John Scofield Retrospective: Quiet and Loud Jazz, Jazz At The Lincoln Center, New York, USA (2017. május 6.)

Figyelem emberek! Ez az első önálló anyaga „kiküldött” New York-i tudósítónknak, Dr. Haskó György-nek! (Az előző Gary Burton-öshöz mégcsak a képeket szolgáltatta! – A szerk.)

A "Jazz At The Lincoln Center" a világ egyik premier zenei intézményévé nőtte ki magát (igazgató: Mr. Wynton Marsalis). A Columbus Circle-nél található, ott fenn a magasban, egy shopping mall felett. Amint Csaba (Dr. Szabó Csaba!) barátom már pár éve megírta, ez itt nem a Greenich Village közönsége, hanem egy afféle puccos-túlkoros-sznobosított (és bérletes!!!) 'Upper East Side Crowd'.

És ha már a nyugdíjasoknál tartunk: John Scofield sem mai csirke már, 65 éves - így hát a "karrier retrospektívek" korába lépett. Habár az idén új, Grammy-díjas lemezével ("Country for Old Men") turnézik, most, csakis erre a pár estére, bekapcsolták az időgépet. Két korszakot látogattunk meg: az 1996-os "Quiet" lemezt, és a Blue Matter/Still Warm érát. A zenészek mögött csodálatos kilátás nyílik a Central Park-ra. Ahogy a koncert kezdődött a nagyzenekarral, még világos volt és a Central Park-i fák zöldek. Aztán amikor leszállt az éj, folytatódott a koncert a kvartettal, és akkor már szépen látszott az autófolyam a Central Park körül.  A kétféle háttér tökéletesen illeszkedett a kétféle zenéhez.

A koncert első részében a Bill Stewart/Larry Grenadier ritmusszekció egészült ki Joe Lovano-val, valamint egy "top-notch" New York-i fúvósszekcióval (Michael Rodriguez, Charles Pillow, John Clark, Jeffrey Scott, Roger Rosenberg). Nagyon finom, álmodozós zene ez a "Quiet", Gil Evans-i hangulatokkal. Néha a zenekar mintha kicsit elnyomta volna Sco gitárját. Aztán a második részben beindult a funk. Sco azt mondta, most csak egy napot volt idejük gyakorolni a bandával - de, persze, azért jól összeállt a dolog, újra. Ki gondolná, hogy már harminc éve, hogy a klasszikus kvartett (John Scofield + Gary Grainger + Dennis Chambers + Rob Aries) megalkotta azokat a hihetetlenül feszes elektronikus funk lemezeket, amellyel "Sco" megalapozta világhírét? Gary Grainger és Dennis Chambers újra itt volt tegnap este, és ugyanolyan keményen nyomta, mint régen; Rob Aries (akinek mostanában az Average White Band a munkaadója) helyett a fantasztikus Jim Beard (akinek amúgy a Steely Dan a főállása) játszott szintetizátorokon. Kőkemény jazz/funk, dinamikus, frappáns gitárszólókkal - mint a régi szép időkben. Gary ezúttal, sajnos, nem kapott szólózási lehetőséget, csak az alapokat "hozta".

Csodálatos este volt. Ezt a csapatot nem lehet elvinni koncerttúrára, ezt csak New York-ban lehet megszervezni, ahol ezek a zenészek élnek. A Jazz At The Lincoln Center marketingesei nagyon jók: mutatok pár oldalt a koncertprogramból. Ilyen kiállítású anyagokkal többnyire csak klasszikus zenekari koncerteken szoktunk találkozni. Amúgy volt a koncertről élő webcast is, a livestream.com holnapon (vagyis remélhetjük, hogy előbb-utóbb újra meg lehet majd nézni az egész bulit a youtube-on).