A Halper Hendrix Experiment, Pocsai Krisztával kiegészülve
Pénteki utunk célja az iF Kávézó volt. A hangulatos Ráday utca egyik gyöngyszeme ez a kevés férőhelyes, de mindig nagy nevekkel ellátott hely. A már messziről hallható muzsikaszót követve is gyorsan megtalálhattuk volna, pláne, hogy már jártunk is itt, és mégis több mint fél óráig bolyongtunk a környéken.
Mielőtt az este főszereplőiről beszélnék, megint megjegyzést kell tennem az épp aktuális kiállításról. Mindig zseniális, nagyobb figyelmet érdemlő, feltörekvő képzőművészek munkái kerülnek ki. Gyakrabban kéne látogatni. Most Verebélyi Diána, festő- és szobrászművész képei lógtak a falakon. Mindegyikre hosszasan belefeledkezve bámbultam.
Az este sztárjai pedig a Halper Hendrix Experiment és Pocsai Kriszta voltak. Az alapvető ötlet a gitáros, zeneszerző Halper László gondolata, amit korábban már a Band of Gypsys Reincarnation nevű formációval is megkezdett. A Halper Hendrix Experiment már Beatles-feldolgozásokkal és saját szerzeményekkel kiegészítve és két kiváló zenész csatlakozásával tisztelegnek Jimi Hendrix előtt. A két bekapcsolódott muzsikus Kollmann Gábor (szaxofon) és Csanyi Zoltán (zongora). A quintet további tagjai a már említett Halper László, Hajas László (dob) és Kosztyu Zsolt (basszusgitár). Mindegyikőjük számos formációval, belföldi-külföldi fellépéssel, ötlettel, egyéniséggel adtak hozzá sokat és vittek színt a magyar jazzéletbe. Az énekesnő pedig Pocsai Kriszta volt, aki tehetségével, találékonyságával, szenvedélyével egyenes úton haladt előre az évek során. Egyebek mellett tanít is, ő vezette 10 évig a Magyar Rádió jazzműsorait, vokalistaként és szólóénekesként is feltűnt. Sőt, már önálló CD-n is túl van.
A hattagú zenekar kissé szűkösen, egymás hegyén-hátán állva bonyolította le az előadást, de szerintem mindenkinek tetszett ez a fajta közelség. Mindig egy izgalmas élmény a művészekkel egy légtérben, egy szinten lenni és így teljesen más perspektívából ismerni meg őket. Ez esetben még egy társasággá is formálódtunk. Ilyen magasra jutott, sokat letett, tiszteletet parancsoló emberekről nagyon megtisztelő írni, de a szokottnál is nehezebben jönnek a szavak, amikkel az élményt dicsérhetném. Egy biztos, az este fantasztikus volt! A buli első felében a várva várt Hendrix nóták hangzottak el, a másodikban pedig a vasárnapi Magyar Dal Napjára összerakott vadonatúj műsoruk. Nagy Hendrix rajongókként ügyesen lekéstük az este Rá fókuszáló részét. Ez 5 darab Jimi Hendrix szám jazz feldolgozását takarja. Szerencsére az emeletről megleshettem a címeket is: „Fire”, „Foxy Lady”, „Have You Ever Been (To Electric Ladyland)”, „Highway Chile”, „Who Knows”.
A második felvonásból a „Live Your Life” című szerzemény volt a kedvencem, ennél a számnál teljesedett ki az énekesnő éretten telt, bársonyos és érces hangja egyszerre, és érte el az előadás számomra a csúcsot. Én jókedvű, vidám, pörgős hangulatomban voltam, mozoghatnékom volt, de barátnőm a szomorkásabb, meghittebb dalokra hangolódott könnyebben, így az ő részéről a „Waiting” című számot említeném meg, hiszen ekkor még a szeme is könnybe lábadt. Tehát felváltva örültünk az egyes váltásoknak. Minden itt töltött percet nagyon élveztem és bánom a késést.
