Várhatok még
A Zeneakadémia két egzotikummal örvendeztette meg látogatóit november 25-én este: a Nagyteremben Jordi Savall és historikus barokk, a Solti teremben pedig jazz. Karosi Júlia Gershwin estje.
Ha egyetlen jelzőt kellene választanom a koncerthez, gyorsan és könnyen érkezne a válasz: szép! Kezdődött a környezettel: nem akármilyen színfalakat adott a Liszt Ferenc téri épület kisebbik hangversenyterme. A nemrég felújított épületben a 21. század szükségleteihez alakították a technikát, és az így rendelkezésre álló fényeket aztán ki is használták a zene további kiemelésére. Az elegáns környezet és Gershwin szerzeményei arra késztették az előadókat, hogy ők maguk is jazzistáktól kevésbé megszokott ruházatban: öltönyben és estélyiben lépjenek színpadra. De jól esett mindez a szemünknek.
A műsor felépítése is szépen ívelt volt: elsőként a Karosi Júlia Quartet hangszeresei (Tálas Áron – zongora, Bögöthy Áron – bőgő, Varga Bendegúz – dob) érkeztek, egy rövid, Gershwin témákból fűzött bevezetővel előkészítve az énekesnő, Karosi Júlia belépőjét. Az ízlésesen egymásba fűzött pár dal után konferálta fel Júlia az est további szereplőit: az RTQ vonósnégyest (Bujtor Balázs, Kovács Erika – hegedű, Hundt Boglárka – brácsa, Gál Béla – cselló) és Fenyvesi Mártont. Mártont eddig elsődlegesen gitárosként ismerhettük, a mai esti műsorban azonban hangszerelőként és karmesterként is bemutatkozott. Az izgalmas és humoros feldolgozások nagyszerűen kiemelték a dalok alapkaraktereit.
A második félidő egy különleges bőgő-ének duóval indult, és ismét fokozatosan érte el a csapat a teljes létszámát. Ekkor kerültek elő aztán a legnagyobb slágerek: a ’tényleg altatódal’ „Summertime”, az „I Got Ehythm”, a „Fascinating Rhythm” és (a) „The Man I Love”. Bár az arrange-ok miatt az elsődleges hangsúly a ’szimfonikus’, dús hangzáson volt, a kisebb, rövidebb szólókban így is meg tudtak mutatkozni a zenészek, az énekesnő, és virtuóz, pörgős köreik sokat hozzátettek még a számokhoz. A két nem túl hosszú félidő alatt pompás hangulatba hozta hallgatóit az együttes, és a lelkes tapsot egy ráadással is megköszönték végül.
Sajnos nem hallgathatom el, hogy az est hangosítása hagyott maga után kívánnivalókat… Hogy megbizonyosodjak, nem a terem ’tehetett’ a vékony hangzásról, a szünet után másik helyre is átültem, de nem lett lényegesen jobb az eredmény ott se. Kár, mert a szemem látta, hogy átütő erővel muzsikálnak a zenészek, de a fülem erről nem kapott egyértelmű bizonyítékot. És azt is sajnálom, hogy a helyszín nem engedélyezte a saját fényképek készítését, így egyelőre csak szövegben tudjuk megköszönni a Karosi Júlia Quartetnek a csodálatos estét. Bízom benne, hogy megéri a várakozás és a koncert legszebb pillanatait hamarosan képekben is újraélhetjük majd.
Addig (remélem, nem bánja) hadd hivatkozzak még a pozitív végszó érdekében Lutring Maggie versére:
http://www.jazzma.hu/hirek/2016/10/31/a-karosi-julia-quartet-a-bjc-ben
