Keresés

Világsztárok Magyarországon


Világsztárok Magyarországon – Chick Corea 1997. május 6-án a Budapest Kongresszusi Központban

A jazz több stílusirányzatában is jelentős, sőt meghatározó tevékenységet majd 50 éve felmutató Chick Corea különböző formációival többször is fellépett Magyarországon.

corea-solo-plakatokjpg.jpg


Ezek között volt két zongora szólókoncert is, az első 1997. május 6-án a Budapest Kongresszusi Központban, a második pedig a Zeneakadémián 2014. május 13-án.

(Én azért ideszámítanám a 2006-os kétkoncertes decemberi miniturnét is (5. – BKK, és 6. – Debrecen!), mikor is a hangverseny második felében Chick bácsi Bartók pásztordalait játszotta egyedül! – A szerk.)

A magyar közönségnek az 1970-es években sajnos nem volt szerencséje látni élőben a fúziós jazz egyik legnagyobbját, a Return To Forever-t Chick Corea-val. Az első budapesti találkozás 1983-ban volt a BS-ben (Chick Corea–Gary Burton Duo vonósnégyessel), majd ezzel a duóval 2012-ben újra találkozhattunk, a MüPában. A másik budapesti duplázás a zongora szólókoncert műfajában volt 1997-ben és 2014-ben. Ezeken kívül volt még több fellépése különböző jazz-rock együtteseivel, amelyekről mások visszaemlékezéseiből kaphattak  már eddig is képet rovatunkban. Nagyon szívesen írnék például a Corea–Hancock kétzongorás duó hetvenes évek közepén és 2015-ben tartott koncertjeinek, vagy a jobbnál-jobb felállású trióinak összehasonlításáról is, de ezek – eddig – elkerülték Magyarországot. (A Corea–Hancock duóról lsd. Dr. Szabó Csaba 2015. március 16-i, és Dr. Nagy Sándor 2015. július 20-i írásait.)

A két szólózongora koncert azonossága nem az előadott számokban rejlik, hanem a programblokkok egyformaságában. Ez azt is jelenti, hogy nem egy tiszta jazzkoncertet kap a vendég, hanem Corea-val, mint zongoraművésszel találkozhat, aki különböző oldalairól mutatkozik be az előadás során. A koncertekről hiányzóknak tudom ajánlani Corea „Portraits” című 2014-es dupla CD-jét, amely úgy 80%-ban visszaadja egy-egy ilyen szólókoncert történéseit (lsd. Gáspár Károly lemezkritikáját 2014. július 9-én).

Az első blokk a jazzrajongóknak szól, akik ezzel a kb. háromnegyed órával minden tekintetben elégedettek lehetnek. Standard-ek Corea azonnal felismerhető stílusában előadva, ahogy csak Ő tudja. Be kell vallanom, hogy az 1997-es koncert standard programját nem tudom felsorolni, csak a 2014-es műsort idézem fel, ami részben megegyezik, részben pedig különbözik a hivatkozott lemezen megjelentektől. Egy Jimmy van Heusen szerzeménnyel kezdett, majd egy Antonio Carlos Jobim-mal folytatta. Utána Ellington „Sophisticated Lady”-je és Bill Evans „Waltz for Debby”-je következett. A standard blokkot egy Monk mű előadása zárta, illetve csak zárta volna, mivel következett még Stevie Wonder „Pasttime Paradise” popslágere a latin jazz stílusában.

A közönségnek azon része, amely csak JAZZ-t akart hallgatni, akár haza is mehetett volna (senki nem ment el), mert a műsorban ezután COREA összetett zenei világa következett. Mindkét alkalommal műsoron volt Corea által is nagyra értékelt Bartók Béla Bagatelle-je, természetesen Chick Corea módon fűszerezve. 2014-ben közvetlenül a standard-ek után játszotta az #1 és a #2 darabot a sorozatból. Ugyancsak mindkét alkalommal hallottunk a Children’s Songs ciklusából (amely az ECM-nél lemezen is megjelent) több részletet, 2014-ben számszerint hatot a koncert végén a ráadások előtt.

A teljesség kedvéért 2014-ben a szünet után a Paco de Lucia emlékére írt „The Yellow Nimbus” szerzeményével kezdett, majd a közönség két vállalkozó kedvű és jegyváltásából következően helyzeti előnnyel bíró tagjával játszott négykezest. Ilyenre 1997-ből nem emlékszem, de mindenesetre elmondható, hogy az énekesek Bobby McFerrin, a zongoristák pedig Chick Corea koncerteken szerezhetnek maguknak maradandó emléket és sok irigyet.

A két fellépésen ismétlődő rész volt még a közönség megénekeltetése, természetesen két szólamban (jobb és baloldal a nézőtéren). Először a feladat kiosztása, majd gyakorlás és végül élesben kísérve Corea zongorajátékát.

1997-ben szerencsém volt, mert mögöttem egy sorral hátrább ült Bergendy István ismerőseivel, és így ebből az irányból biztosítva volt a zenei feladat pontos teljesítése.

2014-ben Corea saját 5 hangra írt művének bemutatásához kérte a közönség segítségét, amely a ráadás első száma volt, amit még a „Spain” követett a koncert zárásaként.

Elnézést kérek az olvasóktól, hogy ilyen kettős beszámolóval igyekeztem hiányos emlékeimet pótolni az 1997-es koncertről, de Corea esetében nem kétséges, hogy – hasonlóan a jó töltött káposztához – nincs csökkenés az élvezeti értékben az időről időre elővett különböző produkciókban, teljen el akár több évtized is az egyes szakaszok között.

A 2014-es koncert évében Chick Corea 73 éves volt, egy évvel később a „The Vigil” produkciójával a MüPa-ban lépett fel. Nincs kétségem abban, hogy fogjuk még őt látni-hallani Magyarországon, és nagyon remélem, hogy egy ízig-vérig jazztrióhoz lesz szerencsém/szerencsénk.


Vissza az összes cikkhez