"Uff, én zenéltem..." - Barabás Lőrinc Quartet lemezbemutató koncert a debreceni Kölcsey Központban
Szép számú közönség lelkes ovációja fogadta a városunkban is méltán népszerű fiatal trombitás új zenekarát, akiknek lendületes, invenciózus játékát már a tavaly nyári nagyerdei jazz-bor or bor-jazz fesztiválon is éjszakába nyúlóan élvezhette a nagyérdemű. Azóta megjelent „Beardance” című nagy sikerű bemutatkozó lemezük, melynek bemutatójára gyűlt össze a nép vasárnap este a debreceni Tavaszi Fesztivál izgalmas programsorozata részeként.
Dögösen zsigerekig ható és éteri magasságokba szárnyaló muzsikát hallhattunk. Teljesen magával ragadta a hallgatóságot a medvetáncoltatók összeforrott, nagyon magas színvonalú együtt-zenélése.
A hangos siker folyományaként régnemlátott csődület támadt a cd árusító pultnál, ahol a barátságos, láthatóan feldobott hangulatban lévő zenészek nagyon szívesen dedikálták a lemezeket a fellelkesült zenebarátoknak és álltak be a rajongókkal csoportképbe.
Kivártam a sorom és ígéretéhez híven interjúra kértem a törzsfőnököt.
Hogyan jött Nálad ez az indiános érdeklődés?
- Mindenféle úton-módon ilyesféle könyvekkel találkoztam életem során, azután voltam Amerikában, ahol sok ilyen típusú zenét hallgatgattam. 20. század eleji gyűjtéseket is sorra véve próbáltam minél többet hallgatni ezt a fajta muzsikát. Részt vehettem észak-amerikai törzsi indián szertartáson is, ami meghatározó élmény volt számomra.
Ez az anyag óriási nagy területet ölel fel és elképesztő gazdagságú. Próbáltam egy pár csipetnyit ebből megismerni és megtanulni.
Ez erősen kihatott azokra a számokra, amelyeket akkoriban írtam.
Volt egy időszak, amikor trombita-dob duókat csináltam és utána pedig, amikor a
kvartett megalakult kb. egy évvel ezelőtt, akkor egy szám erejéig ez az indiános hatás
a „Beardance” című kompozícióban kristályosodott ki. Nem véletlen tehát, hogy ez lett végül is a címadó dala a lemeznek.
Transzos állapotot idéz meg számomra ez a zene, spirituális magasságokba viszi hallgatóját.
- Nagyon tetszett az a felfogás, ahogy az indiánok az egészhez hozzáállnak. Alapvetően szimpatikus a dallamhangszer nélküli ének-dob felállás, ami a legelterjedtebb. Ősi törzsi hangulatot ad vissza a csak a ritmusra és a néha sikító, üvöltő emberi hangra épülő zene,
amit a lemezen szereplő dalban én a trombitával próbáltam visszaadni, hisz lehet belőle kicsikarni ilyen szokatlan, furcsa hangokat.
A természetközeliség, a természet tisztelete és a spiritualitás nagyon hangsúlyosan van jelen ebben a kultúrában és ez engem abszolút megfogott, tiszteletet ébresztett bennem, és emellett nagyon inspirálólag hatott alkotói énemre is.
Játszottál az indiánoknak, vagy indiánokkal?
- Sajnos eddig nem, de nagyon remélem, hogy lesz még rá lehetőségem.
Hogyan tudod összeegyeztetni a 21. századi elektronikus-ketyerés dolgokat ezzel az ősi zenei világgal?
- Nem tudom, mennyire hallgatsz például trance zenét? A pszichedelikus trance zene egy abszolút modernkori elektronikus újraértelmezése a törzsi zenének. Kicsit szofisztikáltabb jazz körökben nem sokba nézik az ilyen fajta zenéket.
Én nagyon sokféle zenét szeretek, sokféle stílus iránt vagyok nyitott. A legkülönfélébb zenékből próbálom leszűrni azokat a dolgokat, amik nekem tetszenek. Soha nem szerettem konkrét stílusok béklyói közé sorolni magamat, vagy a zenét, amit csinálok.
A trombita játékodra hat-e valaki mostanság külföldi, vagy itthoni olyan művész, akit
Te sokra becsülsz, vagy olyan füllel hallgatsz, hogy inspirációt tudsz meríteni esetleg a zenéjéből?
- A libanoni származású, Franciaországban élő jazz-trombitás Ibrahim Maalouf. Ő pár évvel idősebb nálam. Na Ő eléggé beleviszi ezt az arab dallamvilágot a zenéjébe. Irtó érdekes számomra, sokat szoktam hallgatni. Egy nagyon sajátos, elképesztően mély zenét csinál valahol a pop és a jazz határán, vastagon átitatva arab és közel-keleti zeneiséggel.
Régi nagy kedvenc Erik Truffaz, a francia-svájci trombitás, aki nemsokára ismét jön Budapestre. A zongoristák közül az örmény Tigran Hamasyan dolgai is nagyon tetszenek.
Te magad benne vagy valamilyen nemzetközi projektben?
- Voltam egy párszor, de folyamatosan nincs ilyen mostanában.
Amerikában vagy Londonban tettél szert olyan tartós kapcsolatokra, amik azt eredményezik, hogy visszahívnak?
- Megmaradt sok kapcsolat, ha megyek ki, mindig csinálunk koncerteket. Amerikában novemberben voltam, ahol helyi zenészekkel csináltunk különböző közös projekteket.
Ennek folytatásaként áprilisban megyek Los Angeles, San Francisco és New York helyszínekkel fémjelzett zenei kalandozásra.
Új lemezeteket hol tudjátok bemutatni a hazai meghívásokon kívül?
- Erdélyben és Vajdaságban voltunk és igyekszünk Nyugat-Európába is elvinni zenei anyagunkat, játszunk amennyit csak lehet, hisz elég friss még a lemez, igyekszünk minél többfelé elvinni.
Hogy alakul a nyári fesztiválszezon?
- Már számos hazai fesztiválra kaptunk invitálást és reméljük külföldi lehetőségek is bejönnek.
Március óta új menedzserünk van, aki nagyon aktívan szervezi a dolgokat. Szépen lépegetünk előre apró lépésekkel. Egy éves ez az új formáció, mostanra már kezd beérni a közös munkánk.
Gratulálok még egyszer a nagyszerű lemezbemutató koncerthez, a lemezhez és további sok sikert kívánok!
- Köszönjük :)
