THE GUEST STAR: QUEEN-BEE
A hétvégi Győri Könyvszalon kísérő programjában a jazz kínálat igazán minőségi volt. Szombaton a Szőke Nikoletta Quartet lépett fel, vasárnap este pedig a Budapest Jazz Orchestra a színház nagyszínpadán tartotta vitaindítóját: Queen Real Jazz címmel. A Queen-t és Mercuryt lehet szeretni, lehet utálni, de hogy olyasmit teremtett, ami izgatja az embereket és inspirálja a művészeket, az biztos.
ClassicQueen avagy Bors őrmester az operában
The king is the most important piece, állítják a sakk-könyvek. A Queen Mercury nélkül viszont csak egy lett volna a tucatnyi átlagos zenekar közül. A legtöbb sikeres dalukat ő írta, meghatározta az együttes stílusát. Rajongott a klasszikus zenéért, egyik legfontosabb énekes ideálja pedig Aretha Franklin volt.
A klasszikus zenészek érdeklődésének oka egy album, ami 1975-ben jelent meg. A felvételek szünetében megnézték az 1935-ös Botrány az operában című filmet, innen a cím. Ez lett az „A Night at the Opera”. May szerint úgy vágtak bele, hogy ez lesz az ő Bors őrmesterük, ami közismerten a Beatles legjobbnak tartott lemeze. Mercury készített lemezt a klasszikus szoprán operaénekes Montserrat Caballé-vel. 2015 júniusában pedig már az énekes halála után rendeztek egy emlékkoncertet a Veronai Operafesztiválon kirobbanó sikerrel, ahol az ő kompozícióit adta elő Kerry Ellis (szoprán), Vittorio Grigolo (tenor) és Brian May (gitár, ének), egy komplett klasszikus nagyzenekar és kórus közreműködésével. Az ott elhangzó dalok közül („Who Wants to Live Forever”, „Only the Good Die Young”, „Somebody to Love”, „We Will Rock You” és „Bohemian Rhapsody”) csak egy nem szerepelt a mostani koncerten.
JazzQueen
Érdekes tanulmány lehetne, amiben a Queen és Mercury munkáiban a stílusok és műfajok sokrétűségét mutatná be. A repertoár egyes darabjaiban a rockzene, a klasszikus zene, a jazz dominál, de ami igazán különlegessé teszi, az ezek ötvözete. A koncerten is hallott „Bohemian Rhapsody” keletkezését például a producer így idézte fel: „Freddie a kensingtoni lakásán odaült a zongorához, és azt mondta: szeretném lejátszani a dalt, amin épp dolgozom. Lejátszotta az első részt, ami tipikus ballada volt, majd hirtelen megállt, és így szólt: Itt jön be az operaszekció”. Található a munkásságban a rock leegyszerűsítő hatásmechanizmusára építő dal mellett ragtime, gospel, bárba illő kuplé és opera fináléba illő kórus is. Szóval ideális terep egy big bandnek. A zenekar anno kiadott egy” Jazz” című albumot is, de azt tessék inkább a polgárpukkasztás kategóriába sorolni. (Bár arról is játszott az Orchestra este).
Még szakmai berkekben is elvitatkoztak azon, hogy valójában tenor vagy bariton hangja volt-e Mercurynak. Még herzeket is mértek. (A beszéde alapján egyébként baritonnak tartják, Kollmann Gábor a koncerten a tenor mellett tette le voksát.) Ezért természetesen az egyik központi kérdés az, kik adják elő, hiszen itt meg kell szólalnia a daloknak, és az nem kis kihívás az előadónak. Ha valaki emlékszik Zsombolyai egyetlen magyarországi koncertjüket megörökítő filmjére, láthatta, hogy énekelteti meg az énekes a közönséget. Wolf Kati is megpróbálkozott itt ezzel, de nem az operai skálázó beéneklést választotta, ahogy Mercury szerette művelni, hanem egy dal egyetlen sorát. Szerencsére nem készült felvétel.
Queen with Swing
A jazz interpretáció alapja a kompozícióban rejlik. A Queen a lemezfelvétel kórusainak egy részét nem is tudta koncerten előadni, mert az egymásra felvett sávok egy masszív kórust igényeltek volna (Veronában ezt produkálták, érdemes megkeresni a YouTube-on). Itt viszont adott 13 fúvós hangszer (az ezúttal 18 tagú zenekarból), és ott van a direktor által all inclusive-nak titulált ritmusszekció, akik mindent el mernek - és főleg tudnak - játszani. Pontosan ezt használta ki a dalokat hangszerelő Hárs Viktor és Zakar Zoltán 2016 végén, mikor összeállt a Queen együttes dalaiból álló műsor. (Az inspiráló Madai Zsolt jazzdobost is említsük meg).
A zenekar szaxofonosainak kiválasztásakor a fő szempont egyértelmű, ahogy a szaxofonos Kollmann Gábor elárulta egyik jó hangulatú felkonferálásában: jóképűnek kell lennie, mert ők ülnek az első sorban. Itt az énekesek kiválasztásához nem lehetett a hagyományos casting modelljére hagyatkozni, a jelentkezők meghallgatására, mert ide hangok kellettek. A most fellépő három énekes (Wolf Kati, Csordás Levente és Kocsis Tibor), három zenei világból jött, a hangi adottság mellett az is előny ebben az esetben, ha könnyedén tud valaki mozogni a zenei stílusok között. Sőt még a sportos kiállás sem árt. Wolf Kati jelezte is, hogy hátulra is gyúr, hogy a zenészeknek is kellemes legyen a látvány, míg játszanak. Mondom, jó volt a hangulat, ha nem is Mercury nevezetes partijait idéző. Törpék fehér porral nem jöttek.
Queen real jazz?
A koncertet egy prelúdium vezette fel ismert Queen számokból, akkor is, ha a közönség egy részének nyilván fogalma sem volt, hogy ez a szó mit jelent. Maga a műsor egy gazdag válogatás a repertoárból. Népszerű és kevésbé ismert dalok is helyet kaptak. A jazzt szerető hallgató természetesen arra kíváncsi, mit kezdenek a hangszerelők ezekkel a kompozíciókkal. Volt, ahol a 30-as évek báljainak big bandje szólt az énekes mögött, mint „Bring Back That Leroy Brown” vagy a „Seaside Rendezvous” esetében. Máskor (a „Crazy Little Thing Called Love” vagy a „Somebody To Love” jó példa erre, egy musical kórust imitáltak). A történelmi hűség kedvéért, és a teljesség igénye nélkül a lista, ami az átvezető zenekari hangszerelések vagy az énekesek műsorában elhangzott (a címet jelző idézőjeleket mindenki képzelje hozzá): We Will Rock You, Radio Ga Ga, Another One Bites The Dust, I Want It All, I Want To Break Free, Don't Stop Me Now. Nincs kizárva persze, hogy kihagytam valamit. A filmben elhangzó dalokból 13 szerepelt a koncerten. A „Bohemian Rhapsody” igazán különleges lett, a végére tartogatott „The Show Must Go On” alatt pedig Budapest Jazz Orchestra bemutatja felirattal, ami a filmek kedvenc felvezető képsoraira hajaz, a kivetítőn egy filmmontázsban az énekest is megidézték. Finálénak pedig eljátszották az azóta minden ünneplési ceremónia örök indulóját, a „We Are The Champions”-t.
Nem tudom, hogy a készülő film inspirálta-e a műsort, de telitalálatnak bizonyult, hiszen a mozi után mindenki szívesen megnézi a produkciót. A big band Queen interpretációi és hangszerelései pedig a kevésbé jazzértő közönségnek is szórakoztatóak. A koncert után Kollmann Gábor elárulta, készültek már felvételek, a külföldi megjelenés szerepel a tervekben, de nagy ára van: csak akkor lehet piacképes nyugatabbra, ha egy ott ismert énekes sztár lép fel velük. A műsoruk címében megfogalmazott vitaindító kérdést csak akkor tehetik fel német vagy angol nyelvterületen. De ha ez összejön, a válasz ott is egyértelmű lesz, mint Győrben a koncert végére: igen, a Queen dalok jó része jazzként is remekül szól. Ha profi a zenekar. A BJO pedig az.
