2021.11.10. - Mester Dániel Trió – BJC
Új munkatársunk Sára nagyon belehúzott, október 29-i első jelentkezése óta ez már a negyedik koncertbeszámolója! – A szerk.
Akkor most kezdjük a második szettel! Finom kis zümmögés, klarinét (Mester Dániel), gitár (Cseh Péter), a dobokat pedig Richter Ambrus simogatja.
Egy egzotikus török népdalt (Gesi Bağlari) hallunk felcsendülni, tényleg igen finoman indul el. A népdalhoz eredetileg szöveg is kapcsolódik persze, egy szerelem elvesztéséről szól, a dal címe „Gezi kertek” magyarul. És valóban a szívek húrját pengetik meg az ifjú zenészek a Budapest Jazz Club színpadán egy jól megpakolt nézőtérnek. Nálam beragadt a kígyóbűvölés, mint képes hasonlat, a klarinét most úgy szólt nekem, mint kobrának a bűvölő, nyakam tekergett ültömben.
A második dal Cseh Péter gitáros szerzeménye, első gyermekének születése előtt, azt várva készült a darab, címe „Lilliby” (az angol lullaby szó és a Lili név keveréke). Játékos álmodozó dallamok csendülnek fel, ami fokozatosan telítődik egyre több érzelemmel - számomra ez a várakozás élményét festi le, “hogy gyere már ki”. Péter nevet ezen: “Gyermeki dallam az alaptéma, nem volt tudatos a várakozás élményt átadni, de érdekes gondolat.”
Mester Dániel saját szerzeménye következik, egy képzeletbeli népdal, amiben valaki egyszercsak hazatér, konferálja fel. Egy-egy dallamfoszlány teljesen népdalszerű élményt ad, és aztán tovább hömpölyögnek az érzések és dallamok a jazz hullámain. Az eleje nagyon finom és lágy, és aztán a gitár és dob intenzívebben beindul, Dániel mosolyogva nézi őket.
Kis színpadi egyeztetés és látható hangos suttogás jön a következő szám, ritmusos gitár felvezetéssel. Hát bevallom megpengette az én lelkem húrjait is a groove. Dánielen két hangszer is lóg, klarinét és szaxofon. Dinamikus felerősődés, kicsúcsosodás a zenében, további örvénylés, és visszahozza a klarinét ismét az egzotikus hangzásvilágot.
Zárásul a Fából készült békák himnusza következik. Játékos darab, “ez picit más lesz” mondja felvezetésnek Mester, a koncert után meséli, hogy pandémia alatt sok idejük volt zenélni, játszadozni. A trió ezekben az elvonulós időkben alakult és hozta létre zenéit. A ráadásnak ugyanez a dal csendül fel, de Dániel bevonja a közönséget is a fütyülős részt tőlünk várja. A közönségből egy hölgy nyilatkozik koncert után: “Rövid volt a ráadás, tudtuk mi lenne a dolgunk (utal arra, amit Dániel mondott instrukciónak), de hagyni kellett volna minket kibontakozni.”
Koncert után rövid interjú Mester Dániellel:
“Ez nem volt tudatos, hogy olyan zenét akarok csinálni, ami ilyen sokféle kultúra behatását adja vissza… kicsit ösztönös volt, hogy a zenekar létrejött. Sokat éltem kint, és ezen kívül sokat utaztam. Például az indonéz darab, az a második, az például egy tradícionális indonéz skálát használok kompozícióként… Aztán volt egy török népdal. Törökországba sokat jártam koncertezni egy török előadóval. Tanulom a klasszikus török zenét magán órákon keresztül. A magyar népdal, persze magyar népdal.”
Van a magyar népdalban konkrét elem, ami visszaköszön?
“A jaj de szépen esik az eső. És volt egy másik, ami egy képzeletbeli népdal. Aztán elfelejtettem bemondani, hogy az utolsó előtti szám egy kinti nagyon jó barátomé volt. Kinti hatásokat hazahoztam, de teljesen organikus és ösztönös volt. Az is, hogy ez velük létrejött (trió tagjai), mikor hazajöttem, akkor lettünk barátok, amikor hazaköltöztem és először csak standard-eztünk, jammeltünk, és aztán jött a karantén és annak köszönhető ez a zene.”
Nekem a klarinét hangzása maga nagyon a klezmert jutatta eszembe, vagyis ott nagyon gyakran ez használatos.
“Minden lehetséges, a zene interpretációja százféle lehet. A klarinét egyébként a török népzenében is elég használatos, klezmerben, bolgár népzenében. És ezért is szeretem, mert ebben van olyan valami, ami szaxofonban nincs meg, szaxofonban meg van, ami a klarinétben nincs meg.”
Igen, a szaxofonról a tipikus amerikai jazz zene jut eszünkbe, míg a klarinét érzete pedig egzotikusabb úgymond. Van-e igény ma a keleti zenére Magyarországon?
“Van… csak nincsen kiforrott intézményrendszere. Ezt úgy értem, hogy nincsen olyan hely, ami kimondottan keleti zenéket játszó zenekaroknak megfelel. Fesztiválok közül kevés van, mondjuk a Babel Sound a Balatonnál. Ezzel kifújt és van és lehetne.. Játszom egy bulis török zenekarban (Nasip Kismet), és az ilyen táncos, és bármikor bárhol játszunk, ott mindig buli van. Csak keressük a helyünket, a frontember török és a nővére is benne van (énekelnek is törökül), a többiek magyarok, és török népdalokat játszunk. Ez itt nincs bejáratva. Amszterdamban és Hollandiában több a szervezett kulturális esemény ebben, de ott több a bevándorló. Viszont vannak kifejezetten ilyen kulturális helyek, erre intézmények.”
Amszterdamban alapvetően a bevándorlók a célközönség?
“Igen is meg nem is. Mert ez olyan, hogy az itteni kebabosnál csak a törökök vesznek kebabot? Nem, egy idő után mindenki rákap az ízére. Ugyanígy van ez a zenével is. Például kint Amszterdamban van világzene szak, ahol vannak alszakok, hogy török szak, latin szak, lehet, hogy arab zene is. Itthon meg van klasszikus, zene és esetleg pop is a Kőbányai Zenestúdióban. És szerintem lenne rá érdeklődés, mert tényleg egzotikus. Mert az, hogy magával ragad a zene és táncolni van kedved, az nem politika. Az önmagáért beszél.”
Igen, az egy érzés. Ugye érdekes, hogy Magyarországon volt egy török megszállás, ami nyilván történelem órákon úgy van beállítva, mint egy tragédia. Ez valószínű beleívódott a kultúránkba, nem tudhatjuk kik voltak a felmenőink, hogy a haja valakinek esetleg azért sötét, mert van török felmenője.
“Hát, de egyébként ez meg annyira rég volt!”
De mondjuk átvettük a fürdőkultúrát, és ünnepeljük, Magyarország erről híres, pedig török eredetű a fürdőbe járás kultúrája. Ünnepelhetnénk a zenét is. Na, jó étvágyat.
A zenészeknek megjött a vacsorája, én meg újdonsült kollégámmal, Bessenyei Mihállyal átmentünk a jam részlegre, megvacsorázni és hallgatni a szabad jammelést.
