Bágyi Balázs: Easy Landing 2014. június 09., Gáspár Károly

Bágyi Balázs New Quartet - Easy Landing

"Hurrá, repülünk!"

Nemrégiben Dés András "Tourist No1." című kiváló albuma kapcsán fogalmaztam meg félelmeim azon okból, ha egy ütős fémjelezte felvételen a kompozíciókat is a zenekarvezető jegyzi. Tettem ezt azért, mert bizony igen sok esetben hallottam olyan anyagokat melyeken -dobosok által írt számokban- a dallam, melódia "békén volt hagyva" és csak a (nyakatekert) ritmika dominált. Nos, Andris csattanós választ adott számomra, mert nagyszerű darabokkal örvendeztetett meg. A "Drummer Saga" azonban folytatódik! Most Bágyi Balázs új quartett-jének első CD-jét kaptam meg Maloschik Róbert főszerkesztő úrtól, az "Easy Landing"-et. Hosszú évek óta ismerem Balázst és zenekarának tagjait; Ávéd János szaxofonost, Oláh Dezső zongoristát és Oláh Péter bőgőst. (Nem testvérek, csak névrokonok.) Tudom, hogy elsőrangú muzsikusok, így nagy reményekkel telve nyomtam egy "play"-t. Persze a kisördög újra megszólalt bennem, amikor a hátsó borítón a következő feliratot olvastam: "All music composed by Balázs Bágyi." Hát... magnézium tabletta bekészítve, két tortát is megettem előtte (mákos-barackos és yoghurtos); szóval próbáltam idegeimet a legjobb pozícióba állítva fogadni a "könnyű landolást".

Egy John Coltrane szellemiségét felidéző dallal indulunk -Bágyi pilóta segítségével- légiutazásunkra. A "Heavy Guys" a zseniális szaxofonos világát hozza el számunkra. Rövid "szabad" résszel kezdődik, aztán bejön, aminek be kell jönnie, és ez a swing. Már itt éreztem, hogy megnyugodhatok, mert olyan "dögös", ízig-vérig modern "mainstream" témát alkotott Balázs, hogy erre bizony nem lehet panaszunk. (Magnézium pirulákat eltesz.) További jó érzés járt át, amikor rájöttem, hogy a "zkv" célja kicsit sem az öncélú magamutogatás, hanem valóban a dobos feladatait ellátva akarja megcsillantani képességeit. Persze nem is gondoltam ezt Balázsról, de ha már saját bandával készít lemezt az ember -valljuk be-, könnyen elcsábulhat ilyen irányba. A "Heavy Guys" által sokadszor konstatáltam, hogy Ávéd János egészen kivételes és egyedi tenorszaxofon "sound"-ja és játékmódja külön cikket, tanulmányt érdemelne. A legnagyobbak stíluselemeit magában hordozó művész, önmagát is "belopja" fújásába, és ettől lesz olyan "ávéd janis". Ritka, hogy valakinél az őserő és a lélek mélysége oly harmonikusan működjön, mint az Ő esetében. Nagyon szubjektív megjegyzés következik! Janikám, imádlak; respect!

"És lőn nagy fényesség!" Nem, nem csöngettek be közben Jehova Tanúi egy "Őrtorony" újságot kezükben lobogtatva. Mindössze a következő számra utaltam, a "Clarity"-re. Egy "groove"-os, "nyolcados" kompozícióról van szó. A "Körforgás" is jól illene rá, mert a melódia amolyan véget nem érő, repetitív motívumokból áll. Némi távol-keleti hangulatot is felfedezni véltem, erről Pat Metheny "Secret Story"-jának némelyik dala jutott eszembe; aztán az, hogy mennyi haja van a gitárosnak, nekem meg semmi, sőt Bágyinak még annyi sem. Na de komolyra fordítva a szót, egy újabb szép ajándék Balázstól ez a meditációhoz is használható téma. Nagyívű szólóval örvendezetett meg Oláh Dezső. Külön értéke "impro-jának", hogy nagy részében balkezével is szólamokat játszva, egyfajta fúgát produkál. Újabb ékes példája a zongorista kreativitásának.

A "Himnusz" ünnepségek végén szokott elhangozni, de a jazz minden szabályt, szokást "borít". Így eshetett meg, hogy -nyolcból- harmadik "track" a "Hymn". Leginkább az ECM kiadó által preferált előadók balladáira emlékeztet; ha mindenképpen nevet kéne mondanom: Jan Garbarek. Szélesen elterülő melódia, mely simogatja a hallgatót. Nagyban hozzá segít Oláh Péter bőgőzése a kellemes érzés kialakulásához; vonóval és pengetve is gyönyörű és biztos alapot nyújt, sok -szólózással felérő- bejátszással. Dezső improvizálása megint "first class". Yeah!

A címadó "Easy Landig"-en a sor. Páratlan beosztású lüktetése -amely "afro-cuban"-ra van "véve"- nagy feszültséggel telíti meg. Wyne Shorter (Miles Davis Quintet) "Footprints"-e "ugrott be" miközben hangfalaim membránjai járták táncukat a Bágyi féle "jó kis" moll blues-ra.

Megérkezett "Mr. Bechstein". Modern, triolás hangzás, és újra a Coltrane életmű villan be. A fiúk olyan elemi erővel játszanak ennek a bizonyos Bechstein-nek, hogy ujjonghat! Ez a darab volt az, amikor akaratlanul elkezdett kezem-lábam járni. Az Oláh Dezső és Ávéd János közötti "zenei párbeszédek" különösen nagy élvezetet nyújtottak.

Bechstein ment, jött az "up tempo". A "Skippin’" című kompozícióban sodró lendületű, és bravúros szólókkal állnak elő Balázsék. "Dobszólóilag" igazán mindent megkapunk, amit várhatunk az instrumentumtól és megszólaltatójától. Bágyi fantáziadús, mindent magába foglaló játéka -napjaink "ütőstrendjének" megfelelően- tradicionális és egyben modern.

Szépen lágyan, finoman még egy balladát "tálalnak" elénk a fiúk, a "Tenderness"-t. A "Hymn"-től eltérően, ez klasszikusabb, "standard"-esebb hangvételű. Finom a dolog; a téma után egyből bőgőszóló, melyben Oláh Peti -jószokásához híven- brillírozik.

Befejező számként a "1st of April"-t választotta "tárházából-" Bágyi Balázs. Úgynevezett "rhythm change"-ról beszélünk, mely kötött, sémaszerű harmóniasorral rendelkezik, és ezt "öltöztetik" fel a szerzők témával. Egyik legismertebb példa erre Sonny Rollins "Oleo" című száma, mely kapcsán a "rhythm change" helyett a magyar jazz berkekben elterjedt az "oleo kör" kifejezés. Kívánom, hogy a Bágyi féle "oleo kör" is legyen olyan népszerű, mint Rollins remeke! Minden esetre jól felépített záróakkordja az albumnak az "április elseje". Még utoljára Mindenki "kiszólózza" magát, beleadva a legjavát tudásának.

"Légköri zavar"

Egyetlen keserűségem a lemezzel kapcsolatban a hangminősége. Balázs házában rögzítették, aztán természetesen "keverték" is, de sajnos azt kell mondjam, nem sikerült túl jól ilyen szempontból. A szaxofon túl halk, valahogyan "hátulról" szól, ráadásul a zongora igen-igen hamis, ami, nem kell mondanom mennyire zavaró. Persze ez nem a "sound master" hibája. Szóval összeségében "nem szól együtt" a felvétel. Nagy kár...!

"Felszálló ágban"

Úgy gondolom, értékes anyagot teremtett tudásával, tehetségével és alázatával a négy művész. Egy új magyar jazz lemez, mely megint csak bizonyítja, hogy utolértük és "tartjuk a frontot" a régebbi jazz múlttal rendelkező országokkal. Balázs, Jani, Dezső és Peti, úgy vélem a "New Quartet" fotóit még sok plakáton és műsorfüzetben fogom látni, aztán a színpadon Benneteket -személyetekben- hallani. És látni is... Na... szóval értitek...

Bágyi Balázs New Quartet: Easy Landing

1. Heavy Guys

2. Clarity

3. Hymn

4. Easy Landing

5. Mr. Bechstein

6. Skippin'

7. Tenderness

8. 1st of April

Ávéd János - szaxofon

Oláh Dezső - zongora

Oláh Péter - bőgő

Bágyi Balázs - dob