Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Verseny- Elődöntő a Budapest Jazz Clubban január 29-én
Mind a hallgatóság, mind a résztvevő versenyzők részéről nagy várakozás előzte meg az elődöntőt. A levegő szinte szikrázott a feszültségtől a BJC-ben vasárnap délután. Akik eljöttek, bizonyosan nem bánták meg, mert ennyi tehetséges fiatal dobost egy műsorban még nem igen volt részünk látni és hallani.
Az előzsűrizésre 27 (!) demo érkezett, a zsűri ezekből választotta ki előzőleg azt az eredetileg 11 versenyzőt, akik bejutottak az elődöntőbe. Azért 11-et, mert a tizedik helyen holtverseny volt. De végül is csak tíz versenyző futott neki a megmérettetésnek, mert szegény Centgraf Benjámint az orvos nem engedte elindulni ínhüvely gyulladása miatt.
A bájos műsorközlő (Julika, a BJC PR-osa) elmondta, hogy második alkalommal rendez a BJC tehetségkutatót, mert korábban a Balogh Csibe Jenő Jazz Zongorista Tehetségkutatót is itt rendezték. Jávori Vilmos halálának ötödik évfordulója tiszteletére került sor a dobosok versenyére és méltatta a kitűnő előadóművész és nagyra becsült pedagógus munkásságát. Bemutatta a zsűri tagjait: Bóna Lászlót, a BJC-től (aki tíz éve még maga is dobolt), Jávori Dávidot a névadó fiát, aki még együtt muzsikált az édesapja "Sound Masin" együttesében; Kaszás Péter dob művészt, (aki Al Di Meola-val turnézott a közelmúltban; a zsűri társelnökét, Kőszegi Imrét, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének nyugalmazott dob professzorát, végül a zsűri elnökét, Malosik Róbertet, aki a Bartók Rádió jazz főszerkesztőjeként már több tehetségkutató versenyt rendezett, manapság pedig a www.jazzma.hu internetes újság főszerkesztője.
A műsorközlő még köszönetet mondott a fellépő dobosok tanárainak, akik növendékeiket bátorították és felkészítették a versenyre.
A versenyzőket Cseke Gábor zongorán és keyboard-on, Egri János bőgőn vagy basszusgitáron kísérte, nem kis feladatot vállalva magára, amit a verseny végén a zsűri elnöke tisztelettel megköszönt.
Minden versenyzőnek maximum húsz perc állt rendelkezésére, ezalatt egy hazai dobos szerzeménye kötelező feladat volt, egy szabadon választott szerzeményt kellett eljátszani, valamint egy dobszólót kellett előadnia.
A kezdés előtti percekben kisorsolták a sorrendet. Öt-öt dobos produkciója között egy húsz perces szünet volt.
Az első versenyző a tizenkilenc éves, székesfehérvári Szabó Dániel Ferenc volt Ő Födő Sándor: "Bú bele bá" című szerzeményét, majd egy John Scofield darabot (Did It) és végül egy dobszólót adott elő. Egyébként két dobfelszerelés állt rendelkezésre, az egyik a jazz-es hangzásra, a másik a funkys-fusion-ös zúzásokra szolgált és tetszés szerint igénybe vehetők voltak.
Másodiknak a huszonkét éves Krecsmáry Zsolt következett Nagykovácsiból. Tanára Solti János. A Sárik Péter triótól a "Don Camilo"-t, Berdisz Tamás szerzeményét latinos lüktetéssel, majd egy dobszólót és végül egy Herbie Hancock szerzeményt (Actual Proof) adott elő tempós rockos ritmussal.
Harmadiknak a huszonhárom éves Csízi László, a szlovákiai Nyustya-ból. lépett a dobok mögé. Tanárai Berdisz Tamás és Jeszenszky György. Ő dob szólóval indított, majd Németh Ferenc "A Night" című szerzeményét, végül John Coltrane "Moment’s Notice"-át adta elő szép sikerrel.
A negyedik versenyző, a mindössze tizennégy éves budaörsi Gerendás Dániel volt (Gerendás Péter fia). Tanára Banai Szilárd. Egy Szendőfi Péter szerzeményt funky ritmusban, egy dobszólót és a "Softly as in a Morning Sunrise"-ot adta elő korát meghazudtoló érettséggel.
Az ötös számot a huszonegy éves Laskay Péter, szárligeti születésű tatabányai versenyző húzta. Tanárai: Berdisz Tamás és Jeszenszky György. Ő egy dobszólóval indított, majd a már korábban hallott Berdisz szerzeményt, a "Don Camilo"-t és a "Softly as in a Morning Sunsrise"-ot játszotta el ragyogó feeling-gel, a két remek kísérőjével, Cseke Gáborral és Egri Jánossal, akik minden versenyzőre nagyon odafigyeltek és minden módon segítették őket.
Szünet után a hatos szám a huszonkét éves Szegény István hódmezővásárhelyi születésű szegedi versenyzőnek jutott, aki Szegeden klasszikus zenei tanulmányokat folytat, tanára Somorjai Péter.. Először Michel Petrucciani "Looking Up" című funkys szerzeményét, egy seprűvel induló, majd verőre váltó dobszólót és végül Szendőfi Péter szerzeményét, a "Chili Spiced Mango"-t játszotta el.
Hetedikként a sokunk által jól ismert és még csak 14 éves rév-komáromi Hodek Dávid ült a dobok mögé. Őt egy darabig a verseny névadója Jávori Vilmos is tanította. Egy Thelonious Monk standard-del (Rhythm-A-Ning) indított, szinte együtt lélegzett a kísérőivel, nagy biztonsággal játszott. Utána egy technikailag is kiérlelt dobszólót produkált. Majd eljátszotta a sok versenyző által preferált kötelezőt, a Berdisz szerzeményt, a "Don Camilo"-t. Nagy közönségsikert aratva.
A nyolcas számot a huszonhét éves mezőtúri Nyírő Áron húzta. Jávori Vilmos őt is öt évig tanította, de Szendőfi Péter és Baló István is voltak tanárai Székesfehérváron. A "változatosság kedvéért" ő is a Berdisz szerzeménnyel, a "Don Camilo"-val indított. Majd egy olyan technikai fölénnyel előadott dobszóló következett, Billy Cobham stílusában, amivel igencsak meglepett mindenkit. Ezután Borlai Gergő "Dance For Alan" című szerzeményét adta elő hajszál pontos kiállásokkal, szóló részekkel, megérdemelt sikert aratva.
A kilences szám a huszonkilenc éves rév-komáromi Benkó Ákosnak jutott. (kicsit el is keserítette őt a késői időpont, mint előzetesen elmondta.) De a produkciója alapján nem volt oka kesergésre. Ő idén végzi a "Master fokot" a Jazz Tanszéken. Tanárai Bányai Lajos, Kőszegi Imre, Baló István, Berdisz Tamás és Mohai András voltak. Dobszólóval kezdte, aminek a "When I Wish a Lullabye" címet adta. Majd a "Nardis" című standard-et játszotta nagy érzékenységgel, empátiával a kollégák irányába. Végül Balázs Elemér "Around the World" című szerzeményét adta elő széles dinamikával, kifinomult ritmus képletekkel, lenyűgöző biztonsággal, profi színvonalon, nagy tapsot, aratva a közönség soraiban.
Az utolsó, a tízes szám Fekete János budapesti versenyzőnek jutott (Fekete István jazztrombitás fia). Már a megjelenése, a félre csapott sapkája is utalt a később kiderült tulajdonságára, hogy a beatbox-nak is nagy mestere. Tanárai Sramkó János, Jeszenszky György, Fekete Gábor és Fekete István voltak. Ő Sramkó János "New Morning" című szerzeményével indított, majd Miles Davis "Tutu" című darabját játszotta el (keyboard és basszusgitár kísérettel). Végül pedig a dobszóló következett, amit szájdobolással, effektekkel indított és finoman csúszott át a dobokra, különösen az ifjabb korosztály körében aratott nagy sikert.
Húszpercnyi szünet után, amit a zsűri pontjainak összegezésére és nehéz döntésének meghozatalára fordítottak, "felszállhatott a fehér füst", megkezdődhetett a várva várt eredményhirdetés. Színpadra lépett a műsorközlő Julika és a zsűri elnöke, Maloschik Róbert, aki először is elismerve a két kitűnő muzsikus teljesítményét a verseny folyamán, Cseke Gábort és Egri Jánost hirdette ki győztesnek, nagy derültséget keltve. Azután komolyra fordítva a szót elmondta, hogy mindhárom szlovákiai magyar versenyző és két hazai versenyző jutott be a döntőbe és ismertette a neveket abc-sorrendben: Benkó Ákos, Csízi László, Hodek Dávid, Laskay Péter, Nyírő Áron.
Ezután a zsűri elnöke köszönetet mondott a verseny szponzorainak, akik hozzájárultak a versenyzők díjazásához.. Julika még elmondta, hogy azoknak a versenyzőknek sincs okuk az elkeseredésre, akik most nem jutottak a döntőbe, mert minden versenyző magas színvonalú, kidolgozott produkciót adott elő és csak hajszálnyi pontszámok döntöttek a bejutottak mellett. Végül minden kedves résztvevőt és vendéget meginvitált a verseny február 26-i döntőjére, ami szintén a BJC-ben lesz.
