Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 34. rész: Molnár Gyula-Molnár Gábor
A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.
Gyula: Volt előzménye a családodban a zenélésnek?
Apám tangóharmonikán játszott, amatőr módon, de anyámmal együtt ú.n. Dalárdába is jártak (kóruséneklés), mivel mindketten szép tisztán énekeltek, de a kottát nem ismerték. Anyai nagyanyám is szépen énekelt magyar nótákat és mivel volt otthon zongoránk, én kikerestem az akkordokat és őt kísértem jól-rosszul.
Gyula: Akkor hogy-hogy belőled muzsikus lett?
Még 9 éves voltam, amikor apámék felfogadtak egy főiskolás óvónőt, aki a játszótéren a fűben tanított furulyázni. Ez előzménye volt annak, hogy nem sokkal később klarinétozni kezdtem.
Gyula: Jártál zeneiskolába? Ki tanított meg klarinétozni és szaxofonozni?
Mikor 10 éves koromban az általános iskolai tanárom a szüleimnek javasolta, hogy írassanak be a zeneiskolába, szóba került, hogy milyen hangszeren kéne tanulni. Egy május elsejei felvonuláson a menet az újszegedi Vigadóban kötött ki, ahol egy öttagú tánczenekar játszott. A szaxofonos felvett egy hosszú fekete hangszert és játszott rajta egy számot, akkor nekem ez nagyon megtetszett és apámhoz szaladtam, hogy ezen szeretnék tanulni! Beírattak a zeneiskolába, majd apám vett egy erősen használt klarinétot is, így Deák József tanár úrhoz jártam tanulni.
Gyula: Mikor alakítottad a Molnár Dixielandet?
Húsz éves voltam, amikor 1964-ben összeverbuváltam 6 zenészt, először Szegedi Dixieland néven. Erről egy kritika is megjelent a korabeli Jazz Híradó-ban Szegeden, ahol a tagok is felvannak sorolva. A dátum is jól ismert: április 12-én az helyi Ifjúsági Házban volt az első koncert.
Gyula: Szegediként hogy lett a zenekarod országszerte ismert?
A szegedi lét valóban megnehezítette az országos hírnév kiépítését. A helyi média ugyan segített bennünket végig, de ez országosan nem sokat számított. Talán az, hogy álhatatosan játszottunk mindenfelé, ahová hívtak, szép lassan megismerhettek bennünket. Sorsdöntő volt a Salgótarjáni Könnyűzenei Fesztivál, a Magyar Rádió meghívása felvételre, és a Prerovi Fesztivál. A Drezdai Dixieland Fesztiválon való 13-szoros szereplésünk is Európa-szerte ismertté tett bennünket.
Gyula: El tudnád sorolni, hogy több mint 60 év alatt kik voltak tagjai a Molnár Dixieland-nek?
Nem tudom mind az 54 nevet felsorolni, de Simon Géza Gábor rólunk írt könyvében szerepelnek a nevek. Azokat említeném, akik extrém hosszan kitartottak mellettünk: Garay Márta zongora-ének 40 év, Mucsi Árpád harsona 42 év, Kiszin Miklós bőgő 38 év, Kalocsai Géza dob 23 év, Blaskovics László trombita 26 év, Bokor András basszusgitár 20 év, Kovács Ferenc trombita és bendzsó 19 év, Bodó József dob 19 év.
Gyula: Mikor készült az első lemezetek, és azt napjainkig hány követte?
Az első bakelit 1976-ban készült. A Magyar Rádió szerződést kötött a hanglemezgyártóval, hogy a Rádióban felvett jazz-zene is kapjon LP kiadási lehetőséget. Ebben a sorozatban kaptunk lehetőséget. Majd két nagylemezünk Hollandiában jelent meg, és még 3 itthon, hasonlóan az elsőhöz, 1992-ig.. Utána a CD lemezek már saját kiadásban készültek összesen 16 db.
Gyula: Mely országokban léptetek fel?
Először a 70-es, 80-as években szinte az összes szocialista országban beleértve egy 1985-ös szovjet turnét is. Majd a 80-as években már Nyugat-Európában szinte mindenütt, kivéve Angliát. A fő csapásirány Hollandia és Németország volt. Akkoriban ott sok tradicionális fesztivált szerveztek. Extrém hely volt még az USA, ott Toledo-ban és környékén léptünk fel, a Kanári szigeteken kétszer is kinn jártunk. Ázsia is kimaradt sajnos, de Skandináviában mindenhol.
Gyula: A siker sorozat után kaptatok valamilyen állami kitüntetést?
Államit nem. Sok kitüntetést kaptunk, a zenekar is és Garay Márta és én külön is, de állami nem volt közte. A díjakat külön felsorolom:
Molnár Dixieland Band
A Salgótarjáni Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválján (később Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál) az alábbi minősítéseket szereztük:
1966-ban: Ezüstdiploma. 1967-ben: Aranydiploma, 1969-ben: Aranydiploma.
Prerov (Csehszlovákia), 1972, Nemzetközi Dixieland Fesztivál, Európa Klasszis Díj
A Molnár Dixieland Band 1994-ben kapott Pro Urbe díjat Salgótarjánban.
A kitüntetést a Salgótarjáni Nemzetközi Dixieland Fesztiválok szervező házigazdájaként végzett munkájuk elismeréseként ítélték oda a zenekarnak.
eMeRTon-díj (2001): Az „Év Dixieland Együttese” kategóriában nyertük el a Magyar Rádió szakmai díját.
A Molnár Dixieland Band testületileg 2004-ben kapta meg a Szegedért Emlékérmet. Ez az elismerés a zenekar fennállásának 40. évfordulójához kapcsolódott. A kitüntetést a város napján, május 21-én adták át a Szegedi Nemzeti Színházban, elismerve a formáció több évtizedes értékteremtő munkánkat és azt, hogy világszerte öregbítettük Szeged hírnevét.
Szeged Város Aranyérme (2004) az együttesnek a 40. éves jubileum alkalmából.
Vásárhelyi Művészeti Díj (2026): Legutóbb Hódmezővásárhely önkormányzata tüntette ki a zenekart fennállásuk 60. évfordulója alkalmából, mivel az együttesben a 61 év alatt összesen13 hódmezővásárhelyi zenész játszott, jelenleg is két tag idevalósi.
dr. Molnár Gyula
A Csongrád Megyei Zenész Szakszervezet Juhász Gyula-díját 1991-ben kaptam meg.
Az egyéni eMeRTon-díjat (a Magyar Rádió legmagasabb zenei díja)1992-ben kaptam meg, mint az év szólistája.
1995-ben kaptam meg a Környezetünkért (nagy) miniszteri kitüntetést. Ez az elismerés egyike volt azon korai szakmai díjainak, amelyek a természetvédelem és az ornitológia területén végzett munkámat fémjelezték.
2004. augusztus 20-án adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés hivatalos indoklása: Természetfotósi és ornitológusi tevékenysége: A hazai madárvilág és a természet védelme érdekében végzett, nemzetközileg is elismert munkája. Értékőrzés: A természeti értékek művészi igényű megörökítése és népszerűsítése.
2004-ben a Szegedért Alapítvány az Társadalmi-Állampolgári díjat nekem ítélte oda. Ezzel a díjjal közösségépítő és a város hírnevét öregbítő civil és kulturális munkásságomat ismerték el.
Kölcsey-érem (2014) Szeged MJV kulturális életéért végzett tevékenység.
2014-ben kaptam meg a Pro Natura díjat.
A kitüntetést a Föld napja alkalmából vehettem át a természetvédelem és a hazai madárvilág megóvása érdekében végzett több évtizedes kiemelkedő munkásságomért, valamint a természeti értékek népszerűsítéséért. Az elismerést Illés Zoltán akkori környezetügyért felelős államtitkár adta át a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi docensének.
A Csongrád Megyei Közgyűlés a Csongrád Megye Kultúrájáért kitüntetést (hivatalos nevén gyakran: Csongrád Megye Kultúrájáért és Közneveléséért Díj) 2014-ben adományozott.
2015-ben kaptam meg Szeged Város Alkotói Díját, mellyel fotós tevékenységemet ismerték el egy konkrét természetfotó kiállítás kapcsán.
Gyula: Azt hallottam, hogy mostanában készül valami... Mi is ez?
Talán a Magyar Jazz Szövetség felterjeszt Arany Érdeméremre – ha erre gondolsz.
Gyula: Mikor vetted észre, hogy Gábor fiad tehetséges?
Már 10 éves korától klarinétozni tanult és a szegedi Zenekonzervatóriumot is elvégezte. A klarinéton nagyon ügyes volt, én kb. 16 éves korában láttam meg először, hogy improvizálni is tud. Az énekhangjáról először még semmit nem tudtunk, de a főiskolán az is kiderült.
Gábor: Te hogyan emlékszel erre vissza?
Ez egy jó kérdés, mert igazából nem volt egy konkrét pillanat, amikor ezt „észrevettem”. Valószínűleg azért, mert zenész szülők mellett nőttem fel, ahol a zene – komoly- és könnyűzene egyaránt – teljesen természetes része volt a mindennapoknak. Így szinte magától értetődő volt, hogy bennem is van affinitás a zene iránt, és hogy zeneiskolába, illetve ének-zenei általános iskolába járjak.
Gábor: Milyen zeneiskolákba jártál, és kik voltak az énektanáraid?
Általános iskolába a szegedi JGYTF 1. Számú Általános Iskola ének-zenei tagozatára jártam, ahol Fagler Erika volt az énektanárom. Nagyon sokat köszönhetek neki, különösen azért, mert a szolmizáció révén a mai napig könnyebben értelmezem és jegyzem meg a dallamokat.
Édesapám nyomdokaiba lépve a zeneiskolában, majd később a Liszt Ferenc Konzervatóriumban összesen nyolc évig tanultam klarinétozni. Itt Dillmann József és Török János voltak a tanáraim.
A főiskolát szintén Szegeden végeztem, ének-zene–karvezetés szakon, ahol különösen sokat kaptam Bárdi Sándor tanszékvezető tanár úrtól és a magánének óráitól.
Gábor: Mikor alakítottátok a Fool Moon énekegyüttest?
Az együttes 2001-ben alakult Szegeden. Kezdetben egy baráti társaság hobbiként jött össze énekelni, de a korai sikerek után hamar világossá vált, hogy érdemes ezt komolyabb szinten is folytatni.
Gábor: Mikor jelent meg az első lemezetek?
Az első lemezünk 2003-ban jelent meg Csillagok címmel, a Magneoton kiadásában. A megjelenésben nagy segítségünkre volt Szabó Zé, akinek ezért a mai napig hálásak vagyunk.
Gábor: Mely országokban léptetek fel eddig?
Az együttes 25 éves fennállása alatt körülbelül 15 országba jutottunk el, főként Európába és Ázsiába.
Gábor: Jelenleg mi újság a Fool Moon-nal?
Tavaly év végén jelent meg a Vocal Recall című lemezünk, amely a ’80-as és ’90-es évek ikonikus filmzenéiből válogat. A kiadvány CD-n és LP-n is elérhető.
Nagy öröm számunkra, hogy az év elején több rangos jelölést is kaptunk: a nemzetközi CARA (Contemporary A Cappella Recording Awards) öt kategóriában jelölt minket, itthon pedig Fonogram-jelölést is kaptunk. Bízunk benne, hogy ezek közül áprilisban díjakat is sikerül elhoznunk.
Gyula + Gábor: Volt már olyan, hogy a Molnár Dixieland és a Fool Moon közösen koncertezett?
Természetesen, több alkalommal is felléptünk már együtt. Az egyik legemlékezetesebb közös produkciónk a Petit Fleur volt, ahol édesapámat a Fool Moon kísérte a cappella, ő pedig klarinéton játszotta a szólót.
https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQgKvLWFqttPlMpPFqZzlQvwrhP?projector=1
Gyula + Gábor: És legközelebb mikor lesz Apa–Fia koncert?
Egyelőre nincs konkrét terv, de bízom benne, hogy hamarosan újra sor kerül rá.
