Zolbert: Inside Out 2017. január 26., Csapó Krisztián

Zolbert – Inside Out (Tom-Tom Records)

Ha van igazán amerikai stílus, a smooth jazz mindenképp az. Természetesen a jazz egésze ott gyökerezik, de a műfaj eme könnyedebb, édesebb gyümölcsöt termő ága épp annyira specifikusan az USA-hoz kötődik, mint a bossa nova Brazíliához, a reggae Jamaikához vagy a jódli Tirolhoz.

Zolbert ismét olyan lemezzel jelentkezett, ami itt talán kicsit ’tájidegen’ stílusú, mégis a megszólalás után elgondolkodtatja az embert, hogy nem történt-e valami hiba és véletlenül nem egy Los Angeles-i előadó albuma indult-e el a lejátszóban.

BE COOL

A lemez első száma mindjárt magasra teszi a lécet. Az intro első néhány hangja után nem egy ’aranyos kelet-európai próbálkozás’ érzetét kelti a felvétel, a téma indulása után pedig végleg kiderül, hogy a szólista, a zenészek és a producer is mindent tudnak, amit a smooth jazzről tudni kell.

Zolbert már itt megmutatja, hogy a telt szaxofon sound és a tökéletes frazírozás nála alapvetés, ráadásul kihasználja a stúdió adta lehetőségeket is. A dalban megjelenik az önmagával több sávon együtt játszás, (időnként oktávozva) ami olyan apró trükk, ami a műfaj sajátja és ő ezt ízlésesen alkalmazza is. Kiemelendő a dob és a basszusgitár játéka, előbbiért Balogh Lacit, utóbbiért Gudics Martint illeti dicséret. Biztos vagyok benne, hogy a ’Be Cool’ gyakran felcsendül majd a smooth jazz rádiók műsorán.

STEP BY STEP

A lemezen jónéhány nagyszerű zenész közreműködik, a dalokat hallgatva egy-egy jó fillnél vagy húzós groove-nál időnként a listára kell tekintenem, hogy épp ki játszik a ritmusszekcióban. Így volt ez a második számnál is, ahol épp Kovács Gergő basszusgitározik nagyszerűen és Gudics Marcell dobol, aki a dal végén egy energikus szólóval teszi izgalmasabbá a kompozíciót.

TRUST

Itt egy picit intimebbre vált a lemez hangulata, de egy smooth jazz szaxofonos albuma nem is lenne az igazi ehhez hasonló ’instrumentális szerelmi vallomások’ nélkül. Nyilván azt mindenki eldöntheti maga, hogy a stílust kedveli-e vagy nem, de az tény, hogy a jazz világ nagyjai közül olyan kivételes muzsikusok is megnyilvánultak ebben a műfajban, mint George Duke, Herbie Hancock, George Benson, David Sanborn, Stanley Clarke, vagy épp Branford Marsalis.

Az ő nyomdokaikon jár Zolbert ezzel a lassabb dallal is, mely hangulatában kicsit visszavisz minket a 90-es évek elejére. Kiemelendő az élő vonós használata dal második felében.

SAY SOMETHING

A kezdés az ’Oye Como Va’ és Pharrell Williams ’Happy’ című dalának szerelemgyereke, de a szám természetesen ennél sokkal érdekesebb. Egy szaxofonosnál mindenképp nagy fegyvertény, ha több hangszeren is értékelhetően meg tud szólalni. Ez mindenképp igaz Zolbertre, aki a lemezen szoprán-, alt-, tenor- és (ebben a dalban például) baritonszaxofon tudását is megvillantja.

MR. SERIOUS

A szaxofon téma mellé érkezik egy vendég szólista, a gitáros, Udvarhelyi Gábor személyében, a párosítás pedig igen jól működik. A dal nem különösebben virtuóz, mégis közben azon gondolkodom, hogy bizony ezt a gazdag szoprán hangot nem is olyan könnyű megszólaltatni, de ismételni semmiképp nem szeretném magam, inkább meghallgatom a következő dalt.

SUNSET AT THE HILLTOP

Egy másik rádiós kedvenc lehet a kicsit szintetikusabb szaxofon hangzást kapó ’Sunset at the Hilltop’, amiben a dobon Nagy Zsolt, a basszusgitáron Gudics Martin hallható, gitáron pedig Riskó Tibor közreműködik.

DON’T LOOK BACK

Az album következő dala egy líraibb középtempós szerzemény, melyben ismét vált a ritmusszekció, ezúttal Szedlár Dávid basszusgitározik és természetesen a zenekari felsorolásból nem hiányozhat Tóth Marcell billentyűs, aki ízléses hangszínválasztásaival és harmónia felrakásaival járul hozzá a Zolbert zenekarának nagyszerű hangzásához élőben és a stúdióban is.

TOUCHING

Az afrikai-amerikai közösségben elterjedt bizonyos lassabb soul, r&b dalok kapcsán a ’baby making music’, vagyis a ’gyereknemző zene’ kifejezés. A lüktető szintetikus dob mellett úszó pad hangszínek, az érzelmes szopránszaxofon játék és egy romantikus dallam vetíti előre, hogy a ’Touching’ hallgatása nyomán felpezsdülő intim érintések gyümölcseként érkező babák közül világszerte egyre több kisgyerek kapja meg a Zolbert nevet.

COME WITH ME

Emlékszem, amikor 2004-ben egy zenekari turné alkalmával először látogattam az Egyesült Államokba és a Floridát bejáró körút alatt először hallgattam addig ismeretlen smooth jazz rádiókat. Az ebben a pillanatban épp jéghideg és szürke Magyarországról talán giccsesnek ható gyönyörű naplementéknek, pálmafás óceánparti pillanatoknak hiteles aláfestő zenéje volt ez a műfaj és ezt a hangulatot idézi meg a ’Come with Me’ című dal is. A napsütötte, színes tájra szóló invitálásra pedig nagyon szívesen mond igent a hallgató, még ha csak képzeletben is.

HEADS UP

A lemezen Markos Miklós közreműködik ütőhangszereken, aki a ’Heads Up’ bevezetőjében egy kicsit több teret kap, majd Nagy Zsolt csatlakozik hozzá a dobokon, mielőtt megérkezik a szaxofon téma. A ritmikus dal újabb színt hoz az album zenei világába, melyet meghatároz Ferencz Péter (Peet) produceri munkája. A hegedűs, dalszerző kikerülhetetlen tényező lett a hazai smooth jazz világában és saját zenekarával növekvő nemzetközi sikerei egyértelmű visszajelzései annak, hogy a műfaj hiteles és színvonalas alkotója.

THE MOMENT

Ezt az akusztikusabb, páratlan lüktetésű dalt Zolbert és a zongorán kísérő Tóth Marcell duója indítja. A szólistát írásomban már többször méltattam, ezért szót ejtek most még egyszer a zongoristáról, aki pont annyit tesz hozzá, amennyit a szerzemény megkíván, nem önmagát, hanem a produkció egészét emelve. It’s a nice moment!

SAY GOODBYE

A ’Say Goodbye’ az egyik személyes kedvencem, amit Koós-Hutás Áron vendégszereplése tesz izgalmasabbá. A bevezetőben megszólaló a bársonyos trombita után a téma unisono szólal meg, majd a refrénben már szordínó teszi karcosabbá a hangzást. A fillek, a megharmonizálva megszólaló rézfúvós, a bridge témája, az analóg szintetizátor, majd a végén egymásnak felelgető szólók is értékei a dalnak.

MIAMI NIGHTS

Egy csipettel több pop, mint jazz került a ’Miami Nights’ összetevői közé, de a végeredmény így is értékes és élvezhető. Takács Nikolas hangszíne egyáltalán nem hat idegennek a ’feketébb’ stílusú dalban, a falsettója is minden erőlködés nélkül szólal meg és (ami szintén kiemelendő egy hazai férfi énekesnél) az angolsága is nagyszerű. Zolbert a dalban egy lépést hátralépett, hogy teret adjon a vokális szólistának, de azért természetesen ő is fontos szereplő marad.

Összességében egy nemzetközi szintű albumot hallhat, aki úgy dönt, hogy megvásárolja Zolbert új lemezét, büszkék lehetünk a magyar szaxofonosra és érdeklődve figyeljük, milyen utat jár be a lemez és az azon közreműködő muzsikusok az elkövetkező években.

Az albumon közreműködnek:

Zolbert - szoprán-, alt-, tenor- és baritonszaxofon, ütőhangszerek

Ferencz Péter (Peet) - billentyűs hangszerek, vonósok, gitár, vokálok, programozás

Tóth Marcell - zongora, billentyűs hangszerek

Riskó Tibor - gitár

Udvarhelyi Gábor - gitár

Gudics Martin - basszusgitár

Szedlár Dávid - basszusgitár

Kovács Gergő - basszusgitár

Balogh László - dobok

Gudics Marcell - dobok

Nagy Zsolt – dobok

Koós-Hutás Áron - trombita, szárnykürt

Markos Miklós (Mikee) - ütőhangszerek

Takács Nikolas – ének