Exkluzív interjú Laszlo Gardony (Gárdonyi László)-val

Gárdonyi Lacival (1956. július 3.) konzis korában az 1970-es évek második felében ismerkedtem össze és azóta is jóban vagyunk. 1995. augusztus 2-án a 6. stúdióban léptettem fel először Berklee-s tanár társával, a gitáros Garrison Fewell-lel. Majd 1996. augusztus 21-én a Márványteremben Tony Lakatossal duóban. Legutóbb pedig 2009. március 20-án. Ez utóbbi duplán is emlékezetes: egyrészt basszusgitáros fiával, Áronnal játszott duóban, másrészt az volt a Jazz a Márványteremben sorozatom utolsó koncertje…

1) 31 éve élsz Bostonban és 27 éve tanítasz. Ez az idei tanév milyen volt az eddigiekhez viszonyítva?

Ezalatt a 27 év alatt a Berklee természetesen sokat változott. Én főleg előadóművésznek készülő diáokat taníok, és a nagy része a diákjaimnak végzősök vagy közel végzős hallgatók. A munkám zongoratanítás, indviduális diákoknak - így a nagy változások a Berklee kurrikulumában, összetételében nincsenek nagy befolyással a munkámra. Voltak kitünő diákjaim és voltak olyanok is, akik sok segítségre szorultak.

2) Az elmúlt negyedszázadban voltak magyar tanítványaid is?

Az első magyar diákom Kanadából volt, Árvai Feri, akit nagymamája tanított magyarra (szülei angolul beszéltek). Így azok az órak ízes magyarsággal voltak fűszerezve. Oláh Tzumo Árpi első 5-hetes nyári szemeszterében velem tanult. (Én szereztem neki az ösztöndíjat a Berklee-re, a Füsti Emlékverseny megnyerésének díjaként.) Mások is voltak egy-két szemeszterre. Néhány magyar diákot a performance program keretén belül segítettem felkészülni kötelező diák koncertjeikre (Kozma Kata) vagy vizsgáztattam a jazz combojukat (Juhász Márton, Alan Benzie-vel).

3) Egyáltalán nyomon tudod követni a Berklee-n végzett tanítványaid sorsát?

Természetesen. Sok régi diákommal tartom a kapcsolatot. Amina Figarova, Chihiro Yamanaka mindketten világhírű előadóművészek, zeneszerzők. Cornelius Kreusch, Mark Joggerst, Florian Tessloff, Leo Genovese (Esperanza Spalding keyboardosa), Marco Benevento, Steve Hamilton, Alan Benzie, Greg Burk, hogy csak néhányat említsek.

Hét régi diákom ma a Berklee zongoratanszakán kollegám. Majdnem minden nálam fiatalabb zongora tanszaki kollegám egy ponton a tanítványom volt. Sok régi diákom követi a Facebook Musician oldalamat és ott reagálnak a videókra, koncertekre, amit felteszek. Sokan persze kapcsolatba kerülnek a Berklee befejezése után, hogy továbbtanulásukhoz ajánlo levelet írjak, vagy hogy munka vízum kérelmükben segítsek.

4) Hány CD-d jelent meg eddig az Egyesült Államokban?

10 a saját nevem alatt, 13 szólistaként vagy társ-zenekar vezetőként (Yoron Israel  & High Standards, The Wayfaring Strangers; Steven Kirby, Shelley Neill, Garrison Fewell zenekaraiban).

5) Tartod-e a kapcsolatot az itthoniakkal? I mean, van rálátásod a magyar jazzre?

Az első hét évben semmilyen kapcsolatra nem volt lehetőség a politikai helyzet miatt. Még a szüleimmel is csak Jugoszláviában tudtunk találkozni. Egy ilyen elszakadást nehéz megreparálni. Ez persze megváltozott az internet és email-ek miatt, és sokkal többen is látogatnak ide Magyarországról most. Így több hírt hallok, de nem próbálok egy képet összeállítani ezen hírek alapján, mivel ez innen nem lenne reális.

6)  Gondolatok azokról a magyar jazz zenészekről, akik előtted mentek ki Amerikába?

Szabó Gábor, Zoller Attila, Ráduly Misi, Ablakos Dezső, Bacsik Elek és Víg Tomi ment ki előttem – ugyanúgy, mint én - még a rendszerváltozás előtt. Ez azt jelentette, hogy az ismeretlenbe mentünk: egy kis, izolált országból egy hatalmas, félelmetesnek, de izgalmasnak tűnő másikba. A családunktól teljesen elszakítva kellett a lábunkat megvetnünk, mint zenészek. Én egy évig nem tudtam, hogy a feleségem utánam fog tudni jönni valaha is, vagy véglegesen visszatartják az útlevelét. Ehhez sok bátorság és a zene iránti iszonyatos elkötelezettség kellett, és ez meg is hallatszik mindegyikünk zenéjében.

7) Milyen sűrűn szoktál hazajönni?

Amikor szüleim éltek, meglátogattam őket két-három évenként. Két éve mindketten meghaltak. Semmi családom nem maradt Magyarországon.

8) Mikor léptél fel utoljára Magyarországon?

2009-ben a Magyar Jazz Ünnepén a Budapest Jazz Club-ban és a Márványteremben.

9) És akkor térjünk rá amerikai fellépéseidre. Gondolom évközben nem nagyon tudsz turnéra menni... De lassan beköszönt a nyár és elszabadulsz a Berklee-ről. Milyen terveid vannak az idei nyárra?

A "fellépés" szóról előszőr az jutott eszembe, hogy annak idején előbb "le kellett lépni" ahhoz, hogy valakinek esélye legyen arra, hogy Amerikában rendszeresen fellephessen. Sokat változott a világ - hál Istennek...

A Berklee tanév alatt is mindig elég sok koncertem van a városon, sőt országon kívül is: New York-ban, New Jersey-ben, Vermont-ban, Rhode Island-en, New Hampshire-ben, Connecticut-ban, Maine-ben, nagyon néha Tennesse-ben vagy Alabama-ban is. Főleg a saját zenekarommal, de Yoron Israel zenekarával is koncertezünk.  A Berklee pedig időnként küld más országokba - Brazíliába, Németországba – a "Berklee All Stars" zenekarokkal. A koncertek miatt ilyenkor átszervezem az órarendemet (miután egyéni zongoraórákról van szó, ez nem lehetetlen).

A nyár persze sokkal szabadabb utazás szempontjából. Ezen a nyáron nyolc US fesztiválon és koncertsorozaban fogok játszani:

New York (New Directions In Solo Piano Series - szólóban),

New Jersey (Mulgrew Miller Piano Festival - szólóban);

Hartford Monday Night Jazz (Connecticut - Yoron Israel kvartettjével);

Cambridge River Festival (Massachusetts - a sextettemmel: Bill Pierce, Don Braden, Stan Strickland (szaxofon), Yoron israel (dob), John Lockwood (bőgő) és én (zongora).

Ezen a fesztiválon ugyancsak játszom Shelley Neill énekesnő zenekarával - Ron Mahdi (bőgő), Yoron Israel (dob); LG (zongora).

Berklee Percussion Festival (Victor Lewis, dobossal);

Coltrane Tribute Concert "A Love Supreme" szaxofonos, Leonard Brown kvartettjében (Martha's Vineyard, Massachusetts). – Leonard a több évtizedes, évenkénti bostoni "Coltrane Memorial Concert" egyik alapítója.

Nashua Library Concert Series (New Hampshire - Yoron Israel kvartettjével)

Berklee Performance Center (a sextettemmel)

Augusztusban pedig három hétre minden nyáron Maine-be megyünk a csalaáddal (Acadia National Park) ahol hegyek, tavak és erdők között elektromos zongorámon komponálok (meg nyaralunk).

10) Fontos állomások amerikai karrieredben?

1987-ben első díjat nyertem a Great American Jazz Piano Competition-ön. (Ez a Jacksonville Jazz Festival keretében rendezett verseny.)

Teljes-állású zongora professzor vagyok a Berklee-n.

Első lemezem Miroslav Vitous-sal es Ian Froman-nel, második Dave Holland-del és Bob Moses-szel jött ki az Antilles/Island lemeztársaságnál 1988-ban és 89-ben.

1993-ban a Sunnyside Records szerződést kötött velem, és ez a kapcsolat mai napig, hét lemez után is kitünően fennmaradt.

1987 óta kitünő kritikai fogadtatásban részesülnek a lemezeim, koncertjeim. A New York City Jazz Records kritikusa "musician's musician"-nek nevezett -- egy olyan valaki, akinek a zenéjét a többi jazz zenész nagy figyelemmel kíséri. A Jazz Times Magazine "egyike a modern jazz egyéni stílus-teremtőjének" és "félelmetes improvizálónak" hívott.

Bár nem karrierrel kapcsolatos, de fontos: Tartós, jó barátságok amerikai és a világ minden tájáról származó zenészekkel, jazz emberekkel és “civilekkel.” Egy fantasztikus, szerető család: feleségem, Edit, fiam, Áron, és fiam menyasszonya (rövidesen felesége), Jenny.

És az ínyenceknek link Laci zenéihez: www.youtube.com/lgjazzvideos

Laci a New York-i Hotel Meridian-ben a Fazioli Celebration szünetében

A Laszlo Gardony Quartet a Birdland-ben

A Laszlo Gardony Sextet