Jazz Funk Soul: Jazz Funk Soul 2014. július 16., Albert Zoltán

Jazz Funk Soul - Jazz Funk Soul (Shanachie)

A mai alkalommal egy szupertrió lemeze debütál a Jazzma.hu hasábjain, nevezetesen Jeff Lorber, Chuck Loeb és Everette Harp formációja, mely három "őserőként", három stílusról kapta a nevét, nem véletlenül. A három művész különböző, de sok szempontból mégis hasonló utakat járt be az elmúlt évtizedekben, a utak találkozásának gyümölcse ez a kiváló, 10 dalt tartalmazó album.

A "Speed of Light"-tal indul az 50 perc, mely hangzásilag a Jeff Lorber Fusion legutóbbi lemezét, a “Hacienda”-t juttatja eszembe, azonban Loeb kifinomult gitárjátéka, valamint Harp félreismerhetetlenül dinamikus és "soul"-os szaxofonozása egy új dimenzióba pozícionálja a folytatást. A "Swingette" egy Loeb-szerzemény, itt a Fourplay-es ízek mellett a pozitív, életvidám hangulat dominál, majd ezt váltja fel az "Adrenaline", mely funk-os világával valóban felpezsdíti a hallgatót, nem mellesleg a lemez egyik legjobb dala lett.

A "Silent Partner" a megnyugvás perceit hozza el: Harp EWI-n játssza a témát, mindezt Loeb intelligens gitárjátékkal támogatja meg, a dal végül pedig - a szaxofonnal együtt - kinyílik.

A "Telephone" ismét a fusion irányába tereli a hallgatót, a "We Were There" pedig egy soul-osabb szerzemény, Till Brönner vendégszereplésével. A "Line Drive" egy erős groove, azonban kissé ismétlésszerű az eddig elhangzottak tükrében, ezt oldja fel a "Serious Business" a címéből következően is komoly, komplex témával, hatásos fúvós arrange-okkal, valamint az egyik legjobb szaxofonszólóval. A "D.C." a könnyedebb vonalat erősíti már-már balladisztikusan, zárásként pedig a "Raccoon" hangzik el, mely retrospektívebb hangszereléssel búcsúzik.

Összességében egy kiváló lemezt hallgattam, melyen sok jó zenei megoldás részeként kiváló szólókat és hatásos hangszereléseket hallottam.