Tavalyi élményeim

Szegedi tudósítóként mi más lehetne a témám, mint a helyi események, érdekességek.

Szeged jazz élete sokáig a novemberi Szegedi Jazz Napok koncertjeire korlátozódott, de az utóbbi két évben ez szerencsére jelentősen megváltozott, miután a sok egyéb kulturális est mellett a jazz-nek is egyre többször helyet adó Jazz Kocsma igazi klubjává vált az ezt az irányzatot kedvelők számára. Jobbnál jobb koncerteket láthattunk, és akik rendszeresen látogatták ezeket az esteket, azoknak nem kizárólag a november jelentette a jazz zenében elmerülés lehetőségét. Azonban a nézettség bőven a jazz napok rendezvénye felé billen. Mondjuk, ezt alaposan befolyásolja a két helyszín közötti jelentős méretbeli eltérés, de a fő különbség az érdeklődés minősége. Ha tömören akarom összefoglalni, akkor azt mondhatom, hogy aki zenét akar hallgatni, az a Jazz Kocsmába járhat, aki társasági eseményre vágyik, annak ott a novemberi rendezvény. Vannak persze az előadók között üdítő kivételek, hiszen Dresch Misi bármilyen formációval érkezik, biztos, hogy az egyik legjobb produkciót fogjuk látni. Elbeszélgetve az ismerőseimmel, néhányan közülük elhiszik, hogy a jazz napok színpadán szereplő külföldiek a legjobbak, akik „csak itt és most”, „csak a kedvünkért” érkeztek. Latinos könnyedséggel legyintenek arra a tényre például, hogy a tavalyi fesztivál kezdete előtt néhány héttel meghirdetett sztár fellépő csak pletykákból értesült arról, hogy itt kellene játszania… és természetesen nem is jött el. De maradjunk a zene színvonalánál, azt a koncertlátogatók tudják, hogy egy kis klubban sokkal hangulatosabb, érzelem dúsabb előadások születhetnek a közönség közelsége, reakciói miatt. Aki tehát erre vágyik Szegeden, remélem, meg fogja találni a Jazz Kocsma fellépőit.

Az már csak néhányunkat – ha jól számolom, itt Szegeden hármunkat (!!) – érintő kérdés, hogy a jazz napok fellépőivel minden évben megpróbáljuk dedikáltatni néhány lemezüket, CD-jüket, fotójukat. Ennek a megvalósítása nem egyszerű, mert a szervezők biztonsági őrei a helyszínen az életük árán is igyekeznek megakadályozni ezt. Két évvel ezelőtt alpolgármesteri segítséggel sikerült bejutnunk a koncert után néhány magyar fellépőhöz. A kialakult helyzet értelmetlenségét jelzi, hogy a koncertek helyétől 200 méterre lévő hotel recepciója előtt mindig megtaláljuk az egyébként rendkívül készséges zenészeket… persze ez a „vadászgatás” rendkívül időrabló tevékenység, és időnként a további zene hallgatás élvezetét is akadályozza.

Az általam látogatott jazz klubok (Porgy – Bécs, BMC, BJC – Budapest, és időnként a MÜPA is) ezt már európai módon intézik, jó lenne felnőni 2020-ban legalább erre a szintre Szegeden is. Nem csak hármunk kedvéért…