Random Szerda a BJC-ben
Kicsit meglepetésként ért, hogy a Barabás Lőrinc által vezetett Random Szerda legutóbbi kiadása már kezdés előtt bőven sold out volt. Viszont mindenképp indokoltnak tartottam, hiszen a trombitás legújabb vendége ezúttal az Ineffable zenekar volt. Különböző felvételeken már sokszor hallgattam őket, nem lehetett kérdés, hogy ott a helyem a koncerten.
Barabás Lőrinc neve valószínűleg ismerős az olvasók számára, hasonló estek pedig havonta megrendezésre kerülnek a Budapest Jazz Clubban különböző zenészekkel a trombitás körül. Az e havi vendég az Ineffable együttes lett, amely egy erdélyi bázisú formáció. A tagok közül többen is Budapesten tanulnak már. Az énekes és fuvolista Regián Réka Kata a Bartók konzi, Szereceán Tihamér basszusgitáros pedig az akadémia növendéke, rajtuk kívül a billentyűs Lukács Márton Örs és a dobos Szereceán Osszián alkotja a fiatal és tehetséges csapatot. Bevallom, nekem az interneten eddig hallottak egyértelműen tetszettek, de igyekeztem nem elfogultan várni a koncertet.
Rögtön a közepébe csaptak a zenészek már az elejétől és gyorsan képet kaphattunk arról, hogyan is telnek ezek az esték. Az első lejátszott dal után Lőrinc köszöntötte a közönséget és mondta el, hogy ez egy rendhagyó este, mivel általában különálló zenészekből állítja össze a fellépők sorát. Most egy egész zenekart hívott meg, akiket be is mutatott a nagyérdeműnek. Hozzátette még, hogy kivételesen egy megírt dalt adnak elő következőnek, amely az Ineffable „Reveal” című száma volt. Nyilvánvalóan ebben a környezetben még otthonosabban mozogtak a zenészek.
Lőrinc nagyon jól illeszkedett a játékával a formáció hangzásvilágába, és amikor nem saját zenék szóltak, kézben tartotta az irányítást és mindenkit vitt magával. Kiemelném mindenképp még a trombita sound-ot és a bátran használt effekteket, valamiért ebből még mindig inkább csak külföldön lehet hallani (vagy csak aktívabban kellene keresgélnem). Végig nagyon biztos pont volt a basszusgitár és a billentyűk, Tihamér és Örs mindig kézben tartották a produkciót, és kreatív ötletekkel töltötték meg. Hallhattunk több igen jól sikerült improvizációt és megoldást, mind a négy tag kivette a részét a megszólalásból.
A későbbiekben szinte minden helyszínen kreált szerzeményre jutott egy saját. Az utóbbiak közül a szünet előtt még elhangzott a „Kipörgi magát”, a második félidőben pedig a „Shadow”, és zárásként az „As I Do”, ami talán a személyes kedvencem a felsoroltak közül. A koncerten is úgy éreztem, hogy ez sikerült a legjobban, Réka Kata is itt tudta átadni a legtöbbet és nagyon jól, felszabadultan énekelt, illetve fuvolázott. Ezzel a produkcióval egyértelműen a csúcspontjára értünk az estének, természetesen visszataps lett a jutalma. Teljesen megérdemelt volt, Lőrinc a kiváló házigazda szerepét töltötte be, a négy vendég pedig remek zenéléssel jelentkezett. Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy jegyezzék meg a formáció nevét.
Energikus, végig izgalmas este zajlott a szemünk előtt. A jam session jellegű zenélések jól váltották a zenekar saját dalait, hiszen egyből láthattuk több oldalról is a zenészeket. Remek koncert volt. Élveztem, és nagyon örülök, hogy játszanak ilyen jazzt is az emberek. Nem is bánnám, ha lenne egy kicsit még több belőle.
