V. Adyton Szabadzenei Műhely és Alkotó Együttlét - 2. nap
Maloschik Róbert főszerkesztő úr felemelte pálcáját, és megintette a krónikást, mert késett a beszámolóval. És a lapnál nyilvánvalóan rendnek kell lenni, az ígért írásnak el kell készülni, tehát igaza van – még akkor is, ha a késés nem róható a krónikás lustaságának számlájára, az oka inkább az események sűrűségében és összetettségében azonosítható. És ezzel valójában már át is csúsztunk a történtek felidézésébe.
A nap a programnak megfelelően kiscsoportos zenei foglalkozásokkal kezdődött Lewis Jordan, Szabó Sándor, Benkő Róbert és Grencsó István vezetésével, és ezek folytak a délután derekáig.
16:30-kor kezdődött Bognár Ferenc „Szabados György zenei építkezése – közös zenehallgatás és elmélkedés” című előadása, amiben bemutatta néhány fontos Szabados kompozíció fő motívumainak alakulását, egyebek között a „Ballada”, a „Tánczene” és a „Ceauswitzi koncert” példáján. Ezeknek a daraboknak a hallgatása – legyen szó bármelyik változatról – mindig finom zenei élmény. De a belepillantás lehetősége az alkotói folyamatba olyan módon, hogy az időrendben rendelkezésre álló koncertek, lemezfelvételek alapján követhetővé válik, miként integrálódott például a Csíki verbunk a Ceauswitzi koncertbe, kifejezetten izgalmas intellektuális kaland, különösen olyan minőségű kalauzolás mellett, mint amilyet Bognár Feritől kaptak a jelenlevők. Az előadás után őt kérdeztem arról, hol tart a Szabados Archívum gondozása és milyen feladatok vannak még hátra. „Lényegében az audio gyűjtés, rendszerezés, értékmentés befejeződött. Persze mindig kerülhetnek elő új anyagok, amiket be fogunk illeszteni, de a munka oroszlánrésze befejeződött. Ezek a kincsek megfelelő szöveges instrukciókkal ellátva a Szabados György világa honlapon magyarul, angolul és részben németül elérhetők. A videók feldolgozása is a végéhez közeledik, néhány videóval van még munkánk, az idén ezzel el fogunk készülni.”
A következő esemény Mezei Szilárddal, a vajdasági zeneszerzővel és brácsással folytatott beszélgetés volt. Szilárd beszélt tanulmányairól, zenei gyökereiről, arról az útról, amelyen eljutott a szabad zenéhez, és nem utolsó sorban együttműködéséről, közös muzsikálásairól Szabados Györggyel. A hallgatók bepillantást kaphattak abba is, zeneszerzőként miként kezeli a komponált részeket és a szabad improvizatív elemeket a műveiben. A beszélgetés után a jeles brácsás a tábor zenészei számára workshopot vezetett, mégpedig nagy sikerrel, ha a feszes napirend nem szorította volna őket, talán egész nap folytatták volna.
A délutáni próbák után Szabados György özvegyének, Jutka asszonynak a kertjében mintegy hetvenen gyűltek össze házi muzsikálásra, kis esti zenére. Egy ház kertjében ez azért elég méretes gyülekezet, jogosan merül fel a kérdés, kikből állhatott. Nagyjából a felét a tábor résztvevői és tanárai tették ki. De eljöttek Jutka asszony rokonai, barátai, ismerősei, művészetet kedvelő nagymarosi polgárok, aztán végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a szabad zene feketeöves rajongói és a hazai jazzélet néhány ikonikus figurája. Ráduly Misi majdnem minden nap a délutáni programoktól az éjszakai beszélgetésekig a táborban időzött, jószerével minden résztvevővel személyes kapcsolatot alakított ki, így adhatott nekik értékes bíztatást. Szigeti Péter két éjszakába nyúló estén tartott a Sigil teraszán spontán, élmény alapú jazztörténeti szózatokat. No, de térjünk vissza az esti kertbe, ahol Szabados egykori, és ma is aktív zenésztársai közül először Mezei Szilárd és Benkő Róbert duóját hallgathatták meg a sajátos aurájú helyen a résztvevők, majd Grencsó István és Dresch Mihály párosa hol csendesen emelkedett, hol kirobbanó improvizációjának hangjai töltötték be az estét. Nehéz lenne megmondani, ez a négy kiemelkedő muzsikus mikor lesz legközelebb látható és hallható egy program keretében – ha egyáltalán. Így a kert vendégei mindenképpen unikális esemény részesei voltak, úgy zenei, mind történeti értelemben.
Elszállt az idő, későre fordult a gyönyörű nagymarosi este, és mivel tíz után nem illendő (meg amúgy nem is szabad) csörömpölni, a Sigil kertben már nem szólaltak meg a hangszerek. De nem volt akadálya a teraszon az újabb Nagy Éjszakai Beszélgetésnek, aminek résztvevője volt mindenki a középiskolás korú fiataloktól a foglalkozásokat vezető tanárokon át fentebb említett nagy öregekig. És ez legalább annyira integráns része az Alkotó Együttlétnek, mint a közös muzsikálás. De erre később még visszatérnék.
