Zsoldos Mari jazztörténetei – 17. rész: Réti János és Balogh „Csibe” Jenő

Zsoldos Mari az idén 50 éve munkatársam! – A szerk.

Maloschik Robi a tanúja, hogy nekem sokan szerettek volna udvarolni a Magyar Rádióban, volt köztük színész, zenész minden műfajból, és jópár jazz-zongorista.

Az élőket nem említem, két kedves fiúról írok, akiket barátként szerettem, de levakarhatatlanul nyomultak, amit viszont nem szerettem.

Az egyik Réti Jancsi, a másik Balogh Csibe volt.

Szinte egyidőben (a 60-as évek közepe táján) kellett hol az egyiket lebeszélnem magamról, hol a másikat. Hívogattak, kísérgettek.

Réti Jancsi filmes hangmérnök volt elsősorban, így a zenén kívül filmes munkáiról beszélgettünk.

Amikor már nagyon beteg volt, a hazakísérés -a Rádiótól a kapunkig- esti telefonhívásra változott. Beszélgetés közben időnként felkiáltott, ”ezt hallgasd!”, és kedvenc jazzlemezeinek egyikéből bejátszott egy-egy részt.

A több évtizedes barátság Jancsi halálával ért véget.

Réti János

Balogh Csibe nem volt ennyire kitartó, egy idő után, az is jópár év volt, belátta, hogy kár az idejét rám áldozni…

Mindketten 2001-ben haltak meg.

Balogh Csibe Jenő

Zongorajátékukkal zárom mai történetem.

Réti János

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQbfCBWKKSKDZJFGbBhcqhqrZtC?projector=1

Balogh Csibe Jenő

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQbfCBWKKSSHCxLtZBSxNCZRrJJ?projector=1