Keresés

Lemezpolc kritika:
Nigun - Lebedik at the Budapest Jazz Club


Nigun: Lebedik at the Budapest Jazz Club 2013. augusztus 08., Bereczki Bálint

nigunlebedik2.jpg

Ezzel a címmel jelent meg a Nigun együttes legújabb lemeze, ami két, a BJC-ben tartott koncertjük lenyomata. Hét kompozíció, melyeknek túlnyomórészt a zsidó liturgiában, a Kabbalat Shabbat részeként felcsendülő dallamok szolgálnak kiindulópontként. A zenekar nem a melódiák felszínét kapargatja, hanem az ősi dallamkincs lelkét, esszenciáját veszi górcső alá; ezt szűri át a jazz mai nyelvezetén, rendkívül élvezhetően, mégis mély spiritualitással.

Ez már rögtön a nyitószámban, a „Makedonya”-ban megmutatkozik: sejtelmes gitár, csörgőzés és öblös, kitartott szaxofonhangok vezetik be a balkáni ízű témát. Utána Bede Péter szaxofonos (néhány dalban klarinéton is megszólal) és a zenekarvezető Párniczky András gitáros improvizációi következnek. Míg Bede általában nagyobb dallamíveket fut be, és közelebb marad az eredeti témákhoz, Párniczky kevesebb hangból, finomabb tónusokkal építkezik, és azokból olyan dallamokat, akkordokat hoz létre, melyek meghatározzák a Nigun talán legfontosabb jellemzőjét: a fent említett spirituális hangzást. Az előbb leírtak a „Vay’chulu Hashamayim” című darabban figyelhetőek meg jobban, ahol a két szólista párbeszéde érdekesen bontakozik ki: mintha az egyik hangszer által feltett kérdésre egy újabb kérdés lenne a válasz.

Helyet kapnak a tudatosan komponált poliritmikák is, amik az egymástól eltérő ütemek egyidejű használatát jelentik: ezek alkalmazásában elsősorban a ritmusszekciónak, Jeszenszky György dobosnak és Nagy Péter bőgősnek van nagy szerepe. Sokszínű, könnyen befogadható kompozíció a tizenhárom perces Yedid Nefesh: a bluesos, hatnyolcados kiinduló téma fokozatosan izmosodik, egyre több stílus villan meg, ebben a számban Párniczky jobban elengedi magát, bekapcsolja a feedbacket is.

A képzeletbeli B-oldal első dala, a „Már a Maros…” egymásra dobált hangjai egyfajta kortárs előjátékként funkcionálnak a hátralévő dalokhoz, melyek közül az „Dror Yika” a legerősebb, a lemez csúcspontja. Egy makacs, monoton bőgő riffre épül, az alaptéma titokzatos és fenséges hangzású, amit Párniczky rendkívül kreatívan rajzol meg és ír körül. Fontos szerepet kapnak a váratlan, gyors ritmusváltások, Bede free futamai tökéletesen kiegészítik Párniczky gondolatait. A záró „Máramarosszigeti táncok” című nótából pedig egy zsidó esküvő hangulata árad, a klarinét - a klezmer lelke - itt tradicionális dallamokat játszik, a zenekar is hagyományosan kíséri.

A Nigun legújabb lemezét azok fogják nagyon szeretni, akik kíváncsiak arra, hogyan tud egy nagyon régi dallamvilág megszólalni a modern jazzben; nem szó szerint, hanem egy rendkívül egyedi, kreatív szókincs által újraértelmezve.



Vissza a lemezhez