabb közös együttes "sound"-ra törekszik, a "sosem szólózom, de ugyanakkor mindig szólózom" koncepció jegyében. Nehéz leírni ezt szavakkal. Talán Frank Zappa mondta, hogy "zenéről írni olyan, mint építészetről táncolni"? Ezúttal idevaló ez a mondás. Tehát: beszéljenek a szavak helyett a képek.
A zenék nagy része a vadonatúj "Good Piranha/Bad Piranha" lemez anyagából építkezett. A közönség "vette a lapot", és pozitív élménnyel (valamint csengő füllel) távozhatott a koncertről.
A koncert után kicsit beszélgettem James Genus-szal, akitől megtudtam, hogy több, mint 200 lemezen játszott már, és a korai munkái közül az 1989-es Don Pullen-nel felvett akusztikus és az 1993-ban újjáalakult Brecker Brothers-szel felvett elektromos lemezeket szereti a legjobban. És azt is megtudtam, hogy ha valaki azt mondaná neki, hogy válasszon az akusztikus és az elektromos zene között, nem tudna dönteni. Cliff Almond dobos pedig (aki megnyugtatott, hogy nemcsak én, de ő sem tudja stílusilag elnevezni a zenét, amit játszottak) picit beavatott abba, hogyan vezényli Wayne a zenekart. Wayne-nek van 6 instrukciója (up, down, way up, way down, shhh és cut). Ezeket bemondja/bemutatja játék közben, és amikor elérnek az éppen futó 8. "bar" (ütem) végére, akkor történik meg a váltás. De hogy pontosan mire váltanak, azt ezeken az (eléggé tág) instrukciókon túl nem tudják, tehát Wayne-t követik (egyszerre ketten), és egymásra is reagálnak. Cliff azt mondja, "néha bejön ez az egész, néha nem, de nagyon élvezem csinálni". Elfoglalt emberek: Japán túráról jöttek, és európai túrájuk következik.
