Nem új klubot nyitottunk, hanem az iF történetét írjuk tovább

Beszélgetés Horváth Zsolttal, az iF Jazz Café társtulajdonosával, művészeti vezetőjével és az iF Kulturális és Művészeti Alapítvány elnökével.

Az iF Jazz Café közel két évtizede része a budapesti jazzéletnek. A Ráday utcai klub 2026. július 1-jén új tulajdonosi háttérrel, megújult térrel és részben újragondolt működéssel nyitotta meg ismét a kapuit. Az új csapat célja nem az iF múltjának felülírása, hanem annak továbbvitele: megőrizni a klub közvetlenségét, az élő jazz közelségét és a generációk találkozását, miközben egy mai, hosszú távon is működő budapesti helyet építenek.

Mikor nyitották újra az iF Jazz Cafét, és milyen elképzeléssel vágtak bele?

2026. július 1-jén nyitottunk újra. Mi ezt inkább az iF következő fejezetének tekintjük, mint teljes újrakezdésnek.

Az iF 2007 óta van jelen a budapesti jazzéletben. Hoffmann György, Hofi annak idején olyan helyet hozott létre, ahol a zene és a minőség mellett a közösség is fontos volt, és ahol az ismert jazzmuzsikusok mellett fiatal zenészek, egyetemisták és konzervatóriumi növendékek is lehetőséget kaptak.

Ebből az alapgondolatból nagyon sok minden ma is érvényes.

Közben persze a helynek is változnia kellett. Megújítottuk a belső teret, újragondoltuk a vendéglátást, a kommunikációt és részben a programszervezést is. Nem múzeumként szeretnénk megőrizni az iF-et, hanem élő klubként továbbvinni.

A koncepciónkat három egyszerű szóval szoktuk összefoglalni: Bár. Bisztró. Koncertek.

Az iF továbbra is elsősorban jazzklub, de szeretnénk, ha azon túl is jó hely lenne, és nem kizárólag abban a két órában lenne érdekes, amikor koncert zajlik. Legyen jó beülni ide vacsorázni, találkozni valakivel, meginni egy pohár bort vagy koktélt, és akár úgy találkozni egy kiváló koncerttel, hogy az ember eredetileg nem is kifejezetten jazzprogramra érkezett.

Szerintem a jazz közönségét nemcsak megtartani kell, hanem folyamatosan bővíteni is. Ehhez pedig az is kell, hogy olyan emberek is beléphessenek ebbe a világba, akik még nem feltétlenül ismerik.

Mi történt tulajdonosi szempontból?

Az iF új tulajdonosi körrel és megújult csapattal működik tovább.

Számunkra az volt fontos, hogy ne egyszerűen egy vendéglátóhelyet vegyünk át, hanem tisztelettel nyúljunk egy olyan klubhoz, amelynek saját története, közönsége és neve van a magyar jazzéletben.

Nem valami teljesen mást akarunk csinálni az iF helyén, hanem az iF történetét szeretnénk továbbírni.

Éppen ezért fontos volt számunkra, hogy az iF név és a jazz maradjon a középpontban, miközben olyan alapokat teremtünk, amelyek hosszú távon is biztosítják a hely működését.

Az iF korábban arról is híres volt, hogy gyakorlatilag minden este szólt benne a jazz. Mire számíthat most a közönség?

Ez valóban nagyon fontos része a klub történetének. Hosszú időn keresztül szinte az év minden napján volt koncert az iF-ben, és ez erősen hozzátartozott a hely karakteréhez.

Ezt a zenei jelenlétet szeretnénk megtartani, de most valamivel tagoltabb programstruktúrában gondolkodunk.

Jelenleg elsősorban szerdától vasárnapig lehet nálunk élőzenére számítani. A csütörtök, péntek és szombat jelenti a program gerincét, ezeken az estéken jellemzően már ismert előadókat és formációkat hívunk. A szerdáknak és bizonyos vasárnapoknak pedig valamivel szabadabb karaktert szeretnénk adni.

Még mindig az újranyitás első időszakát éljük. Sok korábbi vendégünk is csak most fedezi fel újra, hogy az iF működik, miközben szeretnénk új közönséget is megszólítani.

Arra törekszünk, hogy ha valaki az iF-re gondol, továbbra is egy olyan hely jusson eszébe, ahol estéről estére minőségi élő jazzt hallhat.

Kik léptek fel az újranyitás óta?

Július 1-je óta már közel harminc koncertünk volt, és nagyon örülünk annak, hogy ilyen rövid idő alatt sok kiváló muzsikus megfordult nálunk.

A teljesség igénye nélkül játszott nálunk Gyárfás István, Balázs Elemér, Egri János, Gáspár Károly, Pecek Lakatos Krisztián, Roby Lakatos, Halper László, Kalmár Zoltán, Szalay Gábor és Pintér Péter, valamint nagy örömünkre Tony Lakatos és Tim Ries is fellépett az iF-ben.

Sok olyan zenész tért vissza, aki korábban is szorosan kötődött a klubhoz, közben pedig olyan előadók és formációk is megjelentek, akik korábban ritkábban, vagy egyáltalán nem játszottak itt.

Hosszabb távon annak örülnénk igazán, ha a közönség nemcsak egy-egy konkrét névre érkezne, hanem idővel abban is megbízna, hogy érdemes megnézni, mi történik aznap este az iF-ben.

Egy jó jazzklub szerintem ettől lesz több egyszerű koncerthelyszínnél: találkozási ponttá válik.

Csak a bejáratott előadókra építenek, vagy a fiatal zenészeknek is lesz helyük az iF-ben?

Ez nagyon fontos része annak, amit szeretnénk csinálni, és ahogy korábban említettem, valójában az iF eredeti gondolatának is része volt.

Ha minden klub kizárólag olyan produkciókat hív meg, amelyek mögött már biztos közönség áll, akkor előbb-utóbb felmerül a kérdés: hol válik a következő generáció olyan előadóvá, amely néhány év múlva már maga is közönséget tud építeni? Ehhez valódi színpad kell, valódi hallgatóság és valódi koncerthelyzet.

Ezért szeretnénk több lehetőséget biztosítani fiatal zenészeknek, új formációknak és kevésbé ismert produkcióknak.

Ugyanakkor ezt nem szeretnénk egyetlen, a fiatalok számára kijelölt nap keretei közé szorítani. Sokkal természetesebbnek tartjuk, ha az iF-ben különböző generációk vannak jelen egymás mellett. Egy fiatal zenész is játszhat ugyanazon a színpadon, ahol előtte, vagy utána a magyar jazz meghatározó szereplői lépnek fel.

Ez szerintem sokkal többet jelent egy külön kategóriánál.

Nagyon jó lenne, ha néhány év múlva olyan zenészekről, akik ma még a pályájuk elején járnak, elmondhatnánk, hogy az első fontos klubkoncertjeik között ott volt az iF is.

Ebben idővel az iF Kulturális és Művészeti Alapítványnak is szeretnénk szerepet adni, akár olyan kulturális és tehetséggondozó kezdeményezésekkel, amelyek túlmutatnak az esti koncertszervezésen.

Ön az iF művészeti vezetője is. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A megnevezés talán komolyabban hangzik, mint amilyen ez a hétköznapokban.

A gyakorlatban elsősorban azt jelenti, hogy én is részt veszek a program kialakításában, a zenészekkel való kapcsolattartásban és abban, hogy milyen irányokat próbálunk idővel erősíteni.

Ebben nagyon sokat számít azoknak a zenészeknek, szakmai partnereknek és barátoknak a véleménye is, akik nálam sokkal régebb óta és sokkal mélyebben ismerik a magyar jazzéletet.

Nem gondolom, hogy egy klub programját egyetlen ember ízlésére kellene felépíteni.

Inkább azt szeretném, hogy idővel természetesen alakuljon ki egy felismerhető, de nyitott karakter. Legyenek nálunk a magyar jazz jól ismert szereplői, legyen helyük a fiataloknak, ahogy erről már beszéltünk, és időnként férjen bele valami olyan is, amit elsőre talán nehezebb kategorizálni.

Én magam is gitározom, szaxofonozom, de nem klasszikus zenészi pályáról érkezem. Műszaki területen dolgoztam, energetikát tanultam; a zene pedig mindig nagyon fontos része volt az életemnek.

Ezért ezt a szerepet én is valamennyire tanulási folyamatként élem meg. Szeretném jól megismerni azt a közeget, amelynek része az iF, és úgy alakítani a klub programját, hogy a zenészek és a közönség is szívesen legyen jelen benne.

Milyen iF-et szeretnének látni néhány év múlva?

Olyat, amely egyszerre őrzi meg mindazt, amiért az emberek megszerették, miközben egyértelműen a jelenhez szól.

A jazznek szüksége van az ilyen intim terekre. Olyan klubokra, ahol a közönség néhány méterre ül a zenésztől, ahol koncert után még lehet beszélgetni, ahol muzsikus és közönség ugyanabban a térben marad, és ahol akár új zenei találkozások is megszülethetnek.

Ezt egy nagy koncertterem, vagy fesztivál nem tudja ugyanúgy megadni.

Közben szeretnénk, ha az iF nemcsak azokhoz szólna, akik már most jazzrajongók.

Ha valaki azért tér be, mert vacsorázni szeretne, találkozik valakivel, vagy egyszerűen megtetszik neki a hely, aztán egyszer csak ott találja magát három méterre a színpadtól egy fantasztikus koncert közepén, annak ugyanúgy örülünk.

Lehet, hogy számára ez lesz az első jazzkoncert.

És lehet, hogy legközelebb már kifejezetten ezért jön vissza.

Hosszabb távon nekem ez lenne az igazán jó iF: egy olyan klub, ahová a zenészek örömmel térnek vissza játszani, a közönség pedig akkor is szívesen betér, ha nem feltétlenül ismeri előre az aznapi fellépőt.

Ha mindez kialakul, akkor elmondhatjuk, hogy az iF nem egyszerűen újranyitott, hanem valóban folytatódik a története.