Keresés

Hírek


- Gyere már Misikém! - Jól van jövök, Pistikém! Nem baj, ha hozom a növendékeinket is?

Borbély Mihály és Elek István sok-sok éve a honi jazz szaxofonosait nevelgetik, terelgetik a legmagasabb szintű jazzoktatással foglalkozó intézményben. A Jazz Tanszék tanárai a be nem épített közönség meglepetésére tanulóikkal közös, színvonalas koncertet adtak a Költészet Napján a Budapest Jazz Clubban.

Hacsak nem egy Mars űrszondáról dobtak le valakit, akkor a Budapest Jazz Club (BJC) ismerősen kell, hogy csengjen nemcsak a fővárosi jazzrajongóknak. A 61 éves - meg nem mondanánk róla - Elek István tavaly ugyanitt ünnepelte kerek évfordulóját. Azt gondoltuk, hogy akkor „letudta” a növendékekkel való kötelező közös muzsikálást. De ne szaladjak ennyire előre…

A két szaxofonos tanár természetesen mindent tud a jazzről, és valószínűleg nincs olyan stílus, irányzat a jazz muzsikán belül és túl, amely megoldhatatlan zenei kihívás elé állítaná őket. Ugyanakkor jellemzően a jazz teljesen más berkeiben mozognak. (Ennek kifejtésére itt most nem térek ki.)

A „Blues Up & Down” című szerzeményben István tenor-, Mihály altszaxofonon játszott. Annak a fent említett Mars űrszondás embernek írom – a Többiek úgyis tudják -, hogy az alapvető különbség a kétféle szaxofonozást szólózás közben hallgatva nagyon egyszerű: a tenoros úgy muzsikál, mint egy kimért tempóban beszélő ember, akinek minden szavát értjük. Míg az altós muzsikus, ahhoz hasonlít, aki gyorsan és sokat beszél, s helyenként már-már hadar. Megleptek minket a „dudások”, mert ebben a dalban nem a szólók után, hanem rögtön a legelején adták át egymásnak 4-4, 8-8 ütemenként a szót/hangot. Ezzel nagy energiát vittek a dalba, a BJC koncerttermébe.

A koncertet tulajdonképpen a Jazz Tanszéken is hallgathattuk volna, csak oda valószínűleg az igen szép számban megjelenő közönséget nem engedték volna be. Jellemezően jazz örökzöldeket hallhattunk, amiken a jövő jazzgenerációja is nevelkedik az oktatási intézményekben. (Természetesen saját szerzemények, hangszerelések is elhangzottak a koncerten.) Mondhatnánk, hogy a két művésznek és a backing bandnek ez a koncert ujjgyakorlat volt. Várjuk ki a végét!

John Coltrane (a valaha élt egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb hatású tenorszaxofonos) egyik szerzeményét - közhellyel élve - tanári módon mutatta be a Cseh Balázs dobos, Molnár Péter bőgős és Weisz János zongorista alkotta ritmusszekció előtt muzsikálva a két mester.

Az első komolyabb szaxofoncsörtét a „Cherokee”-ban élhettük át. A pást egyik oldalán a bariton-, a másikon az altszaxofonnal a főszerepben. A stop time-ot (magyarul: leállás, kiállás) többszöri kérés ellenére is elég nehezen értette és valósította meg az egyébként összeszokott ritmusszekció. (Úgy tűnt, itt Elek tanár úr képletesen ki is kérte az ellenőrzőket, és „Színpadi magatartás” tárgyból valami fekete színű kör alakú dolgot be is vésett a virtuális ellenőrzőkbe…)

Borbély Mihály szopránszaxofonon szólaltatta meg a szünet előtt „Gyere hozzám estére” című balladáját.

A több kottaállvány ugyan sejtetett valamit, de csak a szünet után vált teljesen egyértelművé, hogy itt kérem szaxofonos csúcstalálkozónak leszünk a Pelikán elvtársai. Magda Zsolt és Almásssy Marci is baritonszaxofont vettek a nyakukba tanárukhoz csatlakozva a színpadon. Charlie Parker (inkább altszaxofonos és közülük is mondjuk a legjobb) „Now’s the Time” kompozícióját adták elő. Érdekesség, hogy nemcsak a témát/fődallamot játszotta együtt a három muzsikus, hanem Parker szólóját is. Egészen pontosan együtt kezdték, majd egymásnak adták a szóló fonalát. Azaz a hangról hangra leírt „rázást” mindig más valaki játszotta hármójuk közül.

Borbély tanár úr rengeteg fafúvós hangszeren játszik - szerintem Ő sem tudja mindet felsorolni. Legfrissebb kedvence a basszusklarinét. Az „All Blues” témáját a három baritonszaxofon kísérete mellett (Elek – basszust játszva, Magda és Almássy – harmóniai funkcióban) a jazzben használatos legmélyebb klarinét főszereplésével hallhattuk.

A basszusklarinét szóló szépen átvezetett az 1959-ben a jazzen belül egy új korszakot nyitó „So What” című jazz standard-re. Nem bírom megállni, hogy ne írjam le: itt túlzásnak tartottam a három baritonszaxofont, tekintve, hogy a ritmusszekció is visszaszállt. (Ha megállították volna itt a koncertet és megkérdeznek, akkor a bariton/tenor/alt felállásban javasoltam volna a jellegzetes - egyébként a dal után „So What” akkordnak elnevezett - harmónia legfontosabb hangjainak megszólaltatását.)

Szeretném kiemelni Magda Zsolt baritonszólóját a „So What”-ban. Egykori szaxofontarárom (Tóth Sándor, pl. Pege Aladár Quartet, Jazzpression) mindig azt tanította, hogy egy szólónak legyen eleje, közepe, vége, azaz épüljön fel, legyen mondanivalója. Hangsúlyozta, hogy a tenoron nem altózunk, a baritonon nem tenorozunk szólózás közben. Magda Zsolt baritonszaxofon-szólója a mintapéldája volt az én ismereteim és ízlésem szerinti improvizációnak. Hangszerszerű, ízletes-ízléses, szóló közben gondolkodó, nemcsak a vakvilágba játszó, öblögető szaxofonos érzetét keltette.

Az Elek István hangszerelte Joe Zawinul „Birdland”-jét az immár 5 fős szaxofonkórus (bariton, tenor, 2 alt, szoprán) mutatta be. Raboczki Balázs szállt még be altón. A két mester játszotta a szélső szólamokat.

A „Joy Spring” dalban voltak a legtöbben a színpadon. Hoffer Miklós - akit sok évvel ezelőtt a Szaxofonosok Napján ismertem meg - remek tenor soundjával csatalakozott a társasághoz. Szeretném kiemelni Miki szólóját, mert épp jegyzeteltem ehhez a cikkhez, de eldobtam a tollat a tenorszólója kezdetekor, és végig lekötötte a figyelmemet.

A „Ready and Able” dalban újra a baritonok taroltak.

Örömmel láttam, hogy a mesterek és tanítványaik milyen jól muzsikáltak együtt a BJC színpadán. A BJC-re egyébként is jellemző, hogy a fiatal jazzmuzsikusoknak is rengeteg lehetőséget ad fellépésre: legyen az akár iskolai félévi vizsgakoncert, tehetségkutató, jam session.


elek-istvan-quartet-20170411-006.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-008.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-010.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-012.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-013.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-014.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-016.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-018.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-020.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-022.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-024.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-025.jpg


elek-istvan-quartet-20170411-026.jpg


Vissza a hírekhez