JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2020. február 21.
HÁROM KÉRDÉS - Nagy Emma2020. február 21.
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS2020. február 19.
SZELLEMIDÉZÉS2020. február 18.
JazzUp – Gerendás Ruben2020. február 13.
Lyle Mays halálára2020. február 11.
GOLDMUND ÚJ ÚTJAI2020. február 10.
SCOTT, A HÍDEMBER2020. február 07.
Oscar Pettiford (1922-1960)2020. február 03.
Jazz Grammy-díjak 20202020. január 27.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Hírek

CSILLAG SZÜLETETT

A Harmónia Jazzműhely pénteki rendezvényén mutatkozhatott be Horváth Cintia, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős hallgatója, a Budapest Jazz Club nagyközönsége előtt. Első egészestés koncertjén saját zenekarával lépett színpadra, melynek minden tagja hozzá hasonlóan pályakezdő fiatal zenész. Az „egyetemi zenekarban” – mindannyian az LFZE végzősei - szaxofonon talán a legismertebb név a fiatalok közül a Syrius Legacy tagjaként népszerűvé vált Vidákovich Izsák. Gitáron Várvölgyi Szabolcs, bőgőn Dénes Ábel és dobon Kárpáti Benedek játszott.

A Jazzma.hu elkötelezetten számol be évről-évre a Bartók konzi és az LFZE Jazztanszékének vizsgáiról. Ennek köszönhetően az évek során magam is sok tehetséges fiatalt ismerhettem meg, pályájukat megkülönböztetett figyelemmel próbálom kísérni. Magamnak is önigazolást gyűjtve örülök sikereiknek, büszke vagyok, hogy az elsők között ismertethettem meg őket ebben az internetes sajtóorgánumban. Horváth Cintia az egyik nagy kedvencem, már Bartókos korában lenyűgözött hangjával, korát meghazudtoló drámai erejével, és ami egy énekesnőnél nem utolsó szempont, megjelenésével is. Törzsolvasóink emlékezhetnek, hogy egyik vizsgadarabja Chick Corea fantasztikus szerzeménye, a „La Fiesta” volt, amit Flora Purim után nem kis bátorság énekelni, de Cintia nem vallott szégyent, bravúrosan adta elő ezt a csodálatos számot. – írtam róla a beszámolóban. „A legmeggyőzőbb előadói teljesítmény – Horváth Cintia (ennek a lánynak már rég a Jazztanszéken lenne a helye, mondom ezt úgy, hogy tudom, az idén végzős a konziban! Szuperül énekelte a balladát (Skylark), a „La Fiesta”-ban pedig nincs jobb szó rá, frenetikus volt! Amint lejött a színpadról, gratuláltam neki: „Nálam Ön nyerte a versenyt”! Nézett is rám nagy csodálkozó szemekkel…)” – írta róla főszerkesztőnk, Maloschik Róbert, akinek kívánsága teljesült, Cintia egy év után már, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója állt a BJC színpadán a vizsgabizottság elé. Lakatos Ági tanárnő „lányai” között a szakma által is őt tartották az egyik legtehetségesebbnek. A több énekes generációt is felnevelő művésztanárnő eljött a bemutatkozó koncertre, talán jobban izgult a sikerért, mint tanítványa. Izgalomra azonban, mint utóbb kiderült, semmi oka nem volt, mert az évek alatt csiszolgatott gyémántja csodálatosan ragyogott.


00.jpg


A „La Fiesta” végül nem került a műsorba, talán, mert Lachegyi Máté Hollandiában folytatja zenei tanulmányait, így a zenekar zongorista nélkül maradt. Az elsőként előadott Charles Mingus „The Dry Cleaner from Des Moines” számához, amihez Joni Mitchell írt szöveget, is kellett volna zongorista az eredeti hangzás megidézéséhez, bár Cintia Borbényi Dániel gitár kíséretével is előadta már egyik vizsgáján, és az a feldolgozás is emlékezetes maradt számomra. A kanadai énekesnő „Mingus” című, a legendás bőgős emlékének szentelt lemezén megjelent változatban Herbie Hancock bűvöli a billentyűket, de koncerten később Joni Mitchell zongorista nélkül is előadta, Michael Brecker, Jaco Pastorius, Don Alias, társaságában. Ez hasonlított jobban Cintia feldolgozásához. A feszes tempó után lírai folytatás, olyan örökzöldekkel, mint a „My Foolish Heart” (Victor Young-Ned Washington), „Alone Together” (Arthur Schwartz-Howard Dietz), szerencsémre egyik sem sziruposra véve, pedig ezeknél a számoknál nagy a kísértés a „könnyfakasztó” giccses mázba merülésbe. Cintia megmutatta, hogy lehet ezeket igazi érzelmekkel, szikár drámaisággal előadni. A dögös „Butterfly” – Herbie Hancock elektronikus korszakának egyik legsikeresebb darabja, majd Stan Getz latin korszakából a „Ligia” következett, végül pedig az első rész zárásaként nagy örömömre a „Throw It Away”. Abbey Lincoln szerzeményét Cintia a hangok mellett a szöveg tartalmát is átütő erővel adta elő, ami azért figyelemre méltó, mert a hatvanas években az amerikai polgárjogi mozgalom emblematikus alakjává lett énekesnő dalszövegei gyakran foglalkoztak súlyos témával.

A szünet után sem rezgett a magasra tett léc, kezdőmagasságként Bernice Petkere népszerű száma, a „Close Your Eyes” lett beállítva, megteremtve a kellő hangulatot a folytatáshoz. A könnyedebb téma után Billy Strayhorn klasszikus darabja, a „Lush Life” következett, mely befogadása és feldolgozása a közönségnek sem könnyű feladat, így az ámulat után jól esett kissé lazítani a Sting komponálta "Fragile” dallamait hallgatva. "Goodbye Pork Pie Hat", visszatértünk Mingus-hoz, pontosabban Joni Mitchell „Mingus” című albumához, amelyet mellesleg 79-ben a DownBeat olvasói az év jazz lemezének választottak. A lemez kapcsán, ha már Hancock szóba került, érdemes a többi „közreműködőt” is megismerni, Jaco Pastorius, Wayne Shorter, Peter Erskine, Don Alias, Emil Richards a névsor. Tessék elhinni, hogy a nagy elődökhöz méltóan került ez a szám is bemutatásra. Ahogy az első rész vége felé, úgy most is jött a latin jazz. Thana Alexa „Ode to Heroes” első albumának címadó dalára Cintia majdnem véletlenül bukkant rá, de rögtön megkedvelte az Antonio Sanchez Migration nevű formációjából ismerhető New Yorkban élő horvát énekesnőt, aki a kiváló dobos feleségeként mélyült el igazán a latin zenében. Dave Holland szerzeménye, az „Equality” lett volna a befejező szám hűvös fogadtatás esetén, de szerencsére a szeptemberi kánikula ellenére hétvégén is csaknem megtelt BJC lelkes közönsége dübörgő tapssal követelte a ráadást. Miles Davis egykori bőgőse után, maga a Mester is bekerült az est zeneszerzői közé, az ő minden idők legjobb lemezei között jegyzett „Kind of Blue” albumán megjelent „Freddy Freeloader” zárta a programot. Tanáraként zavarba lennék, hogy mit is tanítsak még Cintiának abban a rövid időben, amit még az LFZE falai között tölt el végzősként. Káprázatos hang, tökéletes mozgás, jól választott ruha - ez a lány mindent tud! Mindenesetre köszönet a két kiváló tanárnőnek, Lakatos Áginak és Urbán Orsinak, és a klasszikus hangképzést tanító Szűcs Katalinnak az eddig tanítottakért! Végre a szigorú vizsgarendben meghatározott pár számnál többet hallgathattam repertoárjából. Egy egész estén át hallgatva jobban megismerhettem zenei ízlését, a zenében kifejezett gondolatait, így boldogan jelentem, engem Cintia most is elvarázsolt. Csak azt tudom azoknak javasolni, akik nem hisznek nekem, és eltúlzottnak tartják Maloschik dicsérő szavait is, győződjenek meg saját maguk mennyire igazak állításaink. Nézzék meg „lányunkat” akár a WindSingers énekegyüttessel, akár Borbényi Danival duóban, de egy tanév végi LFZE vizsgakoncert megtekintése sem fog csalódást okozni. Természetesen én nagyon várom az újabb egész estés találkozást Cintiával és a pénteken hallott Vidákovich Izsák, Várvölgyi Szabolcs, Dénes Ábel és Kárpáti Benedek összetételű remek zenekarral.


01.jpg


02.jpg


03.jpg


04.jpg


05.jpg


06.jpg


07.jpg


08.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg

Vissza a hírekhez