Mi lett velük? - Exkluzív interjú Kutzora Edinával
2001-ben a Bartók Rádió Garay Attila Jazz Ének Tehetségkutató Versenyén Edina bejutott a döntőbe. De nem csak bejutott, hanem a szakmai zsűri (amelynek Al Jarreau volt a díszelnöke) őt választotta „A legjobb ballada énekes”-nek! Azóta közel 18 év telt el, s Edina kissé eltávolodott a jazztől. Gondoltam, most jól kifaggatom.
1) Edina, mi lett magával? Úgy eltűnt a jazzből, mint Kossuth a ködben...
Egy nagy különbség biztosan van köztem és Kossuth között - a szakállon kívül - nálam ez nem végleges. :)
Valójában nem eltűnés volt, csak sokféle zenei hatás ért akkoriban, amit nagyon élveztem, másfajta lehetőségek is adódtak, ezért elindult egyfajta zenei kalandozás. 2000 körül már Európában turnéztunk Yonderboi-jal, így viszonylag hamar kerültem más műfajok közelébe, mindemellett sűrű, elfoglalt időszak volt, nehezen is fért volna bele egy másik project. De a mai napig szívesen énekelek jazzt is, több a szabad kapacitásom is, nyitott a „piac”, szívesen vendégeskedem jazz formációkban is.
2) Mikor és hol született?
A születésnél érdekesebb, hogy Balatonfenyvesen nőttem fel és a szüleimnek fagyizója volt, így a víz és a fagyi keresztmetszete jelentette az univerzumot.. bár ha belegondolok ez a mai napig így van, csak hozzácsapódott a zene. :)
3) Mikor került Budapestre?
1995-ben, akkor még kollégista voltam, egy magániskolába jártam, és mellette kezdtem el jazz éneket tanulni. Egyértelműen ez volt a cél, ezért is maradtam Budapesten.
4) Milyen jazz iskolákban tanult?
A Postás zeneiskolában (Erkel Ferenc Zeneiskola) 4 évig voltam Lakatos Ágnes növendéke, jazzének szakon. Nagyon erős alapokat kaptam Ágitól, ami meghatározta a további fejlődésemet is. Azután Póka Egon sulijába a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam 3 évig, ahol Berki Tamás volt az énektanárom. Legendás időszaka volt ez a kőbányai zeneiskolának, sok remek tanárunk volt még, akik közül sajnos már többen nincsenek közöttünk: Babos Gyula, aki a zenekarvezetőnk volt, Jávori Vilmos, Stark Tibor, Fogarasi János.. Nagyon jó visszaemlékezni rájuk, és mindarra, amit tőlük kaptunk, erősen inspiráló közeg volt.
5) Emlékszik még arra, hogyan jutott tudomására, hogy 2001-ben a Bartók Rádió jazz ének versenyt hirdet?
Akkor már a Kőbányai suliba jártam, ott jutott el hozzám a hír, és nem volt kérdés, hogy jelentkezem. Nívós szakmai versenyként tűnt fel, komoly zsűrivel, ezért nagyon örültem, hogy bejutottam az elődöntőbe, majd a döntőbe is. Azóta nem voltam egy versenyen sem, és pont Al Jarreau – aki a döntő zsűrielnöke volt - világított rá, hogy a zene nem versenyzésre termett, de erre a megmérettetésre nagyon szívesen emlékszem vissza.
6) Az elődöntőben miket énekelt és kik kísérték?
Ha jól emlékszem, akkor a „You Go to My Head” (J. Fred Coots - Haven Gillespie) és a „Yesterdays” (Jerome Kern-Otto Harbach) című jazz standardet énekeltem. És ha ugyanazok kísértek, akik a döntőben, akkor Tzumó Árpád – zongora, Hárs Viktor – bőgő, Kőfalvi Csaba – dob volt a zenekar. Mondjuk ezt a jazzma.hu oldalról puskáztam:) Kicsit távoliak már a részletek.
7) És a döntőben?
A döntőben egy szabadon választott és egy kötelező dalt kellett előadni. Cole Porter „Easy to Love” című dalát választottam, a kötelező pedig Victor Young és Ned Washington közös szerzeménye volt, a „My Foolish Heart” című ballada.
8) Milyen volt Al Jarreau-tól 1 méterre énekelni? Nem izgult?
Életemben nem izgultam annyira, mint akkor, nem lehetett hozzám szólni a fellépés előtt, olyan lámpalázas voltam. Hiába volt mögöttem akkor már rengeteg koncert, szakmának énekelni egy versenyen - pláne egy világsztárnak - sokkoló volt. Az első pár percben két kézzel fogtam a mikrofont, hogy ne remegjen a kezemben, azon túl, hogy a hangom is remegett az elején.
Al Jarreau viszont hihetetlenül jó arc volt, végig mosolygott, bólogatott, tapsolt, drukkolt, rengeteget segített nekünk abban, hogy oldja a feszültséget, nyilván látta rajtunk, hogy lassan elájulunk a lámpaláztól. Fantasztikus élmény volt neki énekelni.
9) És milyen volt, mikor az eredményhirdetés után beszállt magukhoz énekelni?
Valószínűleg az már annyira sokkolt, hogy ezt már kivetette magából a memóriám, de pont nemrég találtam meg ezen a portálon egy fotót, ahol együtt álltunk a színpadon, akkor esett le, hogy valóban csatlakozott hozzánk a végén, szerintem fel sem fogtuk akkor, hogy kivel énekelünk együtt. De hihetetlenül jófej és közvetlen volt végig Al Jarreau, meghatározó élmény volt Vele találkozni.
10) Nyert valamit a döntőben?
Igen, "A legjobb balladaénekes" különdíjat nyertem.
11) A döntő után is voltak még jazz koncertjei?
Közvetlen a döntő után a Magyar Rádió Márványtermében volt egy önálló jazz koncertem, ahol elhangzottak a versenyen énekelt dalok is. Aztán elsodródtam más műfajok felé, amik számomra újak és izgalmasak voltak, mindamellett, hogy elég mostoha helyzetben voltak akkoriban a jazz zenészek, zenekarok, alig volt 1-2 jazz klub, ahol lehetőség volt játszani. Remélem ez már valamelyest változott.
12) Azóta mit csinál?
Sokáig intenzíven koncerteztem több zenekarral is (Yonderboi, Zagar stb.) Majd egy visszavonultabb időszak következett, ez idő alatt elvégeztem az Impro School zenei producer képzését, dalszerzést tanultam, ami a mai napig is tart, és saját dalokat írok.
De ennyi csend pont elég volt, így idén Tövisházi Ambrus felkérésére csatlakoztam a 14 éve működő zenekarához, az Erik Sumo Band-hez, ahol Harcsa Veronika helyét veszem át a készülő új lemezen és a koncerteken egyaránt.
Több zenei tervem is van, amiben érintőlegesen szerepel a jazz, vagy éppenhogy a hatása mutatkozik meg. Mivel alapvetően sokféle zenét hallgatok, nem tudok vegytiszta műfajokban gondolkodni, szeretem, amikor találkoznak a kontrasztok, az elektronika a hangszerekkel, az új a régivel, a vehemens az érzékenységgel, és a minket ért hatások összefonódnak egy sajátos homogén szövetté, amire nem tudjuk azt mondani egyértelműen, hogy jazz, vagy pop, vagy techno. De ha jazz, akkor pl. nagyon szívesen énekelnék egyet a BJO vagy MAO big bandekkel.
13) További sok sikert a pályájához!
Köszönöm! Én pedig gyógyulást és egészséget kívánok!
