Úgy volt... - Chris Potter az Opus-ban
Úgy volt, hogy ott leszek - aztán mégse. Végül az első sorban ültem - és már tudom, hogy "kihagyhatatlan" koncertet láttam-hallottam. Aki még nem tudná: 2017. augusztus 15. Opus Jazz Club, Dresch Quartet, vendég: Chris Potter - zsúfolt teltházzal.
Úgy volt, hogy nem is igazán szeretem Chris Potter játékát. (Szentségtörés?)
Nem tudom, miért alakult így, de ez az igazság. Mint amikor az ember elismer valakit, de valahogy mégsem tetszik, amit "csinál". Nehéz megmagyarázni - valami nem volt "kerek közöttünk". Valaki - valahogy - valami. Bizonytalanság...
Úgy volt, hogy másnap meghallgattam Chris Potter "The Sirens" című lemezét (ECM, 2013). Persze, már az előző napi koncert hatása alatt voltam. És újra kiderült az "igazság". Joe Lovano mondta a CD-ről (nem szó szerint): "Chris érett zenész, dinamizmusa teljesen "átjön". Sokoldalú, erős a jelenléte - ugyanakkor alkalmazkodik is. Szabadon kezeli a ritmust, ezért mindenféle zenében otthon van".
Ő csak tudja...
Úgy volt, hogy teljesen lenyűgözött a Dresch Quartet és Chris Potter 2017. augusztus 15-én. Nem tudom pontosan, hogy mi történt velem - csak azt éreztem, hogy jó ezt hallgatni. Vagy még jobb...
"Hullámzott" a zene, a közönség élvezte - és a muzsikusok is. Chris játszott és figyelte a többieket. Egyedi tenorszaxofon sound-ja átható, markáns - hol uralkodó, hol nem - éppen a többiektől függ. Mit is nem szerettem ezen eddig?
Úgy volt, hogy az első részben (több, mint egy óra!) elvarázsolt Dresch Misi, Lukács, Gyányi és Baló - a csodás négyes. És ott volt Chris Potter is. Szerényen, alkalmazkodva, "belesimulva" az egészbe.
Még nem gondoltam "forradalomra", de már éreztem az "előszelét" - vártam...
Úgy volt, hogy aztán a koncert második része teljesen elvarázsolt!
Mi történhetett? Később megértettem. Olyan összhang, olyan "csoda" alakult ki a zenészek között, ami csak ritkán adatik meg. Ők is így érzik? Nem tudom, de nekem maradandó élmény. És Chris Potter játéka teljesen meggyőzött. Miről is? Hogy rendkívüli, egyedülálló muzsikus - egyike napjaink legjobb fúvós hangszereseinek a jazz-ben. (Ünneprontó leszek: a két L betűs, még élő szaxofonos jobban a szívemből játszik, mint Ő - bocsánat. Joe Lovano és Charles Lloyd - ja, és Sonny Rollins...)
Többször hallottam élőben Potter-t, de most "értettem meg" először. Ez viszont az én hibám...
Úgy volt, hogy Márton Attila már írt egy kiváló beszámolót honlapunkon a koncertről. Ezúttal csak elmélkedtem.
Már tetszik Chris Potter játéka...
