Örökzöldek és más dalok a Ludányi Quartettel az 59. DzsesSzerdán Tatabányán
A magyar jazz eseményeit követőknek nyilván nem kell bemutatni az est szereplőit, és ez nemcsak a tapasztalt vendég Fekete-Kovács Kornél trombitásra, a kiváló MAO vezetőjére vonatkozik, hanem fiatalabb társaira is. Ludányi Tomi (alt- és szopránszaxofon), Tálas Áron (zongora), Bögöthy Ádám (bőgő) és Czirják Tamás (dobok) hangszeresként és együtteseikkel is valamennyien megtalálhatóak a JazzMa 2016-os szavazólistáinak élmezőnyében. A Ludányi Tamás Quartet nemrégiben kapta meg a legjobb fiatal zenekar díját a Müpában rendezett Jazz Showcase-en, és amiről talán csak szűkebb hazájában, Tatabányán tudnak, Tomi mintegy két hete elnyerte a Krajcsirovits Henrik Városi Művészeti Ösztöndíjat.
Az elfogultság és összeférhetetlenség elkerülése érdekében a két szervező ezúttal szerepet cserélt, és „idősebb” Ludányi Tamás ismertette az idényben még várható tatabányai jazzprogramokat (lásd a beszámoló végén), valamint köszöntötte Benkő Benedeket, sok-sok emlékezetes koncert és jazztábor szervezőjét, majd Pleier Tamás mutatta be a fellépőket.
Sajnos, viszonylag ritkán hallani klasszikus quintet felállást, talán anyagi okok, talán szervezési nehézségek miatt, így aztán már előre örültem, hogy nem mindennapi zenei csemegében lesz részünk.
Christian McBride közepes tempójú szerzeményével kezdtek; ha jazzre gondolok, „lelki füleimmel” valami ilyesmit hallok. Darren Barrett kanadai trombitás „First One Up” című gyorsabb számával folytatták – gondolom, Kornél kedvéért. Ellentétben a sötétben, szemüveg nélkül írt jegyzeteimmel, ezt nem kell dekódolni, gondoltam, mert szerintem ezt még azok is élvezték volna, akik azt mondják, hogy „nem szeretem a jazzt” (anélkül, hogy valaha is rászántak volna mondjuk 15 percet, hogy figyelmesen belehallgassanak valami igazi jazzbe). A harmadik számra lelassítottak (The Days of Wine and Roses), Tomi szopránon játszotta a szólót, finom, szaggatott zongora- és az első bőgőszóló, én meg arra gondolok, hogy ez otthon is szépen szólna este, fotelban ülve, lehunyt szemmel hallgatva, és az érzés megmarad a folytatásban is (Isfahan). Aztán növelik a csapásszámot – egy altszaxofonos repertoárjából nem maradhat ki Charlie Parker – szív- és lélekmelengető zene a hideg téli estén, ritka szép számú közönségnek. Megint egy lassú, Tomi legszebb altszólójával – csak ezért is megérte volna eljönni, de Kornél és Áron is ebben a számban játssza legszebb szólóját. Aztán következik a „Somewhere Over the Rainbow”, gyors, teljesen szokatlan és igen kreatív feldolgozásban az első dobszólóval.
Számomra az est fénypontja Ludányi Tomi „Fragments” című darabja volt, amelyben szopránon játszott. Kipróbálják, működik-e quintetben, mondta Tomi. Működött! Sodró, már-már monumentális, egyenértékű a standard-ekkel. Minőségi szerzemény és minőségi játék mindenkitől. Beszámolóírás helyett most ezt kellene hallgatni, sörrel a kézben, aztán későn kelni, nem pedig kora reggel a munkába rohanni. A ráadás előtt jön még a „Cherokee”, sajátosan megszaggatott kezdéssel, Ádám és Czirják Tamás feszes támogatásával, majd „Blues on the Corner”, és ez már abszolút örömzene, vidáman, harsányan, mosolygó, nevető muzsikusokkal és lelkesen tapsoló hallgatósággal. Az élő zenét tényleg nem pótolja semmi. Ugye, Márton Attila?
Legközelebbi tatabányai jazzprogramok: Tatabánya Big Band, március 1., Puskin; Tatabánya Big Band külföldi szólistákkal, március 22., A Vértes Agórája; DzsesSzerda helyi tehetségekkel + ?; május második szerdája, Erkel Zeneiskola.
