A Yellowjackets Budapesten

A CAFe Budapest rendezvényeként október 14-én a Budapest Jazz Clubban lépett fel a világhírű Yellowjackets. Egymás után kétszer.

A Yellowjackets eredetileg Robben Ford kísérőzenekaraként verbuválódott a hetvenes évek végén, azonban Russell Ferrante (zongora) és társai zenei elképzelése egy kicsit más volt, így egy új zenekart alakítottak a zenekaron belül. 1981-es debütáló lemezük óta a mai napig a fusion jazz meghatározó egyéniségei, formabontó úttörői. A felállás sokat változott, Bob Mintzer (szaxofon) 1991 óta játszik velük, Will Kennedy (dob) 1987-től 1999-ig, majd 2010-től újra, a legfiatalabb tag pedig tavaly került a kvartettbe, Jaco Pastorius fiának helyére: ő a 33 éves ausztrál Dane Alderson (basszusgitár). Idén jelent meg legújabb anyaguk „Cohearence” címmel, ezt turnéztatva érkeztek most a BJC színpadára.

Aki a fusion-t a hetvenes évek lejárt lemezének gondolja, az téved. A változatos zenei stílusok és hangszínek jazzé olvadása a mai napig hihetetlen energiákat képes megmozgatni; pláne, ha jók a muzsikusok. A Yellowjackets legénysége pedig nemcsak jó zenészekből áll, hanem egyenesen zseniálisakból. Nemcsak jazzt, hanem bármit (funk, soul, blues, rock, gospel) képesek a lehető legtermészetesebb és legprofibb módon interpretálni, úgy, hogy az átmeneteket észre sem veszi az ember. A fusion lényege végülis az észrevehetetlen összemosódás, ami mindig a katarzisra törekszik. Megmutatták, hogy ez hogyan valósul meg a gyakorlatban, a közönség pedig eldobta az agyát örömében.

Ferrante lélekkel teli zongorajátékát bársonyosan puha szinti szőnyegekkel egészítette ki, ritmikailag rendkívül összetett témáit sokszor Mintzer-rel játszotta unisono-ban, akinek rögtönzései (kiderült, hogy az EWI nem is olyan felesleges dolog, mint azt sokan gondolják) mindig az adott darab karakteréhez simultak. A bonyolult szerkezetek, a hirtelen váltások a legtöbb kompozíció jellemzői voltak, de felcsendült egy szép ballada, volt swingelős bop, és funkos basszusgroove-ok is borzolták a kedélyeket. Utóbbiakban Dane Alderson remekül bebizonyította, hogy felnőtt a feladathoz. Will Kennedy pedig borzasztó lazán, mégis kirobbanó energiával tartotta egyben az egészet.

Négy zseniális fickó, akik imádják, amit csinálnak, és talán a legjobban csinálják a világon: ők a Yellowjackets. Látszott rajtuk, hogy mennyire élvezik a játékot, és ezt a közönség is észrevette, sőt kitörő áradattal honorálta.

Nagyszerű koncert volt, igazi élmény minden zeneszeretőnek.