Interdiszciplináris hangfestmény
Pozsár Máté Septet, 2024. március 13., szerda - Opus Jazz Club.
Pozsár Máté (1986) fiatal kora ellenére a kreatív zenei oktatás, zeneszerzés és koncertélet megkerülhetetlen alakja. Szabados György zenei és szellemi hagyatékának egyik hiteles továbbvívője, éltetője. Oktatói és elméleti munkássága egyaránt hangsúlyos zeneszerzői és előadói jelenléte mellett. Binder Károly tanítványaként majd tanártársaként több hiánypótló tankönyvet is írtak segítve a jazzoktatást. Munkáira a rendkívül alapos elméleti háttér, az új, ismeretlen hangzások keresése, a megkomponáltság és a szabad improvizáció szerves összhangja jellemző.
Az Opusban elhangzott koncert két hosszú részből és egy rövidebb ráadás kompozícióból állt.
A bevezetőben Pozsár Máté megmutatta egy skála zongorán elhangzó, majd a hangszeresekkel egy harmóniaként történő megszólaltatását.
A koncertet rengeteg kotta és az improvizációk egységeként jellemezte.
Megmutatta egy képzőművészeti alkotást idéző kottaképen, hogy milyen instrukciók alapján fognak játszani a zenészek.
A színpadon mozdulni sem lehetett a sok hangszertől.
Pozsár Máté zongorán és Korg billenytyűs hangszeren,
Hock Ernő bőgőn,
Miklós Szilveszter tamok nélküli dobon és ütőhangszereken,
Cseke Dániel fuvolán és tenorszaxofonon, Ávéd János tenor-, szopránszaxofonon és fuvolán, Kováts Gergő tenor- és baritonszaxofonon,
Menyhért Márton gitáron és analóg elektronikán muzsikált.
Pozsár orgona hangszín játéka szakrális színezetet adott a nyitódarabnak. Ez fogta keretbe az első rész összetett, rendkívül sokszínű opuszát. Nagyon szép, tiszta dallamok, világos, fajsúlyos, megrendítő szólók, feszült, szaggatott ritmusok és rendkívül koncentrált összjáték jellemezte a Pozsár vezényletével előadott műveket. Rajta kívűl, – aki a koncert minden pillanatát kontrollálta és irányította – a résztvevők hatalmas ívű, sokszor katartikus egyéni szólókkal járultak hozzá a tökéletesen megkomponált darabok sikeréhez.
A második felvonás előtt a szünetben a szerző még átbeszélte a várható történéseket a jazz és szabadzenei színtér kiválóságaival. Ez a kompozíció már felvillantott hagyományos jazz elemeket is, lépegetős bőgőszólam és swingelő dobkíséret mellett. A lírai tételek rezgései még a bárpult üvegpoharait is megszólaltatták a hangszerek és a helyszín harmóniájában.
A koncert végén hatalmas ováció után egy könnyedebb hangvételű, Pozsár-Hock-Miklós ritmushangszeres kíséretű darab búcsúztatta az Opus Jazz Club közönségét.
