Útibeszámoló – A Bágyi Balázs New Quartet első romániai turnéja
Zenekarommal az elmúlt egy hetet Erdélyben, illetve Bukarestben töltöttük, összesen hat koncertet adtunk.
A péntek 13-i turnéindítás ‘hál istennek nem ütött ki balszerencsésen. A tragikus, aznap esti párizsi események előtt szaxofonosunkat, Ávéd Janit is időben össze tudtuk szedni Marosvásárhelyen, ahová a MAO amerikai koncertjeit követően repült be a francia fővárosból.
Az Ariel Színházban megrendezett Freedom Blues Fesztivál fellépőjeként saját zenéimből és egy Coltrane blues-ból álló jazz repertoárunk zajos sikert aratott. A koncert után a hotelben vettük hírét a terrorcselekményeknek. Ez meglehetősen felzaklatta a zenekart, első sorban Janit, mert tudtuk, hogy jópár magyar kollégánk és barátunk volt még akkor Párizsban.
Másnap átmentünk szászföldre Nagyszebenbe, ahol készültünk a 15-i, a turné kiemelkedő eseményének számító fellépésünkre. A Mozaic Jazz Festivál szervező gárdája előtt le a kalappal. Minden úgy történt, ahogy illik egy jelentős nemzetközi fesztiválon, a színpad, a szállás, a catering és gázsi tekintetében egyaránt. Pedig volt gondjuk elég. A bukaresti sajnálatos klubtűz nyomán a hatóságok minden rendezvényhelyszínt bezárattak, ahol nem találták maximálisan rendben a tűzvédelmi előírások betartását. Ennek, az egész országra kiterjesztett ellenőrzéssorozatnak nyomán, a fesztivál eredeti helyszínéül megjelölt kultúrközpont is ideiglenesen bezárásra került.
A szervezőknek egy nap leforgása alatt kellett megfelelő helyszínt találni a háromestés, hat zenekarral tervezett fesztiválhoz. Azért írtam a tervezett szót, mert 14-én Tigran Hamasyan és zenekara a Charles De Gaulle reptér lezárása miatt nem tudott eljönni Párizsból, pedig mi magunk is szerettünk volna találkozni velük és meghallgatni őket. A norvég Jaga Jazzist így jóval több műsoridővel rendelkezett, amelyet magas színvonalú produkcióval meg is töltöttek a Thalia Színházban. Az őket megelőző napon játszó Miroslav Vitous-ék még maradtak a városban, velük többször is összefutottunk a szálloda étkezőjében. A 13-án fellépett amerikai trombitás, Ambrose Akinmusire együttesét éppen elkerültük.
15-i fellépésünknek a Gong Színház adott otthont. A teltházas eseményen nagyon hálás közönségünk volt, ráadást is kértek, majd sok lemezt is eladtunk. A zenekar rajongótábora is számos új taggal gyarapodott, egy lelkes angol úriember például utána mindkét székelyföldi koncertünkön is megjelent. Silviu Scrob fesztiváligazgató remek házigazdának bizonyult, maximális odafigyeléssel, tisztelettel és vendégszeretettel volt irántunk, köszönet érte.
Bukaresti koncertjeink közül az elsőre, a Studio 95-ben került sor, a Green Hours szervezésében. Az újonnan nyitott klubban végig standard-eztük az estét, olyan hangulatunk volt.
Másnap a Magyar Kulturális Intézet dísztermében léptünk fel, ahol kiváló körülmények között, a román jazz-szakértő elit figyelmétől övezve játszottunk. A koncert után igen elismerő szavakat kaptam a produkcióval kapcsolatosan. Mondjuk hallották már előtte a zenekar hírét és többüket ismertem is korábbról, mégis meglepett ez a kedvesség és az őszinte megnyilvánulások felénk, akárhogy is, csak a román fővárosban voltunk…
A turné utolsó két napja Székelyföldre vitt bennünket, ahol előszor a kézdivásárhelyi Jazz Café-ban, majd Sepsiszentgyörgyön a Kónya Ádám Művelődési Házban játszottunk, régi barátunk Lázár-Prezsmer Endre szervezésében.
Kiváló hangulatban, sok élménnyel gazdagodva fejeztük be a zeneileg igen produktív turnét, melyet a Nemzeti Kulturális Alap támogatott.
