Keresés

Világsztárok Magyarországon


Világsztárok Magyarországon – Al Jarreau a Márványteremben 2001. május 18-án – I. rész

A Bartók Rádió égisze alatt rendezett jazz tehetségkutató sorozatomban 2001 tavaszán a Garai Attila Jazz Ének Versenyt rendeztem meg. Ennek díszelnöke, a nemrég elhunyt Al Jarreau (1940-2017) volt. Attila volt az első névadó, aki még élt a verseny idején.

Történt ugyanis, hogy 2000 nyarának elején –közvetlenül a Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Verseny lezajlása után- Gonda János, a Jazztanszak nyugdíjas vezetője felhívott, hogy Garai Attila nagyon beteg! Érszűkület miatt már évekkel azelőtt amputálni kellett a lábát. Akkor pedig a szíve gyengélkedett. Szép gesztus lenne a részemről, ha róla nevezném el a következő versenyt. Nos, berzenkedtem az ellen, hogy élő személyről nevezzek el egy tehetségkutatót, ráadásul egyáltalán nem énekeseknek terveztem a 2001 tavaszi versenyt, de végül is ráálltam, mert Garai Attila volt apám egyik kedvenc jazz zongoristája, másrészt feleségem Gabi sok évvel azelőtt Attila felesége, Magda kolléganője volt. Attila és Magda kislányát, Glórikát kisgyermek kora óta ismerte. Így végül is belementem, hogy 2001 tavaszán a Garai Attila Ének Tehetségkutató legyen a Bartók Rádió IV. Nemzetközi Jazzversenye!


aj4-001.jpg


Persze annak is volt előzménye, hogy pont Al Jarreau-t választottam a zsűri díszelnökének… A legfontosabb szempont az volt, hogy feleségem Gabi kedvenc jazzénekese Al volt.


al-jarreau-best-of-al-jarreau.jpg


Előtte már kétszer láttuk őt élőben: Először 1996 júliusában a Bécsi Jazzfesztiválon az Operaházban (abban az évben jelent meg a „Best of Al Jarreau”, és annak európai turnéján járt a szomszédban…), majd 1998 júliusában a Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpadán.


Majd 2000 nyarán komoly harcok után (a menedzsmentje csak 50.000 US dollárért engedte volna… + Al is a „popzenekarával” akart jönni) sikerült szerződést kötni jóval kevesebb pénzért. A csalétek ezúttal is egy magyar felfedező volt, Les Czimber (Czimber László) alias Tarzan. Ezt a horgot már bekapta Al Jarreau és lecsendesítette a menedzsmentjét, mondván ő ezt meg akarja csinálni ennyi pénzért is!


Aztán 2000 nyarának vége felé az alábbi felhívást jelentettem meg:

A Magyar Rádió Rt. Bartók Adófőszerkesztőség Hangverseny Szerkesztősége 2001. január 19-i kezdettel tehetségkutatót indít 1971. január 1-e után született, önálló lemezzel nem rendelkező jazzénekesek részére.

A verseny névadója a 2001-ben 70. születésnapját ünneplő Garai Attila.

Az elődöntőkben (január 19., február 16., március 16., április 13.) három szabadon választott darabot kell előadni kb. 20 perc időtartamban (ebből egy  ballada, egy pedig szóló maximum 3-4 perc).

A 2001. május 18-i döntőt a Bartók Rádió három órás élőadás keretében közvetíti.

A résztvevőket az 1998 tavaszán megrendezett Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Verseny I. helyezettje, Oláh "Cumó" Árpád együttese (Hárs Viktor – bőgő, Kőfalvi Csaba – dob) kíséri.

A döntőbe jutó hat versenyzőt a szakmai zsűri (elnök: Bontovics Kati, alelnök: Winand Gábor, tagok: Borbély Mihály, Friedrich Károly, Tisza Bea) pontozással dönti el a négy elődöntő meghallgatása után.

Kérjük, hogy a versenyen indulni szándékozók a zenéjüket illusztráló, akár házilagos felvételt tartalmazó kazettát (szakmai előselejtezésre), egy igazolványképet és 5-6 mondatos szakmai önéletrajzukat  (programfüzetünkhöz) küldjék be 2000. október 31-ig az alábbi címre:

1800 Budapest Bartók Rádió Hangversenyszerkesztőség - Jazzverseny

Részletes tájékoztatást a szerkesztő (Maloschik Róbert), illetve munkatársa (Kollár Mária) ad. Telefon: 328-7026 és 328-7787.

Budapest, 2000. augusztus 22.


Aztán 2000. október 31-én lezárult a nevezés:

A tehetségkutatóra jelentkezett versenyzők (2000. november 1.)

Balássy Bernadette (1981) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Bánhidi Krisztián (1981) (Debrecen-Nyíregyháza) (Maróti Magdolna)

Bernáth Henriett (1972) (Gyöngyös-Dunakeszi) (Sík Olga)

Bisztricsány Beatrix (1975) (Budapest) (Főiskola+ -Garai Attila)

Bőcze Bernadett (1970)? (Budapest-Ráckeve) (Kósa Zsuzsa)

Burján Orsolya (1982) (Székesfehérvár) (Székesfehérvár-Pocsai Kriszta)

Czelvikker Csilla (1975) (Keszthely-Budapest)

Czingráber Eszter (1974) (Veszprém-Budapest) (Újpest-Munkácsi Bea)

Csadó Szilvia (1971) (Budapest) (Szalontai Ágnes)

Dobrik Petra (1973) (Miskolc)

Domján Anikó (1977) (Eger) (OSZK-Sík Olga)

Enyedi Sugárka (1976) (Paks-Szeged) (Postás–Lakatos Ági)

Fenyvesvölgyi Attila (1978) (Nyíregyháza-Budapest) (Kőbánya-Berki Tamás)

Gacsályi Ágnes (1979) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Hajagos Andrea (1980) (Budapest) (Csikós Zsófi)

Harcsa Veronika (1982) (Budapest-Budakalász) (Újpest-Munkácsi Bea)

Hodács János (1978) (Szeged) (Kőbánya-Berki Tamás)

Horváth Attila (1977) (Tatabánya-Hegyeshalom) (Postás-Hunyadi László)

Jäger Judit (1974) (Budapest) (Postás-Lakatos Ágnes)

Kánya Krisztina (1975) (Budapest) (Tordai Éva)

Király Martina (1971) (Budapest) (Főiskola-Garai Attila)

Kiss Szabolcs (1973-Pécs)

Kocsis Veronika (1978) (Szeged) (Kőbánya-Berki Tamás)

Konyecsni Enikő (1983) (Székesfehérvár-Szentendre-Pocsai Kriszta)

Kovács Balázs (1976) (Kisvárda) (OSZK-Garai Attila)

Kovács György (1976) (Kisvárda) (OSZK-Garai Attila)

Kovács Linda (1981) (Gyöngyös-Halmajugra) (Postás-Lakatos Ági)

Kovács Zsófia (1978) (Szeged) (Kőbánya-Berki Tamás)

Kövendi Zsuzsa (1978) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Kutzora Edina (1976) (Marcali-Budapest) (Kőbánya-Kósa Zsuzsa)

Lukács Eszter (1974) (Sopron-Budapest) (Kőbánya-Faith Ildikó)

Mujahid Zoltán (1979) (Karachi,Pakisztán-Budapest) (Székesfehérvár-Pély Barnabás)

Orbán Eszter (1974) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Pápai Laura (1978) (Kaposvár)

Pásztor Sámuel (1976) (Budapest-Dabas) (Kőbánya-Berki Tamás)

Peleskey Erzsébet (1979) (Mezőkaszony-Vámosatya) (Nyíregyháza-Maróti Magda)

Pete Zsófia (1980) (Székesfehérvár) (Postás-Hunyadi László)

Pély Barnabás (1975) (Budapest) (Főiskola+ -Berki Tamás)

Pokornyi Mercédesz (1975) (Budapest-Ecser) (Postás-Lakatos Ági)

Polák Terézia (1982) (Gyula-Okány) (Szeghalom-Kincses László)

Rádi Nóra (1978) (Miskolc-Magyarmecske)

Schmidt Borbála (1986) (Szeghalom) (Kincses László)

Szabados Gabriella (1982) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Szabó Margaréta (1979) (Budapest) (Postás-Lakatos Ági)

Szalai Szonja (1982) (Székesfehérvár) (Szfv-Pocsai Krisztina)

Szaplonczai Laura (1979) (Gyöngyös-Budapest) (Postás-Hunyadi László)

Szinai Boglárka (1979) (Budapest) (Dunaharaszti-Márton Ágnes)

Szolnoki Dóra (1980) (Budapest) (Újpest-Munkácsi Bea)

Sztankovits Katalin (1976) (Budapest) (Kőbánya-Berki Tamás)

Tolnai Klára (1978) (Gyöngyös) (Postás-Lakatos Ági)

Tóth István (1974) (Budapest) (Újpest-Munkácsi Bea)

Tóth Kata (1980) (Budapest-Dunaújváros) (Postás-Lakatos Ági)

Tóth Katalin (1978) (Budapest-Budaörs) (Postás-Lakatos Ági)

Urbán Orsolya (1975) (Budapest) (Főiskola-Berki Tamás)

Vassné Gacsályi Borbála (1976) (Debrecen)

Várkonyi Vera (1971) (Budapest) (Újpest-Munkácsi Bea)

+

Ukrajna:

Uhács Ivanna (1977) (Királyháza-Ungvár-Kárpátalja)

Románia:

Palatka Zsolt (1978) (Marosvásárhely-Erdély)

Jugoszlávia:

Boros Júlia (1972) (Újvidék-Vajdaság, Belgrád-Szerbia)

Szekeres Zsuzsa (1981) (Nagybecskerek-Vajdaság)

Verebes Rudolf (1976) (Szabadka-Vajdaság)


Aztán november 7-én a zsűri a beküldött demók meghallgatása után az alábbiakat jutatta az elődöntőkbe:

Balássy Bernadette (1981) (Budapest)

Bánhidi Krisztián (1981) (Debrecen-Nyíregyháza)

Enyedi Sugárka (1976) (Paks-Szeged)

Fenyvesvölgyi Attila (1978) (Nyíregyháza-Budapest)

Király Martina (1971) (Budapest)

Kovács Zsófia (1978) (Szeged)

Kutzora Edina (1976) (Marcali-Budapest)

Lukács Eszter (1974) (Sopron-Budapest)

Mujahid Zoltán (1979) (Karachi,Pakisztán-Budapest)

Pásztor Sámuel (1976) (Budapest-Dabas)

Pély Barnabás (1975) (Budapest)

Szinai Boglárka (1979) (Budapest)

Szolnoki Dóra (1980) (Budapest)

Sztankovits Katalin (1976) (Budapest)

Urbán Orsolya (1975) (Budapest)

+

Ukrajna:

Uhács Ivanna (1977) (Királyháza-Kárpátalja)

Románia:

Palatka Zsolt (1978) (Marosvásárhely-Erdély)

Jugoszlávia:

Boros Júlia (1972) (Újvidék-Vajdaság)

Szekeres Zsuzsa (1981) (Nagybecskerek-Vajdaság)

Verebes Rudolf (1976) (Szabadka-Vajdaság)


Aztán másnap elkészítettem a versenyzők beosztását az elődöntőkbe:

A Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató elődöntőinek beosztása (2000. november 8.)

2001. január 19.:

1. Bánhidi Krisztián (Nyíregyháza)

2. Kutzora Edina (Budapest)

3. Lukács Eszter (Sopron)

4. Király Martina (Budapest)

5. Fenyvesvölgyi Attila (Budapest)


2001. február 16.:

1. Mujahid Zoltán (Budapest)

2. Sztankovits Katalin (Budapest)

3. Szolnoki Dóra (Budapest)

4. Enyedi Sugárka (Szeged)

5. Szinai Boglárka (Budapest)


2001. március 16.:

1. Uhács Ivanna (Ungvár-Ukrajna)

2. Palatka Zsolt (Marosvásárhely-Románia)

3. Szekeres Zsuzsa (Nagybecskerek-Jugoszlávia)

4. Verebes Rudolf (Szabadka-Jugoszlávia)

5. Boros Júlia (Újvidék-Belgrád-Jugoszlávia)


2001. április 13.:

1. Pásztor Sámuel (Budapest)

2. Balássy Bernadette (Budapest)

3. Kovács Zsófia (Szeged)

4. Urbán Orsolya (Budapest)

5. Pély Barnabás (Budapest)


al-jarreau-hollywood-walk-of-fame.jpg


Aztán pár nappal a „betonba lépése” után az alábbi phoner-t készítettem vele:

Maloschik Róbert: Mr. Jarreau, először is engedje meg, hogy gratuláljak két legutóbbi „megdicsőüléséhez”…

Al Jarreau: Robert, what kind of glorifying do you think?

MR: Hát a Smooth Jazz Award-ra, meg a Hollywood Walk of Fame-re..

AJ: It’s a great honour for me.

MR: And that’s it?

AJ: That’s it because I think you wanna ask me about my Budapest visit.

M: You’re right, mert ez nem egy szokványos eset, még az Ön életében sem. Hisz május 18-án Ön lesz a Bartók Rádió IV. Nemzetközi Jazz Versenye, a Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató döntőjében a zsűri tiszteletbeli elnöke a Magyar Rádió Márványtermében és másnap, május 19-én fellép „A MATÁV bemutatja” zenei sorozat keretén belül megrendezendő Garai Attila Jazzének Gála programjában egy magyar ritmusszekcióval (Pege Aladár – bőgő, Balázs Elemér – dob), amit régi jó barátja, egyben felfedezője, az 1957 óta az Egyesült Államokban élő magyar származású jazz zongorista, Les Czimber vezet. Ezért először is Tarzanhoz fűződő barátságáról kérdezném.

AJ: Ha-ha-ha. Tarzan, vagyis Les…

M: Hogyan találkozott Les-szel? Úgy értem, hol és mikor?

AJ: Nos, úgy emlékszem, 1960 nyarán találkoztam először Les-szel. Akkor épp főiskolás voltam és a nyári szünetben hazamentem és ösztöndíj kiegészítésként egy sörgyárban dolgoztam. Aztán egyik este bementem szülővárosomban, Milwaukee-ban a Driftwood Lounge-ba, ahol ő zongorázott. Beszálltam hozzá néhány dalt énekelni, s ez mindkettőnknek nagyon tetszett. A mulató tulajdonosa pedig megkért, máskor is jöjjek vissza. Ezután kezdtünk Les és én együtt más helyeken is fellépni Milwaukee körül.

M: És hogyan jutott eszébe Kaliforniába menni?

AJ: Ez úgy 1965 körül történt. Ekkor már négy-öt éve együtt dolgoztam Les-szel Milwaukee-ban. A Driftwood tulajdonosa Abe Toader lement Kaliforniába, ahol Santa Clara városában nyitott egy jazzklubot, amit Mecca-nak nevezett el. Egyszer csak felhívott engem és Lest, gyertek le hozzám fiúk. És mi lementünk Santa Clara-ba és elkezdtünk játszani a Mecca-ban. Santa Clara egyébként úgy 35 mérföldre van San Francisco-tól.

M: Nagyon szívbe markoló volt, ahogy Ön megemlékezett Les-ről, amikor legutóbb Budapesten járt 1998-ban „smooth jazz” együttesével...

AJ: Igen, Les nagyon fontos személy az életemben. Én egy fiatal énekes voltam akkoriban és jazzt akartam énekelni. És Les már akkor is egy csodálatos jazz zongorista volt. Úgy értem, ő is fiatal volt még akkor, de nagyon sokra hivatott. És ahogy elkezdtünk játszani, Les azonnal meghívott a házukba. Zenéket játszott nekem és lemezeket adott, hogy otthon is legyen mit hallgatnom. És főleg olyan zenéket, amik mind inspiráltak engem arra, amivé később váltam. Nagyon fontos időszaka volt fiatal énekesként ez az életemnek. És az anyukája is nagyon kedves volt hozzám. Nagyon finomakat főzött. Azokat az ízeket még mindig itt érzem a számban. Nagyon különleges volt számomra a pörkölt és a paprikás krumpli (szinte tökéletesen ejti!).

M: És a jazzízeket, melyeket Tarzan táplált Önbe, már elfelejtette? Hisz az utóbbi 25 évben inkább crossover, aztán contemporary jazz, most pedig smooth jazz előadóként aposztrofálják Önt a kritikusok. És ezen tevékenységéért eddig öt Grammy-díjat is kapott. Félve teszem fel ezek után a következő kérdést. Igaz az a hír, hogy egy akusztikus jazzalbumot tervez Tarzannal?

AJ: Tarzan és én, Les, vagyis László Czimber beszélgettünk róla, hogy kellene együtt készítenünk egy akusztikus jazzlemezt. Nagy ötlet. De az utóbbi időben több ember is megkeresett hasonló ötlettel azok közül, akikkel az 1960-as években játszottam. Például George Duke is. De szóba került egy olyan album is, hogy mindegyik felvételen más zongorista játszik. Chick Corea-val már beszéltem erről, de vannak még más ötleteim is.

M: Büszke vagyok magamra, hogy rá tudtam beszélni erre a budapesti útra. No meg arra is, hogy 30 év után egy egész estét betöltő teljesen akusztikus jazzkoncertet adjon.

AJ: Pont jó időben jelentkezett nálam ezzel az ötlettel. Csak ez és természetesen Les az oka annak, hogy elvállaltam ezt a felkérést, hisz szeretnék tisztelegni előtte a szülőhazájában. Persze a zsűrielnökösködést egy kicsit nehezebben emésztettem meg, hisz ilyent még soha sem vállaltam.

M: Nagyon érdekelne az is, egyáltalán mikor marad ideje komponálásra és főleg jól ismert dallamokhoz szövegírásra? Repülőgépeken, vagy szállodai szobákban dolgozik ezeken?

AJ: Többnyire az autómban van erre időm, amikor az országúton megyek a bevásárlóközpont felé. Mindenütt tudok dolgozni. Sokszor, amikor ezen jár az eszem, akkor szinte nem is észlelem a körülöttem zajló forgatagot. Rájöttem, olyankor száll meg leginkább a szövegírói ihlet, ha éppen elfoglalom magam valamivel. Ha vezetek, ha bevásárolok, vagy akár épp füvet nyírok az udvarban. Úgy tudnám megfogalmazni, az a legjobb idő számomra a szövegírásra, amikor rutinból csinálom a dolgokat, így az agyamnak hatalmas szabad kapacitása áll rendelkezésemre. Ilyenkor vagyok leginkább nyitott a szövegírásra.

M: Hallott-e valaha magyar jazzmuzsikusról Tarzanon kívül?

AJ: Nos, tudja olyan távol élek Önöktől, hogy semmi kapcsolatom az ottani jazz-zel, semmi rálátásom nincs a magyar jazzéletre. Természetesen én a legjobban Lest ismerem, az amerikaiak pedig Gábort…

M: Szabó Gábort…

AJ: Igen őt, mert ő itt élt és nagyon sokat játszott amerikai jazzmuzsikusokkal. Lehet, hogy ismerek mást is, de már elfelejtettem a nevét.

M: Thank you for the interview Mr. Jarreau.

AJ: Én köszönöm a lehetőséget Róbert és intézkedem, hogy minden rendben legyen. Nagyon jól éreztem magam a múltkor is Magyarországon. A koncert utáni napon megtekintettem az Önök fővárosát, amely egy gyönyörűséges régi európai város. Nagy öröm számomra, hogy ismét ellátogathatok Önökhöz és játszhatok a nagyon lelkes magyar közönségnek.

M: Rendben. És ne felejtse, várni fogom Önt a repülőtéren.

AJ: Right. And thank you for the interview Robert. Most jut eszembe, a koncert programját még nem is egyeztettem Önnel. Mit szeretne hallani tőlem?

MR: Nekem csak három kívánságom van.

AJ: Hallgatom, és már jegyzem is. Épp a napokban ugrom le Les-hez összeállítani a repertoárt, meg hogy átvegyük a dalokat.

MR: Tehát először is a „My Foolish Heart”, mert a döntőben a gyerekeknek az a kötelező darab és ezt kellene énekelni duettben a verseny I. helyezettjével.

AJ: OK! És mi a másik kettő?

MR: A „Spain”, mert az a feleségem kedvence…

AJ: Ha-ha-ha. Ez nagyon jó…

MR: A harmadik pedig a „Take Five” lenne, mert azt az Ön budapesti útimarsallja, Kaszás Ferenc és a közönség is egyaránt „kajolja”.

AJ: És magának nincs semmi kedvence tőlem?

MR: Én az összes lemezét szeretem, így nem igen tudnék választani. Én beérem annyival, ha ezt a három kívánságomat teljesíti. A Tarzan úgyis rá fogja még beszélni Önt egy Bill Evans darabra és szerintem a „Someday My Prince Will Come”-ra is. Úgyhogy mára ennyi. Bye-bye.

AJ: Azért én is tartogatok egy-két meglepetést Önnek. I’ll see you soon. Bye-bye.


Aztán egyszer csak május elején felhívott a Magyar Rádió 2. stúdiójában… (A telefonközpontos kisasszony elmondta, hogy előző nap este 10-kor is hívott már –időeltolódásilag náluk LA-ben déli 1 óra volt-, s csodálkozott, hogy én nem vagyok bent… A másnapi stúdióbeosztót nézve a hölgy mondta neki, hogy CET –Central European Time- szerint kedden délután kettőtől (náluk hajnali öt!) vagyok stúdióban este 9-ig (náluk dél!). Erre Al azt mondta a hölgynek (Jesus Christ, én akkor szoktam felébredni!). A hölgy azt mondta neki, akkor keljen fel egy fél órával előbb! És megtette:

AJ: Al Jarreau’s calling Mr. Robert Maloschik.

MR: Hi Al. How ya doin’, man?

AJ: Csak meg akartam kérdezni, hogy áll a jegyeladás, mert mi már nagyon izgatottak vagyunk Leslie-vel...

MR: Semmi probléma, az összes jegy elkelt már április végén.

AJ: Ez fantasztikus. És az emberek tudják, hogy direkt a maga kérésére 30 év után most először fogok egész estés akusztikus jazzkoncertet adni?

MR: Az utóbbi hónapokban ezt az írott sajtóban többször is publikáltam, de a rádióriportokban és a velem készített TV-interjúkban is kihangsúlyoztam, mert nagyon büszke vagyok, hogy erre rá tudtam beszélni Önt. No meg arra is, hogy elvállalja a Magyar Rádió Rt. IV. Nemzetközi Jazzversenye, a Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató döntőjében a zsűri díszelnöki posztját.

AJ: Talán emlékszik, ebbe mentem bele nehezebben, hisz ilyent még soha sem vállaltam. Erről jut eszembe, feltűnt egy-két tehetség az elődöntőkben? Gondolom, a zsűri a legjobbakat juttatta be a döntőbe...

MR: A hat versenyző közül néggyel én is egyet értettem, de kettő helyett mást szavaztam volna be. De hát ez az ő kompetenciájuk.

AJ: Jól feladta a leckét Tarzannak programunk összeállításával, de mivel az Ön feleségének a „Spain” a kedvence, ezért mondtam neki, hogy ez kötelező darab, így kénytelen volt hosszú napokon át törni a fejét az akusztikus változaton. A „My Foolish Heart”-tal nem volt semmi probléma, hisz azt már 1962-ben is énekeltem vele. És ahogy azt megígértem Önnek, tartogatok két meglepetés számot is. Remélem, tetszeni fog. Úgy másfél órát fogunk játszani, annyi ugye elég lesz? Május 5-én még elmegyek New Orleans-ba, de utána teljes gőzzel erre a budapesti fellépésre készülünk.

(Ha valaki még nem tudná –igaz, most meg már hiába is tudja meg-,  „A MATÁV bemutatja” sorozat keretében 2001. május 19-én, szombaton 19 órai kezdettel a Budapest Kongresszusi Központban Garai Attila Jazzének Gála lesz, ahol fellép a verseny névadója, a verseny első helyezettje, valamint a zsűri énekes tagjai, sorrendben: Tisza Bea, Winand Gábor és az elnöknő, Bontovics Kati. Őket a Cumó Trió fogja kísérni, vagyis Oláh „Cumó” Árpád – zongora, Hárs Viktor – bőgő, Kőfalvi Csaba – dob. A gálaest második felében lép fel a zene történetének egyetlen olyan énekese, aki négy különböző műfaj legrangosabb díját is begyűjtötte. Al Jarreau az utóbbi negyedszázadban öt Grammy-díjat kapott jazz-, pop- és rhythm&blues kategóriákban, az idén márciusban pedig Smooth Jazz Award-dal tüntették ki Chicago-ban. Mindezt mintegy megkoronázva március 6-án a legnagyobb sztárok lábnyomát őrző Hollywood Walk of Fame-en örökítették meg –az egyébként pszichológusi doktorátussal bíró- Al Jarreau „lenyomatát”. Tehát a gálaest második részében ő énekel majd egykori „felfedezője”, a magyar származású amerikai zongorista Les Czimber, alias Tarzan kíséretével. A ritmusszekciót pedig két Budapesten élő magyar, a bőgős Pege Aladár és a dobos Balázs Elemér alkotja.)


Aztán 2001. május 17-én megérkezett Al Jarreau Ferihegyre, ahonnan Kaszás Ferivel egyből a Kempinskibe vittük. Kérte, hogy hadd pihenhessen egy pár órát, de este 10-től már próbálni akar… Bementem a Rádióba és felhívtam Pege Aladárt, valamint Balázs Elemért. Ali nem nagyon értette, erre miért van szükség, mikor az eredeti tervben az szerepelt, hogy pénteken délelőtt 10-től lesz a próba a Márványteremben. De hát nem volt más választása…. Csütörtökön este már háromnegyed 10-kor megjelent Al Kaszás Ferivel a 6. stúdióban. Először elmondta, hogy ő hogyan képzeli az egészet, majd kiosztotta a kottákat! Fekete mackóban volt és a megszokott fekete sapka volt a fején. Nagyon laza fickónak tűnt… Hozta magával segédjét, Kayote-t is, aki kb. félóránként megitatott vele egy jóadag kávét… Végül is Ali nagy bosszússágára, csak éjjel fél kettőkor végeztek!


Aztán másnap május 18-án délelőtt 10 órakor már a Márványteremben volt a következő próba. Ide már lejött Perédi Márta, a Bartók Rádió akkori főszerkesztő-helyettese is. Szegény Márti halálra rémülte magát, mikor Pege elkezdett kötözködni, hogy minek ezeket a standardeket ennyit próbálni, mikor ő ezeket már ezerszer játszotta életében. Persze mindezt magyarul mondta. Erre megkérdezte Al: „Mit mond?”. Én azt válaszoltam: „He’s crazy”, majd Kaszás Feri mondta neki: „Aladár kifogásolja, hogy ilyen sokat próbáltok…”. Erre Al odalépett Alihoz, átölelte és azt mondta neki: „Aladar, you’re the greatest bass player of the World! But we must rehearse…”

Próba után Feri visszavitte „refresh”-elni Al-t a szállodába, mert 3 órakor a Kárpátia étteremben kezdődött a nemzetközi sajtótájékoztató.


aj5-001.jpg


Utána ismét vissza a Kempinskibe, majd Kaszás Feri fél hétre már hozta is vissza Jarreau-t a Márványterem melletti VIP szobába, ahol bemutattuk Al-t a döntőbe jutott versenyzőknek, a zsűrinek, plusz Dr. Alföldy-Boruss Istvánnak (Bartók Rádió főszerkesztő) és Perédi Mártának (Bartók Rádió főszerkesztő-helyettes), akik ragaszkodtak hozzá, hogy ők is ott lehessenek a sorsolásnál, a döntőn, a zsűri pontozásnál és az eredményhirdetésnél. Sőt, a főszerkesztő ragaszkodott ahhoz is, hogy mondhasson pár mondatot a Márványterem közönségének… Előtte azonban még Al Jarreau ragaszkodott hozzá, hogy ő húzhassa ki a versenyzők nevét egy szatyorból, mert a nagy izgalomban a titkárnőm elfelejtette lehozni a szobából a sorsolásra tervezett műanyag zacskót…


Aztán a 2001. május 18-án 19.00 órakor kezdődött Bartók Rádió élőadásban a műsorvezető Neltz János elsőként a verseny névadóját, Garai Attilát hívta be a Márványterembe. 20 másodperces dübörgő taps és huhogás! Aztán jöttek a többiek is: Borbély Mihály (aki mind a négy zsűrinek tagja volt!), Friedrich Károly a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszékének tanára, az énekes zsűritagok közül Tisza Bea és Winand Gábor az a Garai Attila növendék, aki a legnagyobb ívű pályát futották be, a zsűri elnöke pedig Bontovics Kati.

Ezután szólította be János a zsűri díszelnökét, Al Jarreau-t. Ekkor felrobbant a terem! 40 másodperces „standing ovation” volt, huhogással és vastapssal. És csak azért 40 másodperces, mert akkor Al Jarreau szinte tökéletes magyarsággal azt mondta: „Köszönöm, köszönöm!”

Neltz elsőre Kaszás Ferenc közreműködésével azt kérdezte Jarreau-tól: „Miért vállalta ezt a zsűri elnökséget?” Erre Al nagyra tágult csodálkozó szemekkel azt válaszolta: „Oh! I don’t know!”. A közönség jót nevetett ezen… Majd énekelve dicsőítette Laszlo Czimber-t, aki felfedezte őt és pályafutásának kezdeti éveiben mintegy 5 éven keresztül kísérte őt zongorán. A mintegy félperces showműsor ismételten kacagásra és tapsviharra ragadtatta a nézősereget. Utána komolyra fordította a szót és egy négyperces „szpícs”-ben elmondta, hogy mivel bátorította a versenyzőket az öltözőben. Utána még Les Czimber-t is megszólaltatta János, majd jött a főszerkesztő megnyitó beszéde, majd Neltz átadta a mikrofont és a szót Pocsai Krisztinának, azt est háziasszonyának. Aki aztán elmondta, hogy a 6 döntőbe jutott versenyzőnek egy kötelező (Victor Young-Ned Washington „My Foolish Heart”) és egy szabadon választott darabot kell előadni!


Vissza az összes cikkhez