Amikor a rovatvezető zongorázik... A Gáspár Trió az Opus-ban

Gáspár Károly - a JazzMa.hu modern mainstream lemezkritikák rovatvezetője - mellesleg jazz-zongorista. Aki nem tegnap óta böngészi honlapunkat az számtalan kiváló recenziót olvashatott Tőle. De Ő elsősorban muzsikus, állandó fellépője a Jedermann Café pénteki (régebben szerdai) műsorának – többnyire vendégművészekkel. 2016. január 28-án (nagyrészt) saját szerzeményeit - "saját" triójával - játszotta az Opus Jazz Clubban.

Az idén még csak negyven éves Gáspár Károly 1990 környékén, 14 évesen kezdett jazz-zel foglalkozni - aztán 1998-ban a Bartók Rádió Füsti Balogh Gábor Jazz Zongoraversenye legjobb ballada-játékosának választották. Klasszikus zenei képzés és hosszabb külföldi "tanulmányút" után évek óta újra itthon muzsikál. És írja lemezkritikáit a JazzMa.hu honlapján...
Olyasmire "vetemednék", ami nem nagyon szokás: idézek az írásaiból. Majd eldöntik az olvasók, hogy érdemes volt-e?
"Minden hanggal, akkorddal ízelítőt adnak számunkra a földöntúli, tökéletes és önzetlen Szeretet világából." (Keith Jarrett-Charlie Haden - "Last Dance")
"Hiába "eszi meg" valaki a zongorát - vagy az adott hangszert -, ha nem párosul játékához bensőjének szépsége..." (Keith Jarrett - Creation) - nem Jarrett-re vonatkozott - természetesen - az észrevétel.
"Ha szívvel-lélekkel, tehetséggel csinálják, akkor jó a mainstream és a free egyaránt! Nem kell mérlegelni, különbséget tenni; ami érték az érték, fogadjuk ezt el! Pont." (Szabados György - Szabad egyensúlyok)
Sokat nem vitatkozhatunk a fentiekkel - ugye?

A ma esti koncerten Orbán György (bőgő) és Czirják Tamás (dob) voltak a partnerei az Opus Jazz Clubban. Szóló zongora improvizáció a kezdés - ráhangolódunk a "témára". Aztán jön a trió - és bocsánat, Karcsi, de egy kicsit megijedtem. Mintha Jarrett-et hallottam volna - és a trióját - de én "a Gáspárért" jöttem! A következő szám már megnyugtatott - és ettől kezdve nem voltak kétségeim - egyéni, szenzitív, különleges zene "jött le" a színpadról! "Alone in the Rain" - nem véletlenül skatulyázzák be Gáspárt - gyönyörű ballada. Majd az első részt záró "Loading" - Ornette Coleman emlékére - free felé hajló kompozíció és előadás - nagyon magas szinten.
A második "felvonásban" újra változatos élményekben van részünk: benne a free-ből "átmenő" "'Round Midnight" - és az egyik nagy példakép, Bill Evans tiszteletére komponált "One for B. E." – újabb csodás ballada. A záró "Blue in Green" Miles Davis szerzeménye: a bevezető és záró lassú dallamokat "középen meghajtják" - lendületes darab kerekedik belőle - így sem rossz.

Elmerülhettünk Gáspár zenei világában - és ez jó volt nekünk. Akik hallották - tanúsíthatják. Csak nagyon halkan merem megkérdezni: miért nincs még Gáspár Károlynak "kézzel fogható" zenei dokumentációja? Konkrétan CD-je. Csak én hallgatnám otthon is szívesen?