A Sequence Quartet és a Finucci Bros Quartet lemezbemutatói a 71. tatabányai DzsesSzerdán
A DzsesSzerdák szervezői időről időre fiatal tehetségeknek is lehetőséget adnak tudásuk bemutatására. Így történt ez a mostani idényzárón is, amikor a Sequence Quartet kapta az előzenekar ezúttal nem hálátlan szerepét.
A Kovács Tamás (gitár), Gyányi Tamás (basszusgitár, bőgő), Izsó Tamás (dob) és Vadász Gellért (altszaxofon) alkotta quartet ezúttal Piller Mártonnal (zongora) kiegészülve quintet-té alakult, hogy ízelítőt adjon szeptemberben megjelenő, „The First Journey” című CD-jéből. Saját szerzeményeket adtak elő, és már a második alatt szokatlanul erős, ám megérdemelt taps volt a jutalmuk. Négy számot játszottak, de együttes játékuk és szólóik alapján kijelenthető, hogy teljes hosszúságú koncertre is képesek. Érdemes figyelni őket.
Mialatt a nagyszerű felvezető után az ifjak pakoltak, Ludányi Tamás bemutatta és színpadra szólította a Tatabányán először fellépő Finucci Bros tagjait, azaz Balogh Rolandot (gitár), Balogh Zoltánt (billentyűk), Horváth Plútó Józsefet (basszusgitár), valamint Bordás Józsefet (dob), és ezúttal a Finucci Quartet is öt fővel érkezett, hiszen velük jött Havas Lajos (Chico) énekes is.
Nálam már azzal kivívták az elismerést, hogy – az általános gyakorlattal ellentétben – egyáltalán nem vacakoltak az átszereléssel/beállással/átállással, hanem a rövid hangolásból azonnal indították is az első dalt, amely a szavak nélküli énekléssel Metheny néhány korábbi felvételére emlékeztetett.
A lemezbemutató turné tatabányai állomásán az Egyesült Államokban felvett „I Stand at the Door” című, a jazzma.hu-n nemrégiben ismertetett CD anyagát adták elő – nem a lemez sorrendjében. Csak kapkodtuk a fejünket, virtuóz szólók mindenkitől, semmi üresjárat. Az elhangzott nyolc darabból gyakorlatilag mindössze kettőben engedélyeztek nekünk némi „pihenést”. Az egyik a „My Son”, amelyet Balogh Zoltán a kisfiának írt, a másik pedig a szintén lassúbb, bár közben időnként a gitár révén felpörgő „I Show You Who Is My God”. A bő másfél órás koncertben egyedül ennél a két számnál volt egy pici hiányérzetem. Ha Zoltán kilencven fokban elfordult volna a kartávolságra levő akusztikus zongorához, talán még szebben szólhatott volna a „My Son” bevezetője, illetve a másik említett darab zongorás részei.
A ráadás (Chick Corea „Spain”) az összes tag + a tapsával spontán résztvevővé vált közönség jutalomjátéka volt.
A múlt héttel ellentétben, amikor szépen fogytak a Fusio CD-i, ezúttal sajnos „konzerv” formában nem tudtuk hazavinni a zenét. Amint Ludányi Tamás a bemutatáskor elmondta, a lemezek már Tatabánya előtt elfogytak.
A legközelebbi DzsesSzerda tervezett időpontja október 9.
