20 éve jelent meg először a MaJazz
Hogy egészen pontos legyek 1995. október 3-án. Hogy miért pont épp kedden? Azt csak a nagyokos kiadói emberek tudják (?)… Én viszont már augusztusban elkezdtem dolgozni, mint a gőzgép, vagy inkább, mint az úthenger. Aki megpróbált az utamba állni (volt már akkor is egy-két …millió… nem barátom), azt jól bedöngöltem a földbe. Viszont volt egy maroknyi támogatom, például a Sony akkori magyarországi főnöke, Szűcs László (ma már a MAHASZ elnöke…), aki megértette, hogy kell egy ütős címlap sztori. S mivel épp akkor jelent meg egyik kedvenc jazzmuzsikusom, Wynton Marsalis új CD-je (Joe Cool’s Blues), Laci szólt New Yorkból idetelepült munkatársnőjének, Teresa Solomon-nak, intézze már el nekem, hogy jól meg”phoner”ezhessem Wynton-t. S lőn csoda, Wynton Marsalis tökingyen rendelkezésemre állt. (A Down Beat-nek, mint megtudtam Teresa-tól, csekély 2.000 USD-ért nyilatkozott!) Sőt, a végén még ő köszönte meg nekem az interjút! (Thank you sir for calling.) A kerek évforduló kapcsán megkérdeztem akkori legfontosabb munkatársaim közül párat, hogyan emlékeznek a MaJazz-re? A kiadói „huncutságok” miatt mindössze 12 példányt megélt (a tizenharmadik, az 1997 januári is már nyomdakész állapotban volt, mikor „Vaza” őfőméltósága bemondta az unalmast…), mára már legendás hírű, és egyáltalán nem ráfizetéses (!) lapra. Tehát a kérdések így szóltak: 1) A kerek évforduló kapcsán arra szeretnélek kérni benneteket, írjátok le, hogy mit jelentett számotokra annak idején ez a lap? 2) És hogyan él emlékezetetekben ma?
Fejes Imre - MaJazz story-első kézből
Nem tudom, hol kezdjem, vagyis de, de mindennek van előzménye. Azzal kezdem, hogy a ’90-es évek közepén (de ezt a Maloschik jobban tudja, hogy mikor) ismerkedtünk meg, én akkor a Danubiusnál voltam műsorvezető, mivel azonban érdekelt a jazz és Isten útjai kifürkészhetetlenek, összeismerkedtünk. Mivel akkor a Danubius a Bródyból sugározta az adást, így aránylag könnyű volt az „átjárás” (a Pagodán keresztül), Robi megkért (meg még sok minden másra is megkért, mármint, ami a jazzel kapcsolatos), hogy legyek a jazzműsorok vezetője, riportere.
Egyszer megtalálta egy vállalkozó (a ’90-es évekről beszélünk, de a szituáció igaz mára is). Akkor még nem derült ki, hogy csaló, de az első szám megjelenése után már tudtunk mindent. Az illető (Maloschik tudja a nevét) egy jazz klubot indított a Baross utcában, és nem tudom, milyen ötlettől vezérelve, kitalálta, hogy úgy promótálja a helyet, hogy kiad egy jazz magazint. Ez volt a Jazzpapír, amibe én is sok cikket írtam. Az ingyenes lapszámot, a Zene ünnepén is terjesztették. Az első szám sikere nagy volt. Olyannyira, hogy nem követte újabb. Na de közben nekem beindult a saját magazinom, a Cinema Video Plus, szintén nagy sikert aratott a piacon, és sikerült a kiadó vezetőjét, „Vazát” rábeszélnem, hogy a portfólióba mindenképp szükséges egy egyedülálló, a műfajában kiváló főszerkesztő vezetésével, egy unikális jazz magazint kiadni. Szerencse (a későbbi szerencsétlenségekben), hogy ráharaptak az ötletre, hiszen alapból hangszerforgalmazással foglalkoztak. Megjelent az első szám (akkor, ha a Maloschik jól tudja - már pedig minden dátumra emlékszik, ergó: jól tudja), 20 éve, egy esős októberi napon. Viszont volt egy kis probléma. Nem a kiadó legprofibb grafikusát kérték fel a teendőkre, hanem „Vaza” barátnőjének a testvérét, aki akkoriban még igencsak kezdőnek számított. Volt egy szerkesztőségi értekezlet a megjelenés után, ahol minden szerkesztőség vezetője és a grafikusok is részt vettek. Mi már előre készültünk a többi grafikussal a kérdésekkel, és Maloschikot ismerve tudjuk, mi lett a végkifejlet… De a magazin utána is megjelent, hiszen a nívó, a támogatók és az olvasók is követelték. A kiadó tanult a hibákból, így jó pár szám még megjelent (Maloschik tudja mennyi). Mikor több mint 1 év után sajnálatosan kimúlt a lap, én már más szerkesztőséget vezettem. Mivel akkoriban még ez is újdonság volt, egy exkluzív, prémium kategóriás férfi magazint dobtunk elsőként ebben a szegmensben piacra (Mister magazin néven), elhatároztam, hogy legyen benne jazzrovat. De nem is akárhogy, hanem, a magazin papírjától eltérően, különleges, öko-papírra nyomtatva. Így élt még tovább a MaJazz, Maloschik álma. És persze az enyém is.
Boldog születésnapot! (Remélem, Gabi csinál valami finom tortát).
Csányi Attila - A MaJazz 20 éves évfordulójára
Amikor a főszerkesztő, a tőle megszokott szolid unszolásával emlékezésre szólított minket, akik egykor ennek a szép emlékű újságnak munkatársai voltunk, azt hittem, hogy csoda történt. Biztos kitalált valamit, talán újraindítja a lapot. Nem hiába bíztattuk, sokszor visszatérve erre a témára. Aztán kiderült, hogy erről sajnos nincs szó. De ez az évforduló egy csomó dolgot juttatott mindegyikünk eszébe. Az első szám óta egy új generáció nőtt föl, akik most megismerhetik a közvetlen előttük működő jazzmuzsikusokat, koncert- és klubéletet, olvashatnak lemezismertetéseket és még sok mindent. És talán azok is érdeklődni fognak, akik annakidején valami miatt nem találkoztak ezzel a kiadvánnyal. Persze voltak a hazai jazz újságkiadásnak ígéretes és kevéssé ismert előzményei is. 1963-ban például az akkor elsőként engedélyezett Dália Jazzklub indított egy havi jazz szaklapot, amely -minden újdonsága és a készítők igyekezete ellenére is- csak 4 példányt ért meg, és sajnálatunkra kimúlt. Hosszú szünet után jelentkezett a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztályának havi Tájékoztatója, a Jazzinfó és később a Magyar Zeneművészek Szövetségének időszaki (évi három példány) kiadványa a Jazz, közben megjelent a Jazzkutatás (Pannon Jazz) is. Biztosan van még más újság is, ami most nem jutott az eszembe. De eszembe jutott a Szigeti Péter szerkesztette és a győri free jazzisták által megjelentetett Jazz Studium is.
Az előzményekhez képest terjedelmében és megjelenésében is egy professzionálisabb kiadvánnyal büszkélkedhetett a MaJazz. Az előzményekben volt szerény kivitelezésű, stencillel készített kiadvány, a Jazz újság pedig színes fotókat, grafikákat még nem tudott közölni. Hamar kialakult az új folyóirat szerkezete, rovatok váltak véglegessé, kitűnő fotók és grafikák készültek, csak lelkes és szorgalmas munkatársakra emlékszem. Csatlakoztak hozzánk sokan azok közül, akik eddig a legkülönbözőbb helyeken publikáltak a jazz valamelyik területéről és hamar megjelentek újabb munkatársak, így gazdára talált minden rovat. Főszerkesztői ötlet volt például az is, amely a „Többen ugyanarról” címet kapta és a Modern Jazz Quartet koncertje alkalmával próbáltuk ki. Visszaemlékezve a kezdetekre, eleinte volt néhány apró egyeztetési nehézség is a kiadó MIDI-Music KFT tördelési elképzelései körül. Már a korábbi kiadványoknál is látszott, hogy a két legkényesebb pontot a koncertkritikák és a lemezkritikák jelentették, ez azóta sem sokat változott. Arról van szó, hogy a muzsikusaink között vannak, akik nehezen tűrik a kritikát, és van nem egy olyan szemléletű muzsikus, aki csak a dicséretet hajlandó elfogadni. Érdemes lenne erről a témáról egy széleskörű vitát szervezni, hátha el tudnánk érni valamilyen eredményt. Arra a kérdésre, hogy annakidején mit jelentett számomra a lap: olyan tevékenységet, amelynek szinte minden pillanatát szerettem és szívesen csináltam.
Most, hogy elővettem és átlapoztam egynéhány régi lappéldányt, a második kérdésre is könnyen válaszolhatok, 20 év után még inkább csak a jó emlékek maradtak meg és ma is azt gondolom, hogy az internetes újság mellett szükség lenne a kézbe vehető, lapozgatható, megvehető és valamilyen kényelmes fotelben olvasható példányokra is.
Borbély Mihály
Dr. Gregorits József
Komoly fegyvertény volt, és még azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a külseje méltó volt a tartalmához!
Hámori Eszter
Fantasztikus találkozásokat olyan remek zenészekkel, akikkel a MaJazz nélkül soha nem beszélgethettem, találkozhattam volna. Ritka jó hangulatú szerkesztőségi légkört és azokat a vicces és egyben elképesztő anekdotákat és történeteket, amelyeket otthon a szobádban meséltél ezekről az előadókról és másról, miközben folyamatosan ömlött a hangfalakból a jazz... és akkor még nem említettem a tolladból született képaláírásokat, amely egyszer így kezdődött: csinos munkatársnőnk... és nagyon sok nevetést, szeretetet!!!!
Kaszás Ferenc
1. Akkoriban ez volt a legjobb nyomtatott fórumunk (Warner Music) a jazz újdonságok bemutatására.
2. Interjúk, koncert- és lemezkritikák, hirdetések profi szerkesztésben, havi megjelenéssel, király volt.
Gratulálok az évfordulóhoz!
Kiss Gábor
1. Örültem, hogy olyanokról írhattam, illetve olyanokkal készíthettem interjút, akikre felnéztem. Ez a politikai újságírásban sosem fordult velem elő.
2. Ma is jó szívvel gondolok arra a korszakra.
Márton Attila - Szubjektív emlékezés a MaJazz című jazzfolyóiratra
Éppen húsz éve annak, hogy a magyar nyelvű jazzirodalom legfontosabb periodikája, a havonta megjelenő MaJazz folyóirat első száma 1995. október 3-án megjelent. Jómagam a lap második számától, 1995 novembertől lettem a lap munkatársa.
Az imént azt írtam, hogy a legjelentősebb kiadvány volt és tekintettel arra, hogy a nyomtatott sajtó lassan kihal (bármennyire is sajnáljuk, mi konzervatív öregek) bátran elmondhatjuk, hogy ez már egy kiemelkedő kultúrtörténeti emlék, ugyanis aligha várható egy színvonalas jazzmagazin megjelentetése a közeljövőben itt, a Kárpát-medencében.
De mire is alapozom elismerésemet, hiszen korábban (1980 és 1991 között) létezett egy – évente mindössze három alkalommal megjelenő kisalakú – „Jazz” című lap, amely azonban már csak terjedelmi okokból sem tudott még megközelítőleg sem átfogó képet nyújtani a műfajról a hazai közönség számára. Tehát legkevésbé sem arra alapozom elismerésemet, hogy történetesen magam is munkatárs voltam. A lap struktúrájának kialakításában, szerkezeti felépítésében abszolút nem vettem részt, még csak nem is tudtam róla, hogy egy ilyen régóta várt lap van megszületőben. A szerkesztőbizottságba Csányi Attila és a főszerkesztő Maloschik Róbert jóvoltából kerültem be (ebben a sorrendben) ugyanis Attilának rádiós munkája során szoros kapcsolata volt Robival és ő régóta ismerve engem tudott róla, hogy én is az „írástudók” sorába tartozom, így bátran ajánlott Robinak.
Elsősorban CD-kritikákat írtam, de megjelent egy-egy riportom is a Modern Jazz Quartet koncertjéről a Budapest Kongresszusi Központban és Amszterdamban járva „elkaptam” a Charles Mingus Big Band frenetikus sikerű fellépését a világhírű Concertgebow-ban. A lap „Vakrepülés” rovatában, ahol élvonalbeli jazz zenészeket „vizsgáztattunk” Vajda Sándor bőgőssel készítettem „blindfold test”-et. Hosszú cikkben emlékeztem meg Miles Davis halálának 5. évfordulójáról. Apró érdekesség, hogy Tony Lakatossal való személyes ismeretségem is a lapban megjelent CD-kritikámból adódott. Ugyanis „Live in Budapest” című lemezéről írott kritikám olyannyira megnyerte tetszését, hogy kiderítette kilétemet és legközelebbi hazalátogatása során megkeresett…
A lap szerkezete igazán világszínvonalú volt, sőt soha sem láttam külföldi jazzmagazinban pl. olyan rovatot, mint a „Jazz és a társművészetek” (Csányi Attila rovata), ahol olyan fotó- és festőművészek munkásságával ismerkedhettek meg az olvasók, mint Gyémánt László és Ruttka Ferenc festőművészek, vagy Schwanner Endre és Siklós Péter fotóművészek. De ennek a rovatnak a számára Fejes Imre mikrofonvégre kapta Robert Altmann-t, a „Kansas City” című jazzfilm rendezőjét is. Még jazztémájú keresztrejtvények is megjelentek, amelyeket Márkus Józsefnek köszönhettünk, a Játék című rovatban pedig aktuális jazz eseményekkel kapcsolatos kérdéseket megválaszolva, CD-ket nyerhettek az olvasók.
De most hadd szóljak a lényegről, hiszen a magazinnak természetesen elsősorban a műfajjal kellett foglalkoznia. A „Vakrepülés”-t és a CD-kritikákat („Lemezpolc”) már említettem, utóbbiak között kiemelkedő etalonként emlegettük Borbély Mihály írását Kenny Garrett „Pursuance: The Music of John Coltrane” című albumáról. Jobbnál jobb interjúk készültek hazai és külföldi zenészekkel. Ezek sorában kiemelkedő volt Maloschik Róbert négyrészes (!) beszélgetése Pege Aladárral (amelynek lett volna ötödik része is, ha nem szűnik meg a lap), az exkluzív interjúk sorában pedig olyan külföldi zenészek „skalpjainak” megszerzését sorolhatjuk fel, mint Wynton Marsalis (mindjárt az első számban, egyben a címlapfotón is ő volt látható), Al Di Meola, Charlie Haden, John McLaughlin, Joshua Redman, Ornette Coleman, Mike Stern, John Scofield, George Duke, Herbie Hancock, vagy Kenny Garrett (csak a legismertebbeket említve). De Európa sem maradt ki: Jan Garbarek és Zbigniew Namyslowski is szerepelt – többek között – a fényes névsorban… És mindez a lapnak nem egészen másfél éves fennállása alatt!!! Minden fontos hazai jazzeseményről hírt adott a MaJazz a Tatabányai Nemzetközi jazztábortól a „Postás” zeneiskoláig, nem is beszélve a jazzkoncertekről és fesztiválokról (Debrecentől Neszmélyig) és persze az élvonalbeli magyar zenészekkel készített interjúkról Vukán Gyuritól Snétberger Feriig, Kőszegi Imitől Oláh Kálcsiig. Csányi Attila kiemelkedő munkát végzett, hiszen az említett „Jazz és társművészetek” mellett a „Magyar (jazz) ABC” és a „Régi idők zenéje” rovatokat is ő jegyezte, de a jazzoktatásról is cikkezett, nem is beszélve az olyan interjúkról, amelyeket a hazai jazz nagyhírű veteránjaival készített: pl. Tabányi Mihállyal, Bányay Lajossal és (New York-i lakásán) Zorándy Zoltánnal. A lap természetesen megemlékezett a jazzvilág elhunyt hírességeiről is Ella Fitzgerald-tól Willis Conover-ig és Gerry Mulligan-ig. Volt hely a „Főszerkesztői jegyzet”, az „Olvasói levelek”, valamint a fővárosi és vidéki jazzklubok havi programjának ismertetésére is. És el ne felejtsem a csodaszép kivitelezést, a remek fotókat, az ízléses tördelői munkát, a kifogástalan nyomdatechnikát, bárcsak ne ennyire rövidéletű lett volna a lap.
Nos, én így emlékezem a lapra, természetesen minden számot gondosan megőriztem, és gyakran olvasgatom is őket. Őszinte örömömre szolgál, hogy a csaknem öt éve létező JazzMa.hu internetes „napilap” folytatója és méltó örököse a MaJazz című húsz évvel ezelőtti nyomtatott folyóiratnak!
És alább szemelvények az első példányból!
