Fábián Juli a JazzMa.hu munkatársainak szemével
2017. december 16-án, hosszan tartó súlyos betegség után, 37 évesen elhunyt Fábián Juli. Körlevélben megkértem munkatársaimat pár mondatban emlékezzenek rá! Elsőként Dr. Nagy Sándor írt. Várom a további reakciókat!
Dr. Nagy Sándor
Személyes élmény: éppen tíz éve Montreux-ben az énekesek versenyében láthattam - és persze azóta itthon is, többször.
Az akkori kép és a műsorfüzet ismertetője mára fakóvá vált...
Szabó László (Tatabánya)
Nagyon szerettem a hangját és eleganciáját, ahogy megjelent a színpadon.
Csécsi Attila
Megdöbbentő a hír!
Nehéz szavakat találni... Nemrég még betegsége jobbra fordulásáról jött hír. Nemrég a FB-on rengetegen bíztattuk szeretetünkről biztosítva, hogy erőt adjunk Neki a súlyos kór leküzdéséhez. Kevés volt. A Jazz Tündér elszállt, ilyen fiatalon, művészete csúcsán itt hagyott bennünket. Kedves személyisége, művészete nagyon fog hiányozni a honi jazz életből.
Családja tragikus gyászában osztozom.
Kedves Juli! Nyugodj békében!
Fazekas Sándor (Tatabánya)
Fábián Julit biztosan többször is hallottam, de hirtelen négy koncert jut eszembe.
Az egyik, amikor Kenny Garrett gyalázatos esztergomi koncertjén a Jazz Riff volt az előzenekar.
Aztán amikor duóban játszottak a tatai Pálmában Sárik Petivel.
Meg a Jazz Riff a révkomáromi Szent Borbála hajón, a Vágon, egy felejthetetlen nyári estén.
Majd amikor legutóbb hallottam idén tavasszal Gyafiékkel a BJC-ben. Utóbbi is nagyon szép koncert volt, Juli nagyon vékony volt, és visszagondolva konferálásaira, mintha búcsúzott volna azzal, hogy – örömömre – visszatért a jazzhez.
Ezután nem sokkal olvastam a hírt, hogy a betegsége miatt nem vállal több fellépést, és a gyógyulására koncentrál.
Még a halálhíre előtt írtam fel magamnak, hogy a szerkesztőségi szavazáson Ő lesz nálam az év énekesnője. Arra gondoltam, az is erőt adhat majd neki, ha az eredményhirdetéskor olvassa, hogy értékelik a művészetét. Elkéstünk…
Tegnap meghallgattam Deseő Csaba „Tale” című lemezéről a három dalt, amelyben Juli énekelt. Lehet, hogy nincs is több jazz felvétele?
Márton Attila
A FELEJTHETETLEN FÁBIÁN JULIRA EMLÉKEZVE
Juli művészetével először Deseő Csaba barátom „Tale” című lemezbemutató koncertjén találkoztam a Márványteremben 2003-ban. Még ma is jól emlékszem milyen döbbenetes hatással volt rám (mivel előzőleg nem is hallottam róla), hogy egy ilyen fiatal magyar énekesnő létezik, akinek egyéniségében és előadásmódjában együtt van a későbbi saját lemezének címében megfogalmazott „Honey & Chili” (azaz az édes méz és a csípős paprika)… Aztán számos fellépésén jelen voltam, személyesen is megismerkedtünk, írtam lemezeiről és koncertjeiről, elbeszélgettünk a különféle vokális irányzatokról. Nyitottságának, sokoldalúságának megfelelően sokféle irányzattal megpróbálkozott, kirándulásai a pop világban is zajos sikereket hoztak, de sokunk számára persze azok a virtigli jazzprodukciói jelentettek felejthetetlen élményt, amelyek többnyire Gyafi (Gyárfás István) triójának kíséretével születtek. Két ilyenről honlapunkon is beszámoltam, mindkettőt a BJC-ben láthattuk-hallhattuk, 2013. augusztus 1-én és 2015. június 19-én. (Idézet a korábbi beszámolóból, hozzátéve, hogy a legforróbb nyári időben került sorra: „Ilyen tömeget csak a legnagyobb amerikai sztárvendégek felléptekor láttam a klubban… Sokan a fal mellett állva hallgatták végig a koncertet, voltak, akik be sem jutottak a terembe.)
Több éves együttműködése Sárik Péterrel is számos koncertet és a „FeelHarmony” c. albumot eredményezte, amelyen a jazz standardek és a pop dalok sajátos feldolgozása még a vájtfülű ítészeket is meglepte.
Juli a legjazzesebb énekesnőink igen szűk elitjébe tartozott. Övé volt a legfeketébb fehér hang kis hazánkban, akiben együtt volt a vokális jazz egész története Ella-tól Dianne Reeves-ig. Erőteljes, jó értelemben vett „dögös” hangja, időérzéke, könnyed természetességgel előadott scat-elése, egész habitusa igazi jazzdívává tette. Tudott érzelmes (de sohasem érzelgős), sőt érzéki is lenni. Nemcsak kiváló improvizatőr volt, de remek komponista és szövegíró is. (Borzasztó mindezeket múltidőben leírni!)
Juli elvesztése pótolhatatlan vesztesége a hazai jazzvilágnak, zenész partnerei és rajongói, barátai és hozzátartozói számára.
Requiescat in pace! Nyugodj békében Juli!
Nagy Lajos (Tatabánya)
Legelőször tán’ a Márványterem sokat hallott-látott falai közt élvezhettem rendkívül egyéni hangját és elbűvölően nőies megjelenését.
Azután pedig jó pár évvel ezelőtt Esztergomban, a fél évszázados kényszerű szünet után fölújított Nagyszeminárium (Szent Adalbert Központ) előtti téren, a drámai 56’-os emlékeket idéző Sötétkapu közelében felállított színpadon csodálhattuk meg énekét, a leszálló estében fölöttünk magasodott a Bazilika méltóságteljes tömbje (Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház). Páratlan történelmi környezet, parádés koncert. Talán nem méltatlan Juli emlékéhez fölidéznem, hogy dobogó szívvel figyeltük, vajon időben vissza tudja-e emelni vállára az alakját igézően kiemelő föllépő ruha vállpántját, mely az előadás hevében ébredő sajátos gesztikulációk következtében minduntalan lecsúszott. (A „fő” fellépő egy világhírű zenésztől teljességgel méltatlan, dicstelen performansz hatására számomra akkor és ott örökre levitézlett KG volt).
Volt aztán egy nagy sikerű, bensőséges hangulatú, Sárik Péterrel közös koncert a fölújított Tatai Pálmaház falai közt.
Tavaly nyáron a Pannonhalmi Jazz koncertek keretében az Apátsági Múzeum belső kertjében hallottuk-láttuk Őt, Zoohacker-rel és Carl Avory-val közös koncertjükön, ahol a Szent Márton hegyen magasodó Apátság kivilágított épülettömbjei néztek le a népes közönségre. Teljes életerővel, lobogó hajfürtjeivel és varázslatos énekével fergeteges, táncolós hangulatot teremtett e gyönyörű környezetben. Közvetlen személyiségének varázsa csillogott a CD-dedikációra várakozók közt, mindenkihez volt egy kedves szava. Feleségem a reggeli fölkelés után rendre a „Shine” dalaira végzi bemelegítő tornáját.
Idén június 9-én, a Gyárfás Trióval közös, talán egyik utolsó koncertjén lehettünk ott a BJC-ben. Noha eladása, éneke semmit se árult el, őt látva feleségem rögtön megjegyezte, hogy valami nincs rendben vele, hisz akkor már le volt fogyva.
Röviddel ezután jelentette be, hogy további föllépéseit lemondja. Mivel úgy nejem, mint fölöttem meglendült egykor a hátrafelé közlekedő vízlakóról becézett kór, azonnal drótlevelet küldtem Neki, egyrészt megköszönve azt a nagyszerű hangulatú koncertet, másrészt kitartást kívánva küzdelméhez, miből is - mint szerencsére sokunknak – győzelemmel lehet kikerülni. Legnagyobb sajnálatunkra Néki ez nem sikerült, de művészetének lenyomata által emléke köztünk él.
Somogyvári Péter
Az első, és az utolsó találkozás emléke
Fábián Julival a Take 5 klubban találkoztam először. Akkor már javában fotóztam az ottani koncerteken, képeim felkerültek a klub honlapjára, cserébe ingyen beengedtek. Juli zenekarával, a Jazz Riff-el (Csejtey Ákos - alt- és szopránszaxofon, Sárik Péter – zongora, Papesch Péter – basszusgitár, Fodo – ütőhangszerek) lépett fel. A digitális képek nagy előnye, hogy hordozzák adataikat, így egészen pontosan tudom, hogy a koncert 2009. május 23-án volt. A fotókat elküldtem, de már nem kerültek fel a honlapra, mert a Take 5 váratlanul megszűnt, és a honlap is lekerült a világhálóról. A helyiség tulajdonosai viharos gyorsasággal felmondták a klubot üzemeltető bérlővel, Székely Marcival a szerződést. Így ezek a fotók az archívumomban pihentek, most, sajnos a szomorú hír kapcsán kaptak aktualitást, és kerülhetnek először nyilvánosságra…
A jazz évszázada című könyv bemutatója 2015. június 25-én volt a Fugában. Remek hangulat volt, Juli is boldogan állt kamerám elé a Pallai-Kerekes szerzőpárossal egy fotóra. Önfeledten nevetett, jó kedvű volt, pedig már javában küzdött a halálos korral. Hitt benne, és mi is hittük, hogy nyerésre áll. Nem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó Róla készített képem.
Isten nyugosztalja!
Sztraka Ferenc
Csak most hallottam a szomorú hírt.
Ha olyan ember távozik a földi életből, akit a művészetéért sokan szerettek, úgy érezzük, mintha a nagy család egyik kedves tagja hunyt volna el, és ez különösen fájdalmas dolog. És ilyen fiatalon...
Sajnos, csak alig ismertem Julit, néhányszor láttam énekelni Gyafival és Sárik Petivel, a koncertek után váltottunk néhány szót. Ami ettől sokkal fontosabb, hogy Juli igazi Jazzlady volt. Szerettem a mesélős, dögös hangját, érezte a standard-eket.
A pop felé tett kirándulásai nekem teljesen kimaradtak, de ez nem lényeges. Tudott jazzelni, nagyon jó énekesnőnek tartottam mindig.
Rémes és egyben igazságtalan, hogy ilyen tehetséges, alkotó ember a fiatalsága teljében hagyjon itt bennünket.
Turi Gábor
Kevesebb öröm lesz a Földön.
Egy kép a maradóknak, emlékül: Debreceni Jazznapok, 2009.
