Keresés

Lemezpolc kritika:
Hayes, Louis - Serenade for Horace


Hayes, Louis: Serenade for Horace 2017. szeptember 13., Varga Bendegúz

louis-hayes-serenade-for-horace.jpg

Louis Hayes - Serenade for Horace (Blue Note/Universal Hungary)


1956 augusztusában megcsörrent a telefon Hayes-ék Detroit-i otthonában. A 19 éves Louis vette fel. Alig akarta elhinni, amit hallott: "Itt Horace Silver. Szeretnél New Yorkba jönni és a zenekaromban játszani?"

Horace Silver 1956 és 1959 között öt lemezt rögzített, amin Louis Hayes szerepelt. Kihagyhatatlan tagja volt a zenekarnak. Elképzelhető, micsoda életreszóló élmény volt ez a huszas évei elején járó Hayes-nek, hogy a jazztörténet egyik legkiemelkedőbb zeneszerzőjével játszhatott együtt.

Később is, egészen Silver 2014-es haláláig kapcsolatban maradtak. Egy alkalommal így szólt Hayes-hez: "Louis, te az életművem részese vagy!"

A "Serenade for Silver" című albummal tiszteleg a nyolcvanadik életévében járó Louis Hayes barátja emléke és életműve előtt.

A 11 klasszikus Horace Silver szerzeményt tartalmazó lemez elkészítésében fontos szerepet játszott Dezron Dougles bőgős. Részt vett a számok kiválasztásában és a zenekar összeállításában is. Dezron Douglas, Abraham Burton szaxofonos, valamint Josh Evans trombitás a Connecticut-i Hartford-ban található Jackie McLean Institute of Jazz hallgatói voltak. Douglas javasolta David Bryant zongoristát is a zenekarba, aki sokat segített a számok meghangszerelésében.

Az album hangzásához sokat hozzátesz Steve Nelson vibrafonos. A zongora és a vibrafon együttes játéka nosztalgikus hatást kelt. A "Song for my Father" című klasszikust pedig Gregory Porter énekelte fel a lemezre.

Az idős, de még fiatalos lendületet mutató Hayes és az évtizedekkel fiatalabb társai jó elegyet alkotnak az egész albumon, amelyen egymás után hangzanak el a legnagyobb Horace Silver kompozíciók, mint az "Ecaroh", a "Señor Blues", vagy a "St. Vitus Dance", valamint kevésbé ismert, de igen figyelemreméltó darabok.

Kisebb szépséghiba, hogy a keverésnél túlságosan is igyekeztek kiemelni a lemez főhősét, és így talán a dob a kelleténél jobban előtérbe kerül hangerő szempontjából, és egy érdekes panorámázási megoldásnak köszönhetően. Ettől függetlenül nagy élvezet hallgatni az óriási mester játékát, amely a befejező számban, a gyors tempójú "Room 608"-ban csúcsosodik ki leginkább.

Ez a lemez igazi stílustanulmány, lenyomata a hihetetlenül gazdag Horace Silver életműnek, és tanúbizonysága egy egyedülálló dobos emlékekben és élményekben gazdag életútjának.


Louis Hayes: Serenade for Horace (Blue Note – 2017)

1. Ecaroh

2. Señor Blues

3. Song for my Father (feat. Gregory Porter)

4. Hastings Street

5. Strollin'

6. Juicy Lucy

7. Silver's Serenade

8. Lonley Woman

9. Summer in Central Park

10. St. Vitus Dance

11. Room 608


Louis Hayes - dob

Dezron Douglas - bőgő

Abraham Burton - tenorszaxofon

David Bryant - zongora

Josh Evans - trombita

Steve Nelson - vibrafon


Vissza a lemezhez